A diplomáciai ajándéknak jelentése van. A szőnyegnek jelentése van. A porcelánnak jelentése van. Még annak is jelentése van, ha valaki egy üveg bort vagy egy könyvet választ ajándékul. Most a NATO vezetői egy, a saját nevükre gravírozott Coltot, egy hatlövetűt kaptak a török elnöktől, töltényekkel. Van abban valami kissé borzongató, amikor egy revolverből diplomáciai ajándéktárgy lesz.
A NATO katonai szövetség, mindig is az volt, így akár logikusnak is mondható, ha egy csúcstalálkozó után a fegyverbarátság erősítésére a Colt az ajándék. A gesztus olyan természetesen simul bele korunk puskaporos hangulatába, hogy alig lehet csodálkozni rajta. Pedig volt idő, amikor egy csúcstalálkozó emléke egy közös fotó vagy egy dísztányér volt. Ma egy fegyver.
Samuel Colt nevét ismeri a világ. A revolver nem egyszerű használati tárgy. A Colt a vadnyugat mítosza, a személyes erőszak, a hatalom, a túlélés szimbóluma. Egyetlen tárgyban ott van Hollywood, a polgárháború, a sheriff csillaga és a pisztolyhősök egész kultúrája.
Ha valaki Coltot ajándékoz, nem pusztán fémet ad át. Történetet ad. Erdoğan nyilván tudta ezt. Ahogy azt is, hogy napok múlva senki sem fog emlékezni arra, hány százalékra emelték a védelmi kiadásokat, vagy milyen diplomáciai fordulatok kerültek a zárónyilatkozatba. A revolverre viszont mindenki emlékezni fog.
Ezért a gesztus kommunikációs szempontból zseniális, de marad utána valami rossz érzés. Talán azért, mert a tárgyak néha többet árulnak el egy korszakról, mint a beszédek. Mintha a világ lassan elfelejtené, hogy a fegyver eredeti rendeltetése a lövés. Itt egy revolver a dobozban, mint Csehovnál a puska a falon. A színdarabban az első felvonásban a kerül a falra, a harmadikban sütik el.
Lehet, hogy túlgondolom a dolgot. Lehet, hogy túl sokat gondolunk bele egy diplomáciai ajándékba. De lehet, hogy éppen ez a diplomácia lényege. A legfontosabb mondatok azok, amelyeket senki sem mond ki. Egy Colt, és más semmi, a válasz csak ennyi…
