Pallósiné dr. Toldi Márta (a képen) szociológus, a Berzsenyi Könyvtár nyugalmazott igazgatója már több alkalommal tartott előadást a Vas Megyei TIT Hölgyklubban, legutóbbi látogatását is érdeklődéssel fogadták a klubtagok. „Szépirodalmi üzenetek, én-építő olvasatok” címmel hívta ezúttal is közös gondolkodásra közönségét, előadásának témája az anya-gyermek kapcsolat volt.

Két kiváló kortárs költő, Szabó T. Anna és Kántor Péter verseivel érkezett, mert úgy gondolta, hogy az olvasók kevésbé ismerik a kortárs szerzők e témával kapcsolatos gondolatait. A versek mellé olyan zenéket is választott, amelyeknek szövege szinte már szépirodalmi minőségű, mondanivalója van, és érdemes róla beszélgetni. Előadása kezdetén megemlítette Hans-Georg Gadamer (1900–2002) német filozófus, a hermeneutika, az értelmezés tudománya egyik képviselőjének elméletét: minden szépirodalmi mű akkor lesz teljes, ha eljut az olvasójához, ha nemcsak szemükkel látják, de szívükkel, lelkükkel is érzik, értik a mondanivalót, a sorok közt rejlő üzenetet.

Az anya–gyermek kapcsolat sosem volt független a társadalomtól, mindig annak értékrendje, berendezkedése határozta meg a nők, az anyák szerepét, és a gyerekek fogadtatását egy adott társadalomban. A modern korban elkezdődött az a változás, ami átalakította a női szerepeket, és ez tart napjainkban is. Minden kornak megvan a sajátossága, az a küzdelmes körülmény, amelyben anya és gyermek kapcsolata felépül, a világon minden bizonnyal a legerősebb kötelék. Alapja a szeretet, egy olyan szeretetnyelv, ami semmihez sem hasonlítható, ugyanakkor ebben az egyedülálló kapcsolatban az első pillanattól kezdve ott van az elengedés és az elhagyás élménye is. Anya és gyermeke kilenc hónapig egy testben két lélek, majd amikor felnő, önálló személyiséggel rendelkező ember lesz belőle, akinek lelki kapcsolata sosem szakad meg édesanyjával, tudatalattijában kötődik hozzá.

Szabó T. Anna költő, író műveiben rengeteget foglalkozik az anya és a független, alkotó nő szerepének összeegyeztetésével. Toldi Márta a költőnő „Hangok a várakozásban” című verséből olvasott fel részleteket érdeklődő közönségének, megbeszélendő a hallottakat: a naturalisztikus hangú vers is bizonysága annak, hogy az anya minden nehézség, fájdalom, kín, kellemetlenség ellenére is vágyakozik a gyermekre, hogy életet, a legtöbbet adja neki – ugyanakkor megfogalmazza az „elhagy, elenged” dilemmát is:

„…Jaj, két fiaim: karom, ölelésem, / siető lábam, otthonos ölem – / nélkülük egész nem vagyok egészen, / de ők egészek lesznek nélkülem…”

Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban [Az asszony beszél]

Minden anyának el kell fogadni, hogy a gyerekek felnőnek, egészek lesznek nélkülünk, csak jó lenne, ha megtartanának minket emlékezetükben és kölcsönös tiszteletben folytatnánk tovább életünket. Az anya szeresse gyermekét, de soha ne birtokolja, szabadságát ne korlátozza.

Az előadás egyik érdekessége volt, amikor a hölgyklubtagok videofelvételről meghallgatták Szabó T. Anna „Elhagy” című versét a költőnő előadásában: anya és gyermeke párbeszéde, vívódása arról, milyen is az életút, amit közösen kell végigjárniuk. A gyönyörű várakozásból kétségek születnek, amelyek végigkísérnek bennünket egész életünk során, a versben nemcsak az anya, hanem a gyermek hangját is halljuk: az „elhagy”-nak sokféle mozzanatát, ami valamilyen módon megmarad emlékezetében:

„…Este lefekszik az ágyra velem, / azután kioson és elhagy. / Nagy, meleg, eleven, fészekadó, / csókol és dúdol és elhagy…”

Toldi Márta szerint az a lényeg az anya–gyermek kapcsolatban, ha az anya úgy tart meg, hogy elenged, akkor jó a kapcsolat, ha ezt meg is tudja tenni. Felolvasta Kántor Péter „Minden időben” című versét, ami szépen kifejezi a fiatal felnőtt viszonyát egy anyához, aki mindent megtett érte, ahol a gyerek kéri, engedj el, de ha kell, ha lehet, hadd menjek hozzád:

„…És égjen a villany az ablakodban, / mert néha éjszaka fölnézek…”

Az előadó beszélt még az nagyszülő–unoka kapcsolatról is, az okos szeretetről: az unokáknál nagyon fontos a közös életdarabkák, élmények megélése. A tudomány is azt mondja, hogy a nagyszülői környezetben nevelkedő gyermekek érzelmileg is sokkal fejlettebbek, mentális képességük is előbbre van, megtanulnak olyan dolgokat, amelyeket mástól nem tudnak: a nagyszülőknek több idejük van odafigyelni rájuk, mert nemcsak az ölelés a fontos, hanem a meghallgatás is.