Arról sem szól a jogszabály – tette hozzá –, hogy ki és miként ellenőrzi a politikusokat, illetve az esetleges törvénysértésnek mi a következménye. Helyteleníti a szakértő azt is, hogy ötmillió forint lesz a „költési korlát” jelöltenként, és ebből egymillió forintot ad az állam hitelkártyán, azaz szerinte csak ez utóbbi összeget lehet ellenőrizni.

Az ügyvezető igazgató nehezményezi azt is, hogy a választási eljárásról szóló törvény hatálya az 50 napos kampányidőszakra terjed csak ki, „hogy előtte ki, miből és hogyan kampányol, magánügy”. A választási eljárásról szóló törvény csak a jelöltek és a pártok kampánytevékenységét szabályozza, ugyanakkor a kormánynak és az önkormányzatoknak semmi nem tiltja, hogy közpénzből kampányoljanak – tette hozzá.

Rámutatott, nem szabályozza a törvény a kampányeszközök közül a választási gyűlések, a közvetlen megkeresések és a plakátok, köztük az óriásplakátok pénzügyeit, sem a kampányidőszakban, sem pedig előtte.

Alexa Noémi egyetértően állapította meg, hogy a sajtótermékekben megjelenő politikai hirdetések szabályozása „meglepően – és nagyon helyesen – szigorú”, mert aki ott akar hirdetni, csak a sajtóorgánumok által közzétett listaáron teheti meg. Sajnálatát fejezte azonban, hogy nem lehet ugyanezt a szabályt az óriásplakátokra is alkalmazni.

A politikai reklámmal kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy azt ingyen csak a közszolgálati médiumokban lehet sugározni, a kereskedelmi médiában viszont csak az európai parlamenti választásokon, az országgyűlési választásokon nem, szerinte ez a szabály „súlyosan sérti az esélyegyenlőséget”, és nem egyeztethető össze az uniós választásokra vonatkozó szabályokkal.

A parlament április 8-án módosításokkal fogadta el ismét a választási eljárási törvényt, amelynek több pontját – az államfő beadványa nyomán – januárban alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság.

 

Hogyan nyertek a haverok a trafikpályázaton?

(Transparency International Magyarország, 12:16) A trafikpályázatok nyilvánosságra hozatalát közérdekű adatigényléssel kérte a mai napon a Transparency International Magyarország, az atlatszo.hu oknyomozó újságíró portál, a hvg.hu, az index.hu, a K-Monitor Közhasznú Egyesület, az origo.hu és a Társaság a Szabadságjogokért Egyesület. A szervezetek az adatokat egyszerre kérték a nemzeti fejlesztési minisztertől és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt-től.

A trafiktörvény megalkotása, valamint a pályázatok lebonyolítása során felmerült problémák súlyos korrupciós lehetőséget mutattak. A trafiktörvény azt bizonyítja, hogy a korrupció rendszerszintű, mert javarészt kormányközeli érdekcsoportok kapták meg a biztos bevételt jelentő lehetőségeket. A koncepciót és magát a törvényjavaslatot az akkori frakcióvezető barátja készítette, akinek üzleti érdeke fűződik az új szabályozáshoz. A pályázatok és mellékletei, valamint a bírálat menete és dokumentumai nem nyilvánosak, így nem lehet megállapítani, hogy az elbírálás korrekt volt-e.

A trafiktörténet az ún. state capture tipikus példája, amikor  közhatalmi döntéshozatalt a közérdek helyett magánérdekek vezérlik, centralizált, jól kidolgozott rendszerben. A konstrukció lényege, hogy az így megalkotott jogszabályok legálissá teszik a visszaéléseket. A Transparency International felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarország a múlt héten mutatta be Londonban a Nyílt Kormányzati Együttműködés keretében tett antikorrupciós vállalásait. A nemzetközi közösség előtt bemutatott kormányzati akcióterv intézkedései azonban messze nem alkalmasak az ilyen típusú visszaélések megfékezésére.