Átfogó elemzést készített az Energiaklub a szélenergia szerepéről a 21. században. A dolgozat áttekintést nyújt arról, hogy most hol tartunk és hova lehet eljutni a technológiával. Bemutatja, hogy a szélenergia Magyarországnak milyen lehetőségeket kínál, és hogy általában a fenntartható energiagazdálkodás rendszerén belül milyen szerepet képes betölteni. A tanulmánykötetet egy 12 fős szerzőgárda jegyzi, gyakorlati és elméleti szakemberek, tapasztalt, nemzetközi publikációkkal rendelkező kutatók és fiatal szakmai reménységek.

Egy izgalmas virtuális kiadvány-bemutató és zoom-beszélgetés hozta közelebb a témát azokhoz, akik akár csak „mezei” érdeklődők. A kötetet dr. Munkácsy Béla (Energiaklub, ELTE) mutatta be. Magyar László (Energiaklub): Termelési statisztikák és trendek (európai, magyar) fényében elemzett. Zsolt Melinda (Energiaklub, NKE) prezentációjának címe: Szélenergia és biztonságpolitika. Végül Soha Tamás (ELTE): Jogszabályi környezet és térinformatika című előadása világította meg a szélerőművek hazai helyzetét egy újabb perspektívából.

A szélenergia a napjainkban elérhető technológiák közül a legkisebb környezeti terhelés mellett képes nagy mennyiségű villamos energia előállítására. A múlt száz évben kialakított energiarendszer fenntarthatatlan, mostanra sok összetevőjű válság veszélyezteti az emberiség puszta létét, ezért elkerülhetetlen az energiarendszer mielőbbi radikális átalakítása. A hatékonyság növelése és a tudatosság javítása mellett a megújuló energiaforrások ésszerű felhasználása segíthet hozzá a jelenleginél jóval kisebb környezeti és társadalmi károkhoz.

Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ csaknem 30 éve dolgozik, hogy biztonságos és fenntartható energia jusson mindenkinek, összhangban a természettel. Célja a fenntartható energiagazdálkodás megteremtése, az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló energiaforrások dominánssá válása. Küzd a klímaváltozás ellen, és segíti az alkalmazkodást a klímaváltozás káros hatásaihoz.

Ezúttal a szervezet és annak legfontosabb hét pontba foglalt megállapításai mellbevágó figyelmeztetés lehet egy olyan Magyarországon, amely hagyományos energiahordozókban szegény, megújuló energiaforrásokban viszont gazdag ország. Ez a nemzeti energiavagyonunk. 

  1. Magyarországon az új szélturbinák telepítését nem a természeti törvényszerűségek, vagy a technológiai korlátok, hanem a jogszabályok teszik lehetetlenné.
  2. A szélenergia esetében is számolni kell a környezet terhelésével, de ez – szemben a jelenleg domináns technológiák károkozásával – gondos tervezéssel elfogadható szint alá szorítható.
  3. Az üzemeltetők tapasztalata alapján bizonyosan állítható, hogy a szélturbinák hazánkban gazdaságosan üzemeltethetők. A működésük ezen jellemzőjét meghatározó kapacitásfaktor a már 15 éve működő hazai szélerőmű-állomány esetében jellemzően hasonló vagy jobb értéket mutat, mint az európai vagy a német átlag.
  4. A világban a megújuló energiaforrások támogatottsága kiemelkedően magas, ezen belül a szélenergia megítélése is pozitív. Különösen érdekes, hogy a szélerőművek közelében élők esetében az átlagosnál is jóval magasabb a technológia elfogadottsága.
  5. A szélenergia hazai térnyerése látványosan csökkentené hazánk energiabehozatalát, kiszolgáltatottságát, ráadásul úgy, hogy mindez az adófizetők számára nem okozna akkora anyagi terhet, mint a paksi atomerőmű bővítésének várhatóan 10 000-20 000 milliárd forintos végső költsége. A hazánk által vállalt klímacélok elérése – és általában az energialábnyom radikális csökkentése – egy szélenergiára is alapozó fenntartható energiarendszer segítségével lényegesen olcsóbban volna megvalósítható.
  6. A szélenergia az élet számos más területén, így a vidéki munkahelyek bővítésében, helyi adóbevételek megteremtésében, a környezeti terhelés radikális csökkentésében is oroszlánrészt vállal szerte a világon – ezek a járulékos előnyök jelentősen hozzájárulnak a szélerőművek világméretű térnyeréséhez.
  7. A szélerőmű önmagában, de még a napelemes technológiával együtt sem megoldások korunk energetikai kihívásaira – ma már a környezetgazdálkodás egészének rendszerében kell gondolkodnunk. A fenntartható energiarendszer alapvetései nem értelmezhetők helyesen a 20. századi energiagazdálkodás centralizált eszközökre építő logikája és műszaki-gazdasági szemléletmódja révén. A 21. században kifinomult megoldásokra van szükség és lehetőség, nem elegendő csupán mennyiségekben gondolkodni, miként eddig. A nagy hatékonyság és környezettudatosság, valamint a helyben elérhető megújuló energiaforrások összehangolt felhasználása lényegesen jobb környezeti és társadalmi mutatókat eredményez, és éppen ezek a fenntartható energiarendszer legfőbb jellegzetességei.

„A döntéshozóinknak kötelessége azt a tényt igen alaposan megvizsgálni, hogy a fejlett világban az erőművi kapacitásbővítés tekintetében miért a szélenergia jelenti az első számú fejlesztési területet minden más technológiát megelőzve” – fogalmazott Munkácsy Béla, a kutatás vezetője.

Dolgozata itt részletesen tanulmányozható.

Talán van még, aki emlékszik a gyermekkora versére; aki viszont nem ismeri, annak jó szívvel ajánljuk:

Zelk Zoltán: Szél

Mit csinál a szél, ha nem fúj?

Alszik.

De ha felébred,

úgy szalad, de úgy szalad, hogy

soha utol nem éred!

Fut a földön, fut az égen,

folyók hátán, tengeren,

mindegy néki, ha fák csúcsán,

ha réten, ha fellegen.

Néha csak egy percig szalad,

néha átfut egy napot,

persze, hogy elfárad végül,

s alszik megint egy nagyot…

Hogy hol alszik, mikor nem fúj?

Én már meg se kérdeztem —

Kicsi neki a világ is,s elhál egy falevelen.