Az 1936-ban született, zsidó származású Norman Maneát gyerekként hurcolták koncentrációs táborba, ahonnan 1945-ben szabadult. Mérnöknek tanult és dolgozott hosszú évekig, de 1974 után már csak az írásnak él. Mielőtt elhagyta volna Romániát, hazájában tíz könyve jelent meg. A Securitate állandó zaklatása miatt emigrált, és 1986-ban az Egyesült Államokban telepedett le. Az 1989. évi fordulat után hazaköltözött, de időközben többször is „véglegesen” elhagyta Romániát. Fontosabb munkáit Bruno Schulz és Musil műveinek világához hasonlítják; kritikusai állítják, hogy egyik-másik regénye Kafka abszurd világának korszerű értelmezése, egyben az abszurd új és modern közvetítője. Műveit angol, francia, svéd, spanyol, olasz nyelvre fordították.
Az Odú című regény cselekménye Amerikában, a modern Bábelben játszódik. Különböző nemzetiségű száműzöttek keresik itt az identitásukat és harcolnak az idővel, amely sehogy sem akar múlttá válni, még kevésbé jövővé. A szereplők élete ugyanolyan labirintus, mint körülöttük a tágabb környezet, amelyben saját identitásukat, boldogságukat próbálják megtalálni, miközben nemcsak szenvedés és csalódás leselkedik rájuk, hanem a halál is. 2001. szeptember 11-ét írunk, amikor egyik hősünk a World Trade Center felé tart, és egyáltalán nem biztos, hogy ott tűnik el. Két, Amerikában elkövetett és felderítetlen merénylet között jelölhető ki a regény bonyolult útvonala, amelyet főszereplője az odúként szolgáló könyvtárában bejár. Cosmin Dima és Mihnea Palade, a regény két szereplője személyében az olvasók számos életrajzi jegy alapján könnyen a világhírű vallástörténészre, Petru Culianura és volt tanítványára, közeli munkatársára, Mircea Eliadéra ismerhetnek.
Az ikertornyok összeomlásának szemtanújaként Norman Manea elvégzi az emigrációba kényszerült, bujdosó kelet-európai értelmiségi számvetését.
