Az olvasói levél emlékeztet arra, hogy a Deloitte tanulmánya szerint Nagy-Britanniában 2011-ben 16 milliárd fontot költöttek hirdetésre, ám ez az összeg a verseny, az innováció és a piaci hatékonyság útján összesen 100 milliárd fontként jelent meg a GDP-ben. Közvetlenül vagy közvetve félmillió állás létrejöttét segítette. A művészeteket és a kreatív ágazatokat 9 milliárddal támogatta meg. Ha ezt a képletet alkalmazzuk Magyarországra, akkor abból az következik, hogy a reklámadó minden egyes forintja 6 forintot vesz el a bruttó nemzeti terméktől. Azonkívül a nagy nemzetközi hirdetőket távozásra kényszeríti a politikai bizonytalanság, vagyis számítani kell a befektetések visszaesésére. Ha a hirdetési piacot támadják, az gyakran vonzó politikailag, ám tekintetbe kell venni az akaratlan folyományokat is. Lehet, hogy Orbán úr akciója a nagy médiatársaságok ellen irányul, de mivel egyben a kereskedelmi szólásszabadságot is korlátozza, ebből Magyarország csak szegényebben kerülhet ki.
A Guardian szerint egy finn művész installációja az Opera melletti Hajós utcában a magyar hajléktalanok sanyarú helyzetére hívja fel a figyelmet, így arra, hogy az új törvények értelmében bűn az, ha valaki közterületen él. A Hunger King, vagyis Éhség King, mert így hívják a gyorséttermet idéző produkciót, egyben kiemeli a társadalmi egyenlőtlenség, illetve a fedélnélküliség kettős terhét… (Képek: Jani Leitonen)
A lapszemle itt folytatódik, tessék kattintani!
