A Nobel-díjas közgazdász rámutat, hogy a világ szerződések hálózatára épül, és ha az Egyesült Államok egyszerre csak felrúgná a szabályokat, akkor az egész kereskedelmi rendszer megindulna az összeomlás felé, aminek súlyos következményei lennének az USA ipara számára is. De a lényeg, hogy a Fehér Házban láthatólag senkinek sincsenek alapvető közgazdasági ismeretei. Viszont ez azzal jár, hogy az ország rohamosan veszti el a hitelét. Megkérdőjeleződik ugyanis, hogy a hatalom megtartja-e az ígéreteit. És ez nagy baj, ráadásul valószínűleg visszafordíthatatlan.

Az európai liberálisok vezetője az EU szemszögéből az «iszlám államon» és Putyinon kívül az új amerikai elnököt tartja a legnagyobb veszélynek – olvasható a The Washington Postban. Verhofstadt, akit az unió a Brexit levezénylésével bízott meg, nehogy az a közösség szétesésével járjon, londoni előadásában emlékeztetett arra, hogy Trump bízik a szervezet összeomlásában. Pedig az katasztrófa volna nem csupán Európa, hanem a szövetségesek és az egész világ számára. A tudósítás szerint az orosz és az amerikai elnök annak a buzgó bezárkózásnak és nacionalizmusnak az élharcosa, ami már lendületet kapott Magyarországon, Franciaországban és Ausztriában is.

Magyarország, Románia és Törökország miatt egy év alatt csaknem negyedével nőtt meg az Emberi Jogok Európai Bíróságánál benyújtott keresetek száma – adja tudtul a The Guardian. Az érintettek a magyarok és a románok esetében a rossz börtönviszonyok miatt fordulnak Strasbourghoz, a törököknél pedig az elbukott puccskísérlet utáni megtorlás miatt keresnek jogi védelmet. A bíróság jelentése megjegyzi, hogy a magyar és a román fegyintézményekben régóta hatalmas a zsúfoltság, és a statisztika arra utal, hogy a helyzet egyre csak romlik. Ezért azután az eltelt egy évben megkétszereződött a magyar beadványok száma. Az uniós jog ugyanis tiltja az embertelen és megalázó körülményeket, ám mint a bíróság elnöke elmondta, az esetek nagy száma arra utal, hogy rendszerszintű, illetve szerkezeti gondok vannak, amire csakis az országon belül lehet megtalálni a megoldást. Ehhez azonban nagy politikai és költségvetési erőfeszítések szükségesek.   

A  Der Standardban Paul Lendvai a német szociáldemokraták reménysugarának nevezi Martin Schulzot, miután jelölésével teljesen nyílttá vált a német kancellárválasztás. A politikus 23 évig dolgozott az Európai Unióban, így joggal tekintik az EU jelképének. Másrészről viszont nincs semmiféle kormányzati tapasztalata, még érettségije sincs, és a németek 30%-a nem ismeri, így indulása példátlan a német történelemben, miközben jön föl a szélsőséges AfD, Európa pedig a legnagyobb válságát éli át.  

Csakhogy olyasvalakiről van szó, aki szívvel-lélekkel európai, és nem csukja be a szemét a visszásságok láttán. Igen jól informált, a véleményét nem rejti véka alá, legyen szó a menekültekről, az Oroszország elleni szankciókról vagy a jobboldali populizmusról. Bár Európa ügyeiben ugyanazt vallja, mint Merkel, mégis veszélyes lehet a jelenlegi kancellárra. A választási hadjáratban a kisembert kívánja képviselni, de majd meglátjuk, miként reagál az Európa-politikáját érő támadásokra.

Hatalomra kerülése után Orbán Viktor nagymértékben megváltoztatta a viszonyokat a kultúrában is – állapítja meg a német közszolgálati rádió, a Deuschlandfunk. Azóta nagybetűvel írják a nemzetit ezen a területen is, és amelyik művész rászorul az állami támogatásra, az kénytelen a hatalmasságok ízlésének megfelelően fütyülni. Bálint Anna műkritikus és kurátor úgy látja, hogy ebből a szempontból jobb volt a Kádár-rendszer. Mert jelenleg az élet minden megnyilvánulását politikai szempontok alapján ítélik meg, az intézményeket átalakították. Az alaptörvényt is a kormány által megrendelt nacionalista alkotással díszítették, még Orbán is megörökíttette magát. A szobrászok nem győzik anyagba önteni a nemzeti hősöket. Mindenütt Szent István és a Hitlert támogató Wass Albert szobrait látni.

A szakpolitika fontos eleme a Művészeti Akadémia, amelyről Bálint Anna azt mondja, hogy a tagság elnyerésénél alapvető az ideológiai azonosulás, az anyagi lehetőségei viszont óriásiak. Vezetője az őskonzervatív Fekete György, csak éppen kétséges, hogy mit állítanak ki pl. a Műcsarnokban. Ezt Bálint Anna úgy fogalmazza meg, hogy a kortársi művészet elvesztette az intézményeit, az utóbbi időben a művészek csak igen nehezen tudnak kilépni a nyilvánosság elé. Ezért nagyon sokan inkább külföldre mentek. Akik maradtak és nem kérnek a kurzusművészetből, azok pár éve saját biennálét szerveznek.