A német közszolgálati rádió, a Deutschlandradio (Forrás: Galamus) arról közölt körképet, miként fogják pórázra Magyarországon a sajtót az Orbán-törvények. Közvetlen beavatkozások ritkán fordulnak elő ugyan, de az állam befolyása nő és ez egyes szerkesztőségekben öncenzúrához, illetve a szakma felhígulásához vezet.
A Heti Válasz újságírója, Stumpf András ugyanakkor azt hangoztatja, hogy a sokat vitatott sajtótörvény igazából ártalmatlan, és nálunk lényegében ugyanazok a szabályok vonatkoznak a sajtóra, mint bárhol másutt, Európában. Ezért szerinte idehaza is lehetséges, hogy az újságírók a hatalmasok körmére nézzenek.
Másként látja a helyzetet viszont Dull Szabolcs, aki a közszolgálati rádiónál dolgozott riporterként, míg csak be nem dobta a törülközőt. Mint meséli, a kormány pontosan előírja, hogy egy-egy jelentést miként fogalmazzanak meg, bizonyos szavakat nem szabadott használniuk, pl. azt, hogy reform. És ha a hatalom állást foglalt valamely üggyel kapcsolatban, annak benne kellett lennie a tudósításban. Vannak viszont tabutémák, mint pl. a politikai elit afférjai. Alighanem pontosan ez okból bocsátották el az Origo főszerkesztőjét, mert Lázár János útjai kapcsán átlépte ezt a határvonalat.
Öt évvel a roma-gyilkosságok után még mindig csak részlegesen derítették fel a történteket. A tetteseket első fokon elítélték ugyan, ám a legfőbb: a legtöbb túlélő és hozzátartozóik a legmélyebb nyomorban tengődnek, ami részben a támadások következménye, de közrehat benne az érintettek iránti társadalmi közöny is – tudósít a Deutschlandradio. Egyikük, az alsózsolcai Rontó Krisztián például az őt ért lövés miatt nem képes huzamosan fizikai munkát végezni, így nem tudta elvégezni a szakiskolát.
A falu cigánytelepén, nyomorúságos viskóban él a feleségével és három gyermekével, valamint a nagyszülőkkel együtt. Nincs konyha, fürdőszoba, folyóvíz és wc. Az államtól nem kapott semmiféle segítséget, a szociális segélyből, illetve a gyerekpótlékból tartják fenn magukat.
Az elszenvedett sokk miatt nem gondolja, hogy lelkileg valaha is képes lesz megnyugodni. A legtöbb érintett semmiféle pszichológiai kezelést nem kapott, elvesztette a munkahelyét, sokan közülük végleg megrokkantak.
Az áldozatok tiszteletére soha nem rendeztek állami emlékünnepséget, Németországtól eltérően nem hívta meg őket a köztársasági elnök, vagy a kormányfő. A hivatalos Magyarország nem kért tőlük bocsánatot.
Pedig az állam súlyos hibákat követett el, mind a megelőzés, mind a nyomozás területén. Gulyás József egykori szabaddemokrata képviselő azt mondja: látnivaló, hogy az egymást váltó kabinetek számára kínos ez a Kelet-Európában egyedülálló gyilkosságsorozat, ezért úgy gondolják, jobb nem sokat beszélni róla. Mert ha a mélyre ásnának, az nagyon kényelmetlen dolgokat hozna a felszínre.
Kártérítést csak nem sokkal ezelőtt, 5 év elteltével, Balog Zoltán közbenjárására kezdtek fizetni. A miniszter, aki fontosnak tartja, hogy folytassák a nyomozást, lát párhuzamokat a Németországban lezajlott gyilkosságokkal, amelyeknek szintén szélsőségesek voltak a tettesei. A titkosszolgálatok ott is csődöt mondtak, a kérdés, hogy miért?
Tatárszentgyörgyön a rendőrök nyomokat semmisítettek meg, az egyik áldozat szerint tudatosan. De senkit sem vontak felelősségre ezért, sőt előléptették őket. Viszont azóta is úgy beszélnek a romákkal, mintha kutyák és nem emberek lennének. Csorba Erzsébet és 8 gyereke továbbra is háromszobás házban lakik a gyilkosság helyszíne mellett, 6 utód még kiskorú. Az asszony a családdal együtt fél, mert úgy gondolja, hogy a főkolomposok még mindig szabadlábon vannak. Ezért szeretne elköltözni, csak éppen nem tud.
A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!
