(Berlini tudósítás) A rejtvények estéje volt számomra a Berlini Szalon eseménye Buda Péter nemzetbiztonsági szakértővel – már rögtön a címadó – Quo Vadis Világ és benne Magyarország? – kérdéssel az elején, és ez a rejtvényfejtő szándék az egész este fennmaradt – írja az egyik részvevő, Szabó-Jilek Zsolt.

A téma aktualitását növelte Trump beiktatása és az azóta tapasztalható tempó, amivel naponta új és újabb pontokon rúgja fel az eddigi status quot, fenyegetőzik, szankcionál és haragítja magára sorra eddigi szövetségeseit. Ebben a felingerelt nemzetközi helyzetben mintegy ötvenen voltunk kíváncsiak a podcastokból és interjúkból ismert, jól tájékozott, kiegyensúlyozott véleményt képviselő szakember elemző gondolataira.

A Berlini Szalon vendége, Buda Péter és a háziasszony, az Infovilág berlini tudósítója, Pompéry Judit.

Buda Péter szakmai pályája két, látszólag távoli kérdéskör, a valláskutatás és a nemzetbiztonság metszéspontjában helyezkedik el. Az előadó rávilágított arra, hogy ezek a területek valójában szorosan összefonódhatnak, különösen, ha a történelem során ismétlődő befolyásolási kísérleteket vizsgáljuk az egyházak és a politikai hatalom között. Úgy véli, hogy ezek az összefonódások nem csupán a múlt jelenségei, hanem ma is relevánsak, és hatással lehetnek a társadalmi folyamatokra.

Az Egyesült Államok hírszerző közössége által rendszeresen készített elemzések legalább 20 éve beszélnek a társadalmakban az irracionalitás, a hit erősödéséről mint nemzetbiztonsági szempontból releváns kérdésről. Az ideológiák szerepe erősödik a mai folyamatokban, hiszen az elbizonytalanodó emberek magasabb rendű célt keresnek és hajlamosak ezek mentén radikalizálódni. Történelmi analógia, hogy az I. világháború kitörésekor, amikor milliók haltak meg rövid idő alatt, az emberek nagy része a természetfelettihez menekült. Mindez csak tovább erősödött a spanyolnátha idején, amikor az emberiség harmadát érintő világjárvány tovább erősítette a szellemi igényt. A modernizáció és globalizáció paradox hatásaként az átalakulások vesztesei sokkal inkább visszatértek a spirituális kereséshez. Az elbizonytalanodott emberek nem megérteni kívánják a sokszor bonyolult összefüggéseket, nem racionális megoldásokat keresnek, hanem hinni akarnak valami csodában, megmentőben.

Ezt a társadalmi igényt használják fel –  helyesebben: használják ki – egyes politikai szereplők, ezért vált nemzetbiztonsági kérdéssé, hogy az irracionalitás iránti erősödő vágy mennyire tudja aláásni a demokratikus rendszereket.

Az alapvető veszély abban rejlik, hogy a világháború után kialakult világrend, amely a háborúkat követő sokkra épült, napjainkban darabjaira esik szét. Újra teret nyert a nacionalizmus, ami a II. világháborút előidézte. A most propagált sokpólusú világrend valójában nem új, hanem ahhoz a nacionalizmushoz való visszatérés, ami egyszer már megbukott. Sajnos, az a nemzedék, amelyik ezt megtapasztalta, már eltűnt, eközben feledésbe merült, hogyan működhetett volna, illetve hogyan csúszott félre ez a modell.

A Trump-adminisztráció politikája szintén nagy hatással volt és ma még fenyegetőbben hat a transzatlanti kapcsolatokra, tovább gyengítve a Nyugat egységét. A XIX-XX. század fordulóján az első globalizáció utáni helyzet hasonló volt a jelenlegi korszakhoz, mert az akkori technológiai fejlődés és gazdasági integráció alapján szintén hittek egy stabil világrend fennmaradásában. Az első világháború előtt sokan azt gondolták, hogy a kölcsönös gazdasági összefonódás miatt nem lesz több nagyszabású konfliktus, ám a politikai feszültségek mégis háborúhoz vezettek.

Napjainkban is egy hasonló paradoxon figyelhető meg: a globális kereskedelem és a nemzetközi kapcsolatok ellenére az erősödő nacionalizmus és geopolitikai konfliktusok megingatják a világrendet.

Egyik fő kérdés számunkra, európaiak számára, hogy földrészünk milyen szerepet tud játszani a világméretű változások közepette. Az Európai Unió jövője kérdéses, hiszen belső megosztottsága és az amerikai szándék (kivonulni a transzatlanti kapcsolatokból) gyengítheti a kontinens nemzetközi pozícióját. Ráadásul nagy kérdés: lehet-e tétlenül nézni a nemzetközi szabályok átlépését és az országok szuverenitásának megsértését?

A II. világháború előtt a britek hosszan halogatták a fellépést a német agresszióval szemben, abban bízva, hogy a prágai bevonulás után Hitler megelégszik annyival. Ehhez hasonlóan a nyugati világ most is bizonytalankodik, halogatja a határozott fellépést Oroszországgal szemben, ami – mint látjuk – csak növeli Putyin étvágyát, továbbá példát és jogalapot teremthet, kedvezhez a területi igénnyel fellépőknek.

Az orosz befolyásolási kísérleteket Nyugaton csak az utóbbi másfél évtizedben, különösen a 2016-i amerikai elnökválasztás körüli események kapcsán kezdték komolyan venni, noha a módszerek már a Szovjetunió idején is léteztek. Oroszország ezt a tevékenységet háborús stratégiájának részeként alkalmazza, azzal a céllal, hogy megossza Európát, aláássa a transzatlanti szövetséget, és kiszorítsa az Egyesült Államokat az európai biztonsági architektúrából, ezáltal Európát ellenállásra képtelené tegye. Az orosz stratégia középpontjában a félretájékoztató kampányok, politikai szabotázs és a társadalmi feszültségek szítása állnak. Ez egyfajta „háborús küszöb alatti” tevékenység, aminek célja, hogy Európa ne érzékelje nyílt konfliktusként az orosz agressziót, így ne is reagáljon kellőképpen.

Buda Péter figyelmeztet: a Nyugat folyamatosan alulbecsüli ezt a fenyegetést, és nem tekinti teljes értékű hadviselésnek. Szerinte ennek a stratégiának az egyik fő célja, hogy a nyugati társadalmak ne tudatosítsák magukban a veszélyt, így ne lépjenek fel kellő határozottsággal az orosz információs hadviselés és politikai manipuláció ellen.

A legfontosabb kérdés, hogy a nyugati demokratikus világ képes lesz-e idejében megfelelő választ adni ezekre a kihívásokra. Ha a demokratikus értékek és az egység megerősödik, az segíthet a stabil világrend fenntartásában. Ha azonban a belső konfliktusok tovább terjednek, új erők léphetnek előtérbe, amik radikálisan átformálhatják a világ jövőjét. Európa és a demokratikus világ jövője most a tét; a veszély széles körű tudatosítása – mint első – lépés, segíthet a fenyegetések kivédésében.

Azaz e gondolkodásra-elmélkedésre serkentő berlini este legfőbb rejtvényére még nincs megnyugtató megoldásunk.