Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a …jólneveltségről. Vagy éppen annak a hiányáról. A jólneveltség ugyanis segít a hétköznapokat elviselhetőbbé tenni, előhozza mindazt, ami megkülönböztet bennünket az állatvilágtól.
Mindez azzal kapcsolatban jutott az eszembe, hogy megnéztem Márki-Zay Péter szombati videóját. Arról, ahogy Hódmezővásárhely polgármestereként éppen fogadja, pontosabban fogadná a városába látogató Orbán Viktort. Aki nem fogadja el a felé nyújtott polgármesteri kezet, hanem dühös vadkan módjára elcsörtet mellette, népes kíséret karéjában. Az, ugye, nem kérdés, hogy egy polgármesternek kötelessége bármikor illően köszönteni a városába látogató miniszterelnököt, akárki legyen is az. Az viszont a jólneveltség teljes hiánya, hogy a kinyújtott jobb kezet félretolva, szó nélkül elcsörtet mellette a vendég, szabályosan levegőnek nézve a polgármestert.
Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik: az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom, a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.
Azért igencsak érdekes ez a mostani, Orbán-féle országjárás. Rejtve, lopva, titokban hozzák-viszik a miniszterelnököt szerte az országban, magtárakban, lezárt kultúraházakban lép fel, háromszorosan átválogatott és desztillált, kisüsti közönség előtt. Őt is, meg a többi címeres jómadarat dugdossák a sajtó elől, akárcsak Szijjártó Pétert Kalocsán a Telex stábja elől. Ott mutatkozott meg csak igazán a magyar diktatúra valódi arca, a rendőri visszaéléstől kezdve az értelmetlen erőfitogtatásig.
A Márki-Zay Péterrel történt hódmezővásárhelyi incidensben ott van az egész NER, mint cseppben a tenger. És benne van a zavarodottság és a rettegés is. Ahogy korábban ott volt a parlament folyosóján is, amikor a kényelmetlen kérdéseket firtató Hadházy Ákos képviselőt „sunyi, szőrét hullató, rossz vidéki rókának” nevezte Orbán Viktor. Ilyenkor elveszti a fonalat, elporlik a máz és a maga pőre valóságában jelenik meg a kormányfői álarc mögött lakozó személyiség. Akinek Felcsúton vagy egyáltalán nem volt gyerekszobája, vagy ha volt, akkor a disznóólra nézett.
Önöktől is függ, hogy ezt és a hasonló performanszokat még meddig kell elviselnünk. És ne mondja nekem senki, hogy addig még sok víz lefolyik …a Tiszán!
