A vásznon talált rengeteg apró szakadás és néhány nagyobb hasadás kijavítását, a vászon megerősítését, a festmény felületének tisztítását és esztétikai kiegészítését aprólékos munkával végezték a szakemberek.

Deák Ferenc, a „haza bölcse”, akinek a legnagyobb szerepe volt az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezés létrejöttében, 1876. január 28-án elhunyt. Holttestét a Magyar Tudományos Akadémia földszinti előcsarnokában ravatalozták fel. A csarnok falait, oszlopait, szobrait fekete szövettel vonták be, a háromlépcsős ravatal körül óriási viaszgyertyák álltak.

Három nappal a temetés előtt Erzsébet királyné is megjelent Deák ravatalánál, és a nemzet nagy halottjának szívére helyezte fehér kaméliákból kötött örökzöld koszorúját, majd percekig megrendülten térdelve imádkozott. Két olyan ember találkozott itt, aki a Habsburgok és a magyarok történelmi kiegyezésében különösen értékes szerepet játszott.

Az újságok következő lapszámai az eseményről írtak, és hamarosan megjelentek róla az első rajzok az illusztrált lapokban. A szimbolikus jelentőségű esemény megfestésére Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter állami megbízást adott Zichy Mihálynak, a korszak egyik kiemelkedő művészének, aki azt örömmel vállalta.

Zichy Mihály akkoriban Párizsban élt, ám mivel a munka megkívánta a történelmi hitelességet, már májusban hazatért. Bécsben a királyné fogadta, vázlatokat készíthetett róla és megtekintette az esemény alkalmával viselt ruhát. Budapesten a temetkezési vállalat újra felépítette Deák ravatalát az eredeti helyszínen. A művész azon a nyáron hozzálátott a munkához, vázlatokat készített, végül 1877 februárjában elkészült a képpel.

Zichy a festményen azt a történelmi és egyben szimbolikus eseményt ábrázolta, amikor Erzsébet királyné elhelyezi koszorúját Deák ravatalán. A nemzet fájdalmában osztozó uralkodófeleség demonstratív tettével vigaszt nyújt a gyászoló nemzetnek, Deák halálával ő a jövő záloga, a kiegyezéssel megmentett hon további hű képviselője. A nemzet gyászát és a jövőbe vetett hitet a festményen két allegorikus szereplő is megjeleníti. A Haza sír Deák teteme fölött, egy szárnyas Géniusz mintha örülne Erzsébet jelenlétének, egyik kezével vigasztalva átöleli a gyászoló hazát, másik kezével csillagkoszorút tart a királyné fölött.

A kép előterében alapos részletességgel megfestett koszorúk sorakoznak, a ravatal mellett karcsú, magas gyertyák meleg „földi” fénye látszik, ami mellett a csillagkoszorú tisztább fénysugarai az égi fényt sugallják.

A képet 1877 tavaszán Zichy hazaküldte Párizsból, de nem mutatták be a nagyközönségnek. A művész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt az uralkodóház számára. Zichynek át kellett festenie a képet. (Érdekesség: a mostani restauráláskor nem találták az átfestés nyomait.)

Az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című olajfestményt 1877 nyarán helyezték el a Nemzeti Múzeum 6. képtári termében, a Habsburg-teremben, a kiegyezés folytonosságának jelképeként. A képet egy ideig a Magyar Tudományos Akadémián állították ki, majd eltűnt a nyilvánosság elől. A legutóbbi időkig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrizték.

A különleges művészettörténeti és történelmi értékű olajfestményt mostantól eredeti pompájában csodálhatja meg a közönség a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumának állandó kiállításában a Habsburg-képgaléria bevezető termében.