A közös szereplés nem azonosságokra, hanem a kortárs képzőművészet egyes kifejezési formáival való  elgondolkodtató egybeesésekre, hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Az autista munkák blokkjait elválasztó, néha velük párba állított kortárs művek a környezetükre is reflektáló, továbblépni segítő hivatkozási pontok. A hangsúly a művek közötti párbeszéd lehetőségének megteremtésén van, ami éppúgy vezethet a kortárs képzőművészetről alkotott vélemények árnyaltabbá tételéhez, mint az autizmusról alkotott kép sztereotípiáktól való megtisztításához, pontosításához.

Az autizmussal élők esetében az esztétikai minőséget is hordozó, bár erre nem törekvő, érzelmeket is mozgósító, őket felkelteni nem kívánó rajzsorozatok célja nem az önkifejezés. Inkább tekinthetőek egy maximális 
következetességre törekvő világrendezés és szabálykeresés dokumentumainak. A dolgok változékonyságát – „emberek, helyek, hangok és látványok zavarba ejtő, egymással kölcsönhatásban álló egyvelegét” – a meghatározott módon ismétlődő részletek ereje „semlegesíti”. Ez az „életstratégia” (az elveszettség, a szorongás és a tehetetlenség érzésével szemben az állandóságért, a biztos támpontokért folytatott küzdelem) a „mi” világunknak is része. 

Sugár János szavaival élve: ez a kiállítás „empátiatréning” és „szolidaritási gyakorlat”, ahol a néző akarva-akaratlanul döntési helyzetbe kényszerül. Rajta is múlik, hogy saját tapasztalataira, élményeire, képnézési szokásaira is építve meddig próbál eljutni a „megértésben” a „másik” felé, s így mennyire törhető meg a másik oldal 
kommunikációképtelensége. Itt nem fejthető meg, csak részben megsejthető az autizmussal élő ember világának 
magányossága.

A megérteni akarás vágya olyan lépés a másik irányába, ami, ha egzakt válaszokhoz nem is, de néhány új 
nézőponttal gazdagodva, magunk és környezetünk jobb megértéséhez nyithat utat, akár e műveken keresztül is. 
A Magyar Nemzeti Galéria és a Mosoly Otthon Alapítvány együttműködésében megvalósuló kiállítás egy csaknem 
négyéves folyamat legújabb állomása, Ennek részei voltak az autista lakóotthonok támogatására szervezett „Fogadj be!” aukciók a Műcsarnokban (2008, 2010), és az autizmussal élő felnőttek munkáiból rendezett A konkrét birodalma című tárlat is a Miskolci Galériában (2010). Ennek a kiállításnak a kurátorai Tarr Hajnalka képzőművész és Százados László művészettörténész (MNG); a rendezésben, illetve a kísérő rendezvények szervezésében Sepsey Zsófia művészettörténész (MNG) vesz részt.

A tárlaton az autizmussal élő tizenhét alkotó mellett kilenc kortárs képzőművész alkotása szerepel. Autizmussal élő alkotók: Bárdfalvi Zsolt, Blahó János, Boukhezer Amine, Bőczi Csaba, Farkas Ádám, Fekete Márton, Horváth 
Szabolcs, Kelemen Róbert, Kovács M. Mátyás, Krejcsi Mária, Lakatos Renáta, Pados Zulejka, Süvöltős Béla, Tóth Dezső, Varga Máté, Vreczenár Viktor, Zoltán Gábor. Kortárs képzőművészek: Igor és Ivan Buharov (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor), Csontó Lajos, Fekete Balázs, Fischer Judit, Fodor János, Szíj Kamilla, Tibor Zsolt, Várnai Gyula. A kiállítás létrehozásában közreműködő lakóotthonok és alapítványok: Esőemberke Alapítvány a Vas Megyei Autistákért, Szombathely; Élet-esély Autistákat Segítő Egyesület, Kozármisleny; „Híd a jövőbe” Értelmi Sérülteket Segítő Alapítvány, Nyúl;Kalán Néni Kiskulcsa a Pihenőkerthez Erdei Iskola Közhasznú Autista Alapítvány, Csorvás; Magyarországi Camphill Egyesület, Velem; Miskolci Autista Alapítvány, Miskolc; Szimbiózis a Harmonikus Együtt-létért Alapítvány, Miskolc Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület, Vésztő. A kiállítás szervezésében közreműködő szervezetek: Autisták Országos Szövetsége, „Esőemberekért” Egyesület, Nemzetközi Cseperedő Alapítvány. Kiemelt partner a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány.

A Privát labirintusok – Autizmussal élő alkotók és kortárs képzőművészek közös kiállítása szeptember 18-ig 
látogatható a Magyar Nemzeti Galéria „C” épület III. emeletén.