Az első ilyen, jelenleg 3 évre szóló hosszú lejáratú refinanszírozási műveletet (HLRM) az EKB (Európai Központi Bank) mára és holnapra időzítette: lényegében korlátlan forrásokat kínál 3 éves futamidejű hitelek formájában a bankoknak, amelyek viszont ezúttal több fedezeti lehetőség közül válogathatnak. Egyesek számára remény, hogy a hároméves HLRM egyfajta „kiskapus enyhítést” hoz, hiszen a bedőléstől való félelem miatt szárnyaló hozamoktól terhes piacon az EU szuverén adósságának megvásárlásához olcsó EKB-forrást biztosít a bankok számára (akik így az EKB-tól felvett kölcsönt továbbhitelezik az EU kormányainak). A hétre bejelentett HLRM előszeleként az EU-állampapírok hozama az utóbbi időben meredeken esik. De igazolódik-e a hét refinanszírozási műveletéhez kapcsolódó lelkesedés? Ha ugyanis az EU bankjai által a szuverén adósságba fektetett összeg drámai mértékben emelkedik, az valójában azt jelenti, hogy a bankok mérlegeiben növekszik a tőkeáttétel. Márpedig az EU bankjainak tőkeáttétele már most is egyedi világviszonylatban, ráadásul a közeli múlt különféle csúcstalálkozóinak politikai üzenete szorgalmazza, hogy a bankok csökkentsék a tőkekihelyezéseiket.
Akkor viszont mire számíthatunk a HLRM-mel kapcsolatosan? Ha a bankok mérsékelt vagy annál is enyhébb érdeklődést tanúsítanak az HLRM iránt, az a kockázat és az EUR szempontjából azt a negatív üzenetet hordozza, hogy a bankok nem hajlandók elfogadni az EKB által ebben a konstrukcióban felkínált lehetőséget. Ha viszont ezzel ellentétben ismét felhalmozzák a hiteleket, a vártnál nagyobb lelkesedés felfogható akár az EU szuverén adósságpiacának további rövidtávú stabilizációját elősegítő jelzésként is, ami ideig-óráig pozitívan hathat a kockázati étvágyra és az euróra is, hosszabb távon azonban az EU szuverén adóssághelyzetének sorskérdésén aligha változtat.
