A mezőgazdaság mellett hagyományosan is az építőipar tekinthető az alacsony képzettségű, aktív korú munkavállalók legnagyobb felvevőterületének. A strukturális munkanélküliség ezt a jelenleg stagnáló piacot is érinti. Annak ellenére, hogy van álláslehetőség, léteznek üres, betöltetlen pozíciók a keresleti oldalon, hatalmas méreteket ölt a feltorlódott, elhelyezkedni nem tudó munkavállalók létszáma. „Természetesen nem létezik olyan időpillanat a gazdaságban, amikor úgynevezett teljes foglalkoztatottságról beszélhetünk, magyarán a keresleti és kínálati oldal sohasem kerülhet teljes fedésbe, ugyanakkor a hiányszakmák felé történő átjárhatóság, a szakképzés finanszírozási modelljének rugalmassá tétele elemi érdeke volna a gazdaságnak” – mutatnak rá az AAM szakértői. 

A cégek azonban ma nem feltétlenül érdekeltek a szakiskolákban tanuló diákok gyakorlati képzésében. Sok vállalkozó úgy érzi, hogy a szakképzési hozzájárulás befizetésével már letudta a kötelező feladatot; szakmai tapasztalat nélküli fiatalok gyakorlati képzésével nem kíván újabb koloncot a nyakába venni. A nyugati mintájú, duális szakképzési rendszerben a tanulók gyakorlati oktatásának jórészét az adott ágazat arra alkalmas piaci cégei végzik avégett, hogy a munkaerőpiacra kilépő végzősök valóban olyan szaktudással rendelkezzenek, amelyre a foglalkozatóknak szüksége van. A duális szakképzési rendszer az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a potenciális munkavállalók a piac igényeihez illeszkedő szaktudás birtokában valóban képesek legyenek elhelyezkedni – ezáltal csökkentve a strukturális munkanélküliséget.

A jelenlegi finanszírozási rendszer megváltoztatása nélkül ugyanakkor egy adott gazdasági szektor vállalkozásainak csatlakozása a szakképzés teendőihez, illetve a szakmunkástanulóknak cégeknél való intézményesített fogadása nem lehetséges. Tapasztalatok szerint a vállalkozások számára a szakmunkástanulók képzése többletköltséggel jár. Építőipari szakmák gyakorlati oktatásában például igen nagy az anyag- és a képzésre, betanításra időt szánó szakemberek munkaidőköltsége is. Az AAM szakértői rámutatnak: a nemzetgazdaság, illetve a vállalkozók szakképzéssel kapcsolatos érdekei közti paradoxonra is. Eszerint miközben az ország alapvető gazdasági igénye a megfelelően képzett, elhelyezkedni és dolgozni tudó szakemberek számának növelése és a munkahelyteremtés, aközben a piacképes ismereteket gyakorlati szinten is átadni képes cégek rövidtávú üzleti érdekei nem ösztönzik a duális szakképzési rendszer megvalósítását. 

Az ellentmondás gyakorlati érvényű feloldása azonban a nemzetgazdaság felemelkedésének alapvető feltétele. A munkaerőpiac szakképzettségi összetételét érintő egyenetlenséget reprezentáló strukturális munkanélküliség szintjének csökkentése a munkahelyteremtés egyik kézenfekvő eszköze lehet.

Az AAM közreműködésével készített építőipari szakmunkaerő-állománnyal foglalkozó friss elemzésből kiderül: az ebben a szférában működő közel 70 000, szakképzési hozzájárulást is fizető vállalkozás közül mindössze egy-két tucat cég alkalmas arra, hogy valódi, szakgyakorlati képzést is nyújtson a diákoknak. Járható útnak látszik az ilyen cégeket a szakképzési feladatok színvonalas ellátásának feltételeit érvényesítő minősítési rendszer alapján szakképzésben részt vevő vállalkozásként regisztrálni, és a velük egyezetve kialakítani az új finanszírozási struktúrát.

A duális szakképzési rendszer kialakítása jól működő németországi példára alapozva kizárólag úgy történhet meg, ha az adott gazdasági ágazathoz tartozó vállalkozások szakképzési hozzájárulásként befizetett forrásait – egy alap létrehozása útján – a szakképzésben feladatot vállaló cégek kapcsolódó költségeinek fedezeteként használják fel.  

Így továbbra is biztosítható valamennyi, az adott szakmákban piacképes ismeretekkel rendelkező – a munkaerő megjelenésében egyébként hosszú távon érdekelt – vállalkozás szerepvállalása a szakképzés finanszírozásában. Emellett feloldható lenne a duális rendszer létrehozásának jelenlegi legnagyobb korlátja is: megfelelő finanszírozási eszközökkel érdekeltté lehetne tenni az intézményesített gyakorlati szakképzésre alkalmas cégeket a tanulók fogadására.