David Cameron brit miniszterelnök nemrég bejelentette, hogy kormánya változtatni kíván az örökbefogadást szabályozó törvényeken avégett, hogy megkönnyítsék az árva gyermekek otthonra találását. Módosítana azon a rendelkezésen, amely előírja, hogy az adoptálásról döntő bizottság a leendő szülők etnikai hovatartozásával is foglalkozzék. Bár az etnikum kérdése csak egy a sok szempont közül, amely alapján az örökbeadásról döntenek, de a gyámhivatal egyelőre nem szívesen helyezi el a gyermeket eltérő etnikai hátterű családoknál, így olyan helyzet áll elő, hogy az ázsiai és afrikai gyermekek nem találnak szülőre, míg a fehér bőrű családok nem találnak örökbefogadásra váró gyermeket. A miniszterelnök abszurdnak nevezte, hogy adoptálással gyakorlatilag nem jönnek létre vegyes etnikumú családok, és tarthatatlannak minősítette, hogy az ázsiai és fekete bőrű árváknak kétszer annyi ideig kell várniuk, hogy családra találjanak, mint a fehér bőrű gyermekeknek.

A YouGov kutatóközpont a törvénymódosítás terve kapcsán kérdezte meg a briteket arról, egyetértenek-e a kormány terveivel. A válaszok szerint a megkérdezettek 55 százaléka úgy véli, ajánlott, hogy a gyermek azonos etnikumú szülők mellé kerüljön, de helyeslik, hogy ez a kérdés csak egy legyen azon szempontok közül, amelyek szerint az örökbefogadásra engedélyt adnak. A britek 27 százaléka következetesen elutasítja, hogy adoptáláskor figyelembe vegyék, milyen etnikumú a leendő szülő, aki az örökbefogadást kezdeményezi. Mindössze tíz százalék véli úgy, hogy az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermek azonos etnikai háttérrel kell, hogy rendelkezzen.

A közvélemény-kutatás szerint a nők és a férfiak kissé eltérően vélekednek a kérdésben. A férfiak13, anőknek csak 6 százaléka gondolja úgy, hogy adoptálás során az etnikum döntő szempont kell, hogy legyen. A nők60, aférfiak 51 százaléka helyesli, hogy egyebek mellett a származást is figyelembe veszik az elbíráláskor. A két nem nagyjából azonos arányban ért egyet azzal, hogy az etnikum egyáltalán nem számít: a férfiak28, anők 27 százaléka vélekedik így.

 

Ha van elég ivóvíz, van mit enni is

A Gallup szoros kapcsolatot mutatott ki 17 afrikai országra kiterjedő vizsgálatában az ivóvíz és az élelmiszerek elérhetőségének kapcsolatában. A szakértők szerint az aszály vagy árvizek sújtotta régiókban a két problémát, a víz- és az élelmiszerhiányt együtt kell orvosolni.

A Szahara alatti afrikai övezet 17 országában végzett felmérést a Gallup 2010-ben az élelmiszerekhez és ivóvízhez való hozzáférésről. Az eredményeket a közeli múltban, a víz világnapja alkalmából, publikálták: felhívták a nagyhatalmak figyelmét arra, hogy a víz- és élelmiszerhiány többnyire együtt jelentkezik, és a két problémát együttesen kell kezelni.

A vizsgálat szerint azon megkérdezettek kétharmadának, aki elég ivóvízhez jut, rendszerint elegendő az élelmiszerhez jutása is. Ezzel szemben azok 46 százaléka, akik vízhiányos régióban élnek, nincs mindig enniük.

A Gallup kiemeli, hogy a 67 százalékos átlagos arányszám nagy eltéréseket mutat a vizsgált országok között. A 17 ország közül csak Botswana, Ghána és Szenegál lakói mondták 80 százaléknál többen, hogy elegendő iható vízhez jutnak. Ezzel szemben a Burkina Faso és Csád területén a helyiek kevesebb, mint fele jut elégendő ivóvízhez. Az afrikai államokra jellemző, hogy a városokban élők nagyobb arányban férnek hozzá a vízhez, mint a vidéken élők. Botswana esetében a városlakóknak99, avidéken élőknek már csak 63 százalék jut elég vízhez, Csád lakóira nézve pedig ez az arány 68 és 38 százalék. Kivétel Zimbabwe, ahol vidéken több a víz, és, ehhez hasonlóan, Kamerunban és Libériában is a vidéken és a városban élők közel egyező arányban juthat iható vízhez.

