A szerző facebook bejegyzése alapján A Barátság kőolajvezetéket Brodi közelében orosz dróntámadás érte, emiatt a szállítás leállt. Láttuk a képeket a lángoló vezetékről, állítólag a tüzet tíz napon belül elfojtották. Nem vitás, hogy mi történt. Ez azonban nem ütötte át a magyar kormány és Szijjártó Péter ingerküszöbét. Még egy enyhe ejnye-bejnyére sem telt, nem hogy az orosz nagykövet berendelésére. Emlékszünk arra, hogy amikor egy ukrán dróntámadás miatt állt le átmenetileg a Barátság Köolajvezeték, akkor Szijjártó hisztérikus támadást intézett Ukrajna ellen, aki szerinte ezzel a mi energiabiztonságunkat veszélyezteti. Kitiltották Bródi „Magyar” Róbertet a drónhadsereg parancsnokát a schengeni térségből. Ez persze nem sikerült igazán jól, mert a lengyelek és litvánok azonnal jelezték, hogy mindig szívesen látják a magyar parancsnokot, aki erre nem ér rá, mert éppen most más dolga is van.

Az ukránok még nem állították helyre a hálózatot, ez viszont egészen durva reakcióra sarkallta Szijjártót. Aki az orosz TASSZ hírügynökségre, mint hiteles forrásra hivatkozva azt állítja, hogy a vezeték már szállításrta kész, megint Ukrajnát támadja, mert szerinte az ukránok így akarnak beavatkozni a magyar választásokba.

A magyar kormány elképesztő felelőtlensége, hogy immáron a háború negyedik évében is szinte kizárólag egy olyan vezetéken keresztül szerzi be a kőolajat, ami egy háborút indító és szankciók alatt álló országból indul és a két háborúban álló ország háborús övezetén keresztül vezet. Kész csoda, hogy ez egyáltalán eddig működött. A kormányzati felelőtlenség miatt kerülhetett ennyire az ország kiszolgáltatott helyzetbe. Ennyit a magyar szuverenitásról. Nem beszélve az ügy nyilvánvaló morális aspektusáról, miszerint a „békepárti” magyar kormány a vásárlások révén évi 4-4,5 milliárd dollárral támogatja az agresszor orosz államot. Ennek a morális súlyát viselniük kell.

Nem csak ez a hazugság a történetben, hanem egy másikra is fény derült. Szijjártó korábban mindig azt állította, hogy az Adria vezeték nem alkalmas az ország ellátására. Most viszont éppen ő az, aki szerint ez a helyzet megoldása, ebben a kéynszerhelyzetben durván követelőzött a horvátoknál, hogy az orosz olajat engedjék át a vezetéken.

A horvát források szerint eredetileg még azt is követelte volna, hogy ingyen vagy a szokásos árnál lényegesen olcsóbban engedjék át az orosz olajat. Fény derült egy másik hazugságra is ennek kapcsán. Szijjártó mindig azt is állította, hogy az Adria vezeték tranzitdíja nagyon magas, de a most napvilágra került adatok szerint lényegesen olcsóbb az ukrán tranzitdíjnál. Bár a horvát vezetés habozott teljesíteni ezt a követelést, mert a tengeri szállítású orosz olajra szigorú szankció vonatkozik, ugyanakkor Magyarország és Szlovákia ebben átmeneti mentességet élvez, ezért végül beleegyezett a szállítás megindításába.

A történet fontos tanulsága, hogy mennyire kudarcos az a külpolitika, amely értelmetlen konfliktusokkal terhelte meg mind a magyar-horvát, mind a magyar-ukrán kapcsolatokat és ezért menyire kiszolgáltatott helyzetbe került, nem beszélve arról a felelőtlenségről, ami az orosz energiaforrások iránti ragaszkodásban, sőt a vásárlások fokozásában és nem a fokozatos leválásban kereste az ország energiaboztonságát. Ezzel a felelőtlenséggel is el kell számolnia áprilisban ennek a kormánynak.