A populizmus állandó veszély a demokrácia számára

…, ám Áder elnök azt közölte, hogy neki ehhez nincsen joga. Katrina Lantos ugyanakkor azt írta döntése indoklásában, hogy amit az újságíró (értsd: Bayer!) művel, azt cenzúrázni kellene, nem pedig elismerni. A tudósítás idéz is egy-kettőt Bayer „örökbecsű” kommentárjaiból, a cigányokról, valamint a migránsokról, ahol a nyelvezet pontosan elárulja, miről van is szó.

A jelentés kitér arra, hogy a Klubrádió nem vett részt tegnap a Pozsonyi Pikniken, mert a szervezők nem engedték meg, hogy ott jótékonysági célra elárverezzék a többi közt Haraszti Miklós kitüntetését, mondván, az esemény nem politikai természetű.

Ausztriában kínos érzéseket keltett, hogy Nickelsdorban, a hagyományos nyári dzsezzfesztivált kísérő művészeti rendezvényen kiállították azt a teherautót, amelyben tavaly 71 menekült fulladt meg – tudósít a New York Times. A bemutató miatt jó néhány panasz érkezett, annál is inkább, mivel a szokatlan kiállítási tárgyhoz egy video is csatlakozott, amelyben egy férfi mosta az autót, miközben az áldozatok ruhadarabjai kötélen száradtak a szélben. A koncertsorozat házigazdája, a helyi kávéház tulajdonosa azt mondja, a nickelsdorfiak sem szeretik, ha arabok érkeznek, inkább arról olvasnak az újságban, hogy 2-3 ezren belefulladtak a Földközi-tengerbe. A tudósítás megemlíti, hogy az osztrák kormány kerítést akar építeni a településnél, csakhogy a helyiek még a hidegháború idejéből tudják, hogy az nem sokat ér. Még akkor is megpróbáltak átjutni rajta, amikor bármikor lőhettek rájuk a határőrök.

A populizmus egyik legismertebb kutatója szerint ezeket a veszélyes erőket leginkább onnan lehet felismerni, hogy azt hangoztatják, csak ők az igazi nép legitim képviselői – olvasható a Die Zeit című német hetilapban. Vagyis: aki a vezér és követői ellen van, az automatikusan nem része az igazi népnek. Erkölcsileg, de főleg politikailag egyáltalán nem számít. Jan-Werner Müller rámutat: sikerük titka, hogy folyton az egységes, tévedhetetlennek minősített és az elit által állítólag elnyomott népakaratra hivatkoznak, hozzátéve, hogy ők csupán a tömegek igényének szereznek érvényt.

De persze a követeléseket ők határozzák meg. A legtöbbször igencsak szerény jelszavakkal kezdenek, csupán később váltanak át radikálisba. A szótáruk nemigen tér el másokétól, azt mondják, hogy az ellenőrzést kívánják visszaszerezni a nemzetállami demokrácia útján. Azt hangoztatják, hogy ők tudják, mit akar a nemzet, ám a népszavazásoknál igyekeznek befolyásolni az eredményt.

Az különbözteti meg őket a demokratáktól, hogy fel sem tudják tételezni saját tévedésüket, az ellenzéket pedig illegitimnek tartják. Úgy gondolják, hogy annak véleményére nem kell tekintettel lenniük, mint ahogy arra sem, hogy mit mond az alkotmánybíróság, amelynek egyébként az a dolga, hogy védje a kisebbségeket. Kapóra jön számukra, ha az emberek úgy érzik, hogy kívül rekednek a politikai folyamatokban. Az is kedvez nekik, ha szétesik az adott pártrendszer.

A populistákkal tárgyalni kell, de nem szabad úgy megszólalni, mint ők. Nem szabad továbbá lekezelni az emberek panaszait. Ügyelni kell arra is, hogy a populisták jól értenek a közösségi érzés felkeltéséhez. Azzal érvelnek, hogy a nép voltaképpen az elit áldozata. Merthogy az uralmon lévők eladnak bennünket a nagy konszerneknek, a külföldnek vagy az EU-nak. Vagy amikor azt állítják, hogy ők tabukat törnek, ám ezért üldözik őket.

A populizmus állandó veszély a demokrácia számára. Jelenléte viszont egyben a demokrácia súlyos bajait jelzi. Nem a semmiből jön, és nem is tűnik el egykönnyen. Fontos, hogy élni kell a pluralizmussal, meg kell tanulni, miként kell bánni a mássággal, ha valaki más véleményen van, mint mi.