Budapestet méltán nevezik a Duna gyöngyének: ez a város büszkélkedhet a legszebb dunai látképpel, amit eleink nagyszerű alkotása, a rakpartok sora foglal méltó keretbe. A rakpartoknak a város életében és fejlődésében betöltött szerepét nehéz lenne túlbecsülni. A Duna szabályozása és a rakpartok kiépítése nemcsak árvízvédelmi, közlekedési és kereskedelmi szempontból, de a városfejlesztés és városrendezés terén is meghatározó jelentőségű volt.

A rakpartok alapvető elemei a város többszörösen védett, kiemelkedő városépítészeti értékeket hordozó Duna-parti látképének. Emellett a rakpartművek 19. században kiépült szakaszai önmagukban is jelentős építészeti és ipartörténeti értéket képviselnek. E nagyszerű mérnöki művek védelmével is elő kell segíteni fővárosunk egyedülálló – a világörökségek között méltán számon tartott – dunai panorámájának megőrzését! 

A rakpartok védetté nyilvánítását – e sorok írójának előkészítő anyagával – a Budapest Világörökségéért Alapítvány 
kezdeményezte. A védési dokumentációt még 2006. elején eljuttattuk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, ahol 
igen pozitívan fogadták, és a minisztériumnak előterjesztették.

A védelem céljából fontosnak tartottuk, hogy felhívjuk a figyelmet a rakpartok értékeire és a Duna-parti látkép 
formálásában betöltött döntő szerepükre. Ennek érdekében 2007. július 12. és szeptember 1. között kiállítást 
rendeztünk a budai Várban, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal székházában. A tárlat alkalmat adott arra is, hogy 
megemlékezzünk Budapest UNESCO Világörökséggé nyilvánításának huszadik évfordulójáról. A rendelet azonban 
váratott magára, ezért az anyagot 2010. április 10. és május 25. között ismét kiállítottuk, ezúttal a budakalászi 
Faluházban. E kiállítás aktualitását a rakpartok védetté nyilvánításának sürgetésén túl a Duna természetes formában történő megóvásának igénye adta. 

A magyar EU elnökség egyik fő prioritása a Duna Régió Stratégia, amit Budapesten írtak alá. Az időszak fontos 
eseményei ezzel nem zárultak le: a nemzeti erőforrás miniszter közeljövőben megjelenő rendelete a budapesti dunai rakpartokat műemlékké nyilvánítja.

A védett történeti rakpart határa a budai oldalon északon a Komjádi Béla utca vonala, délen a Petőfi híd budai 
hídfője. A pesti oldal északi határát a Dráva utca vonala jelöli ki, délen az Összekötő vasúti híd. A ily módon védett 
rakpartok több mint 12 kilométer hosszan húzódnak a folyam két partján. Ugyanez a rendelet tartalmazza a teljes 
Margitsziget védelmét is valamennyi építményével, így az ottani partfallal együtt 17,5 kilométer dunai rakpart kerül 
védelem alá! Ez több szempontból is különleges lépés. Egyrészt jelzésértékű áttörés a Budapest műemlékeinek 
védelmében. Másrészt egy rakpartmű egyedi védelmére eddig nemzetközi téren sem volt példa. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a kínai Nagy Fal után ez lesz a világ második legnagyobb műemléke!

Egy ilyen nagy horderejű nemzetközi egyezmény aláírására Budapesten még nem volt példa, és ilyen nagyságrendű 
mérnöki alkotás műemléki védelmére sem. Ezért tartottuk fontosnak, hogy minderre méltó módon, a kiállítás 
felújításával hívjuk fel a figyelmet, bemutatva a Duna, a budapesti Duna-part, és a budapesti világörökség védendő 
értékeit. 

Ez a látványos szabadtéri kiállítás Külügyminisztérium támogatásával és a Budapest Világörökségéért Alapítvány 
rendezésében jött létre. Május 29-én nyílt meg és június 27-ig látható a Petőfi téri Duna-korzón, ily módon a magyar 
EU-elnökség időszakát lezáró Duna-party rendezvényeihez is illeszkedik. A korábbi kiállításokhoz képest több helyen 
is bővült, kiegészült az anyag, és ezúttal már angol nyelven is olvasható.

A kiállítás szakmai alapossággal mutatja be a rakpartok kialakítását, de úgy, hogy a szélesebb közönség figyelmét is 
felkeltse, ugyanis szokatlan nézőpontból, különleges képekkel mutatja be Budapest legszebb részeit. 

