A nemzeti biztos 2011 októberében írt ki pályázatot a magyar pavilon kiállítására. Az építészekből, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Műcsarnok képviselőiből álló héttagú zsűri februárban meghozott döntése értelmében 2012-ben Bachmann Bálint és Markó Balázs „Spacemaker” című munkája képviseli Magyarországot a 13. Velencei Építészeti Biennálén.

Az idén minden eddiginél többen, 12-en pályáztak. A zsűri egyhangúlag döntött a „Spacemaker” mellett. Az Emberi Erőforrások Minisztériumából a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül érkező 40 millió forinton túl a Magyar Villamos Művek Zrt., mint kiemelt támogató, ötmillió forintot adott.

Bachmann Bálint a kiállítás kapcsán elmondta, hogy a magyar gavilonba kerülő 560 darab, egységesen 21×21 cm-es alumíniumlapra tervezett, fehér színű építészeti modell a hazai és főként környező országok felsőoktatási intézményeiből érkezett a kurátorok meghirdette modellpályázatra. A makettekből összeálló installáció modell-erdőként helyezkedik el a teljesen letisztult, természetes fénnyel megvilágított pavilonban. A nagyszabású installációt a Műcsarnok diákok számára kiírt Tér-Kép pályázatának legjobb makettjei, valamint Kelle Antalnak a geometrikus és az organikus formák átjárhatóságának kérdését felvető szoborinstallációi egészítik ki.

A 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás augusztus 29-én, szerdán nyitja meg kapuját a nagyközönség számára.

A Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás a világ legrangosabb szakmai eseménye, amely a több mint 100 éves képzőművészeti biennále rendszeréhez hasonlóan szerveződik 1980 óta. Az idei építészeti biennále november 25-ig várja a látogatókat a velencei Giardini nemzeti pavilonjaiban, az Arsenale központi kiállítóterében, valamint a város különböző pontjain található helyszíneken.

David Chipperfield főkurátor az 55 önállóan szereplő ország mellé 66 kiállítót hívott meg az idei seregszemlére, melyen most először vesz részt Angola, a Koszovói Köztársaság, Kuvait és Peru. Elgondolása szerint a központi kiállítás építészek, fotográfusok, művészek, kritikusok és kutatók által összeállított anyaga egységes egészet, egyetlen közös alapot alkot, ami Chipperfield és az alkotók építészetről vallott elgondolását hívatott megjeleníteni. „A 2012-i biennále központi témája – mondja Chipperfield – az, ami közös bennünk. Létezik olyan közös építészeti kultúra, amely nem csupán alkotók, egyéniségek halmazát jelenti, hanem közös történetben, közös ambíciókban, kollektív ideálokban és kontextusokban egyesülő különféle gondolatok gazdag örökségét is.” A rendezők szándéka, hogy megmutatkozzék a múlt és a jelen építészgenerációi közötti intenzív párbeszéd. A cél, hogy az építészet saját magára figyeljen, saját magát szemlélje és mutassa meg, eltérően egyéb elgondolásoktól, melyek szerint az építészet más diszciplínák része.

A rendezvényt szokás szerint számos kísérőprogram teszi még színesebbé, tartalmasabbá. Pl. az Arany Oroszlán-díj 2012. évi nyertesét az augusztus 29-én, 11 órakor kezdődő ünnepélyen hirdetik ki. Az életműdíjat idén Alvaro Sieza Vieira, portugál építész veheti át.

Magyarország 1991 óta szerepel a Velencei Építészeti Biennálén. A magyar pavilon kiállításainak lebonyolítója a Műcsarnok. Korábban olyan kiemelkedő építészek és alkotócsoportok szerepeltek kiállítóként, mint többek között Makovecz Imre, Ekler Dezső, Nagy Tamás, Ferencz István, Bachman Gábor, Janesch Péter, Wesselényi-Garay Andor, Ferencz Marcel, a Re:orient vagy a Double Negatives Architecture csoport.

A magyar pavilon idei kiállításának témája az építészeti modell. A modell vizuális értékekkel rendelkezik, de belső terekről és műszaki megvalósításról is hordoz információkat. Nem pusztán esztétikai szándékkal születik, a belső tér kivetülését magán hordozva értelme van. A modellkészítés az építészet komplexitásának szimbóluma, kapocs a gondolatiság és a gyakorlat között, az építészet szellemi tartalma és a megvalósítás folyamata találkozik benne. Különösen fontos szerepet tölt be az építészet oktatásában, fontosabbat a tér minden irányát értelmező, az arányokat térben szemléltető, több információt hordozó bármilyen más eszköznél. Kézműves jellege, az anyagok kiválasztása és megmunkálása analóg a tényleges építési folyamattal, így nemcsak a téralkotás, de a szerkezetiség is megjelenik benne. Készítése alkalmas a hallgatók és mestereik közötti együttműködésre, a közösen folytatott munka örömének átélésére, az építészetet éltető kollektivitásra és kommunikációra. Ezzel az értelmezéssel a kiállítás követi a főkurátor, David Chipperfield által meghirdetett irányelveket.

A kiállítás a hazai és határon túli, egyetemi építészoktatásban létrejött modellekből válogatott, pályázati formában. Az előző biennále magyar pavilonja kiállításával a vonal építészetben elfoglalt jelentős szerepét mutatta be. Ezt a tematikát tovább vezetve a síkból a térbe kiterjesztett építészeti gondolat a modell. Ahogy a rajz több fázison keresztül segít formálni az építészeti gondolatot, úgy a modellkészítés is ezt az utat járja be. A hallgatók pályázati munkái mellett a kiállításon megjelennek még egy gyermekek számára kiírt modellező pályázat legjobbnak ítélt munkái, valamint Kelle Antal doktorjelölt „szobor-fái” és két mobil szobra is.

A kiállítási pavilon eszköztelenül, fehérre festett falakkal fogadja a kézműves igényű, állványra helyezett modelleket. Az állványok anyaga fehér alumíniumlap 21×21 cm méretben, amely egy fémpálcán áll. A falakon a modellekhez tartozó információk szerepelnek. A pavilon mint egy valós méretű modell ad helyet a kiállításnak. A létrehozott „modell-erdő” kitölti és értelmezi a teret. A kiállítás kihasználja befelé nyitott, transzparens jellegét, a természetes megvilágítást, az átrium térszervező erejét, nem üzemeltet multimédiás berendezéseket, költséges világítástechnikát. A cél egy csendes, szakrális jellegű tér kialakítása.