A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik.
Az egészségügy legújabb vívmánya a kézrátételes gyógyítás, ami teljesen logikus fejleménye a hazai állapotoknak, ugyanis sem komoly állami pénz, sem gyógyszer, sem költséges technika nem kell hozzá, jószerével orvos sem, csodálkozunk is, hogy a kormány nem csapott le rá korábban, méghozzá mohó üzemmódban.
A módszer ugyanis olyan embereknél is helyreállíthatja a testi és mentális harmóniát, akik egyébként betegként csak terhelnék az ellátórendszert, tekintve, hogy hívei szerint a reiki alkalmazhatósága korlátlan. A minden tekintetben feltámadott exbetegek üdvös távolmaradása így lehetővé teszi, hogy a kormány az ellátásban még véletlenül ottfelejtett maradék pénz zömét is gond nélkül lenyúlhassa.
Szerezhet belőle egy vidéki repteret is. Vagy megtízszerezheti a Magyar Péter elleni lejáratókampány költségeit, ami a pénzégetés különösen hatékony módja, még jobb, mint dupla áron orosz gázt venni.
Amiről beszélünk, az a reiki, és jelenleg az orosházi kórház alkalmazza. A reiki a huszadik század vége felé terjedt el a világban, egyébként nem ősi gyógymód, kitalálója, a japán Mikao Usui 1920 táján álmodta meg. Egy leírás szerint a lényege: a csatornázott univerzális energia segítségével a testben levő toxinok, energetikai blokkok feloldása, ami szemben az allopatikus gyógymódokkal, mindig a gyökérokot szünteti meg.
Nem, most nem megyünk bele abba, hogy mi az az allopatikus, hagyjunk valamit a jövő hétre is.
Ami a fő: a kézrátétel megteremti bennünk a testi-lelki boldogságot, ami a magyar egészségügy működésének amúgy nem sajátja, különösen a műtő előtti reggel nyolctól este hétig tartó várakozás esetén, aminek egyszer magunk is tanúi voltunk.
Amúgy a reikit az orvosok nem tekintik megbízhatónak, ám népszerű és ingyenes, a kórház sem fizet érte, ezt az Egészségfejlesztési Iroda teszi meg, illetve az irodák lánca, ami uniós forrásból jött létre, és az egészségtudatosság fejlesztését végzi a helyi közösségekben. És ami jó dolog.
Persze, akadékoskodók mindig vannak. Az orosházi kórház egyik munkatársa szerint a reiki bevezetése a korábban normálisan működő Iroda elfajzása, a kézrátétel pedig egyenesen kuruzslás. „Ez már bulvárszint” – írja levelében.
Nem értjük ezt a kései siratót. A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik. Simogató ujjak alatt fekszik szétvetett végtagokkal, vetített képek űzik ki tudatából a csökönyös valóságot, az érintés melegében álmodja magát boldognak, védettnek, valakinek.