Bár a földrajzi jellemzők nagyban magyarázzák az ivóvíz elérhetőségét, az eredmények arra is rámutatnak, hogy az eltérő klímájú és eltérő vízkészlettel rendelkező országok lakói mégis hasonló arányú hozzáférésről számolnak be. Botswanára például a kis vízhozamú és ritka esőzés jellemző, Ghánában sokkal bőségesebb a csapadék, mégis az előbbi lakói 89, utóbbié 85 százalékos hozzáférésről számoltak be. A Gallup tanulmánya egyúttal jelzi, hogy az adatfelvétel a 2010. év rendkívül aszályos időszakában készült, ami egyes országok, például Kenya vagy Tanzánia esetében magyarázhatja, hogy a lakosság jórésze miért tapasztalt vízhiányt.

A felmérés arra is rámutat, hogy egyre többen érzik úgy, hogy a víz nehezen elérhető erőforrás. A vizsgálat országokban átlagosan 66 százaléknyian értettek egyet ezzel az állítással. Az egyetértők aránya Burkina Faso (90%) esetében volt a legnagyobb, Szenegál (52%) vonatkozásában a legkisebb.

 

Tíz év alatt egymillióval nőhet London lakossága

A brit statisztikai hivatal szerint egy évtizeden belül meghaladhatja a 9 milliót London lakossága. Moszkván kívül jelenleg nincs olyan európai város, amelynek ekkora lenne a lakossága.

A brit statisztikai hivatal, az Office for National Statistics (ONS) adatai szerint London városának 2010-i becsült lakossága 7,95 millió volt. Aktuális lakosságszáma körülbelül a nigériai Lagoséval egyezhet, és alig 200 ezerrel marad el New York becsült népességétől. Ám, ha jelenleg növekedési trend változatlan marad, a következő tíz évben a brit fővárosban élők száma egymillióval növekedhet, és 2020-ra elérheti a 9 milliót. Moszkván kívül jelenleg nincs olyan európai város, amelynek 9 milliónál több lakója volna.

A statisztikusok szerint a születésszámok emelkedésének és a bevándorlásnak köszönhetően a Londonban élők száma 2030-ig újabb egymillióval növekedhet, amellyel már meghaladhatja a tízmilliós értéket. Napjainkban 11 város van a világon, ahol több mint tízmillióan élnek. Ezek a brazíliai Saõ Paulo kivételével, mind az ázsiai kontinensen találhatók.

A népesség növekedése nemcsak Nagy-Britannia fővárosára lesz jellemző, de a régióban is érezteti majd hatását. Kelet- és Délkelet-Anglia térségében egyaránt 600 ezer főnyi népességnövekedéssel számolnak a szakértők a következő tíz évre. Az ország egészére vonatkozóan úgy becsülik, a populáció 2027-re eléri a 70 millió főt.

A statisztikai hivatal szerint a migráció és a természetes népességnövekedés egyaránt szerepet játszik a növekedésben, igaz – úgy becsülik –, a bevándorlás közvetlenül csak kisebb részben lesz felelős. Adataik szerint ugyanis a Londonba irányuló migráció mellett az onnan történő elvándorlás is számottevő, így a növekedés nagyobb részét az elhalálozások számát meghaladó születésszám eredményezi. Tény ugyanakkor, hogy a bevándorló családok esetében nagyobb a családalapítási kedv, így a migránsok közvetve is hozzájárulnak a népességnövekedéshez: Londonban született három kisgyermek közül már napjainkban is kettőnek legalább az egyik szülője külföldön született.

Az ONS becslését nettó migrációs értékkel számolta: a ki- és bevándorlók közötti különbség figyelembevételével évi 200 ezer főnyi új bevándorlóval kalkulált. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a jelenlegi migrációs érték 250 ezerre tehető, amelyet a David Cameron vezette koalíciós kormány a kilencvenes évek elejére jellemző 100 ezres számra szeretne visszaszorítani.