Úgy beleszeretett a lányba, hogy elfelejtette, hová is indult. Mással is előfordult ilyesmi, egy ifjú párt például a demokráciával beszélte meg a randevút, aztán amikor a hatalommal találkozott, befeküdt a diktatúra ágyába. Ma is henteregnek, a szexológusok penis captivusra gyanakszanak: beragadt a fütyi, kamillás langyos víz, talán segít.
A Jákob és Ráhel első találkozóját megörökítő írás szól még a szomjazónak járó vízről, egy hirtelen váltott csókról, de lehet, hogy az csak puszi volt bulvárosítva. Ami a lényeg, este már együtt hajtották haza az állatokat. Nagy tekintélyű, csavaros eszű ember volt Lábán, Ráhel apja, bármit mondott is, nem lehetett komolyan venni.
Amit csinált, azt igen.
Jákob sokat nem adott a formaságokra, de a házasságra kellett neki az apai áldás: egyszer így tanították, nem felejtette. Tehát, ahogy illett, megkérte Ráhel kezét. Csúnyult a világ akkoriban, a fiatalság vándorolt, a közmunkások homokszemeket számoltak a sivatagban, a közmédia szerint, értéket teremtettek. Szóval Lábánnak inkább munkaerő kellett, mint vő. Ezért furfangos eszéhez méltón válaszolt Jákobnak. Azt mondta, hogy adja Ráhelt, ha a srác hét éven át ingyen és bérmentve legelteti a juhait. Nem volt nagy matekos Jákob, szökőévvel, szabad szombattal is sokallotta az időt, de a lány nyugtatgatta, hogy házasság előtt is van szex.
Na, jó, törődött bele a fiú, és miután elfelejtette, hogy valójában hova indult is, maradt. Taposta a birkaszart, és a hetedik év leteltével jelentkezett a jussáért. Akkor derült ki, hogy milyen csalafinta ember az a Lábán. Adta ő a lányát, áldással együtt, de nem Ráhelt, hanem a nővérét, Leát. Furcsán érezte magát Jákob, az Orient-expresszre váltott jegyet, erre beültetik a felcsúti kisvasútra.
Már-már benyomott egyet leendő apósának, de az megelőzte a balhét. Lea tapasztalt, nem gyártáshibás, mondta. Ami egy nőnél kell, az nála megvan. Ha pedig bevállalod az újabb hetest, ígérte, bónusznak Ráhelt is megkapod. Jákob, nem tehetett mást, tovább legeltetett. Juhok, birkák, kecskék bégettek körülötte, rugdalhatta, fejhette őket, azok hálásak voltak az életükért.
Amikor kitelt az idő, Ráhelt is feleségül vehette. A két nő, hiába a testvérség, különbözött egymástól. Leának elég volt széttennie a lábát, rögtön kiesett egy gyerek. Ráhelt fűrészelhették éjjel-nappal, a szerszám éle elkophatott, sokáig nem tudott életet adni. Aztán sok év elteltével, isten áldásának, esetleg a jó szomszédságnak köszönhetően, megtört az átok. Megszületett József, aztán Benjámin. Jákob nem volt nagy matekos, de amikor a fiait számlálta: ezek Leától, azok Ráheltől, néhányan a szolgálólányoktól, eljutott tizenkettőig. Volt ideje rá, állítólag 147 évig élt. A srácok később szétváltak, törzseket alapítottak. Leszármazottaik az idegenszívűek, a karvalytőkések, a Soros-fiúk. Így mondjuk, nem zsidózunk.
Ráhelt pedig szeressük! Kicsit birkaszaros a története, de igaz.