Az anyag korabeli festményeken és metszeteken, régi és mai fotókon, egykorú térképeken és eredeti terveken 
mutatja be a Duna szabályozásának és a rakpartok kiépítésének hatalmas munkáját. Összesen több mint 200 kép 
jelenik meg, melyek kétharmada archív, a legkülönbözőbb közgyűjteményekből válogatva. A Duna több mint folyam: jelkép. Ezt a legjobb művészek is érezték, amit számos kitűnő műalkotás bizonyít, és nem csak hazánkban. Az első részben – a kiállítás fent vázolt céljainak rögzítése után – ezeket mutatjuk be.

A második rész a szabályozatlan Dunáról szól. Egykorú festményeken, metszeteken és térképeken mutatja be a 
zabolátlan folyamot. Megemlékezünk az 1838-as nagy árvízről, ugyancsak eredeti képekkel illusztrálva. Ezután a 
szabályozásra irányuló megvalósulatlan tervek következnek. A rész a szabályozás előtt épített első rakpart-
szakaszok ismertetésével zárul.

A harmadik rész a Duna szabályozásáról és a rakpartok kiépítéséről szól. Eredeti térképeken és archív fotókon 
mutatja a szabályozás munkálatait és a rakpartok párhuzamosan folyó kialakítását. Ezután az 1876-os jeges árvíz 
leírása következik, amelyet azóta is mértékadónak tekintenek. Ezt a további munkálatok ismertetése követi.
A negyedik rész a rakpartok kialakítását ismerteti. Előbb bemutatjuk a rakpartok különböző típusait, majd a 
szerkezeti megoldások ismertetése következik, egykorú és újabb keletű ábrák segítségével. Végül a védművek 
fenntartását ismertetjük. Az egyes rakpart-szakaszok azonosítását egy látványos ortofotó segíti.
Az ötödik – a leghosszabb – rész virtuális időutazásra hív. Két nagyméretű archív panorámaképpel kezdődik, majd 
régi és mai fényképek segítségével mutatja meg a rakpartok kiépülésének és alakulásának folyamatát, a két parton 
végigmenve. 

A hatodik rész a Duna kereskedelmi forgalmáról szól, mely a 19. században és a 20. század elején különösen 
intenzív volt. Előbb a nagykereskedelemről van szó, a rakodópartok eredeti rakodási szerepét bemutatva. Majd a 
kiskereskedelmet mutatjuk be, melyet a Duna-parti piacok élénk életét ábrázoló korabeli veduták (városképek) 
illusztrálnak. 

Hazánk zivataros múltja miatt a rakpartokról nem lehet írni anélkül, hogy történelmünk tragikus korszakáról szót ne 
ejtenénk. A hetedik rész a II. világháború pusztításait mutatja. 

A nyolcadik rész a védművek árvízvédelmi szerepét mutatja, néhány különösen magas árvíz leírásával, képekkel 
illusztrálva.

A kilencedik rész a kiállítás aktualitását adó eseményekről szól. Leírja a budai alsó rakpart kiszélesítésének 
megakadályozásáért folytatott harcot, amelyet civil szervezetek vívtak meg sikerrel. Másrészt ismerteti a rakpartok 
védetté nyilvánításának folyamatát. A kiállítás a rakpartoknak a város életében és fejlődésében betöltött pótolhatatlan szerepének, önmagán túlmutató jelentőségének hangsúlyozásával zárul. 

A kiállítás tisztelgés mérnökeink e monumentális műve, egyben sajátos tisztelgés József Attila előtt is. A fő részek 
címeit „A Dunánál” című verse egyes sorai adják.

A grafikai tervezést, a nyomdai előkészítést, valamint a kivitelezés irányítását a GPG Stúdió végezte, Ágh András 
tervei szerint. A nyomatok a Szín Művek nyomdájában készültek. A hordozófelület 1 méter széles speciális nyomott 
ponyva, amire ún. solvent nyomtatással került a tartalom. Ezek fejezetenként kerültek nyomtatásra, melyen belül a 
képek egymás mellett sorakoznak, mintegy a folyamot idézve, köztük a szövegeket tartalmazó vízszintes mezővel. 

Az egyes fejezetek elején álló tablók vannak, melyek a szöveges összefoglalást tartalmazzák. Az anyag igen 
látványos: a hordozófelület teljes hossza megközelíti a száz métert. A tervezés és a kivitelezés is az elérhető 
csúcstechnikát igényelte. A szöveg két nyelven jelenik meg: magyarul és angolul. Fordította: Charles Horton. A 
nyomatokat építési állvány hordozza, melynek kivitelezője a Kalmárállvány Kft.