Örültem, hogy nem kisgyerek utazott/ült a helyemen, mert akár bekaphatta volna a lábát cipőstül.Az esetet nyomban jeleztem a gépkocsivezetőnek, aki – miután éppen megállóba érkezett – a történtek láttán udvarias fölkérte az utasokat, hogy szálljanak ki, majd telefonon műszaki segítséget kért.
Ezután e-mailben értesítettem a történtekről a BKV illetékes vezetőjét, Budai Lászlót (autóbusz- és trolibusz-üzemeltetési igazgatóság, forgalmi és műszaki főosztály-vezető), aki néhány órán belül belül így válaszolt:
„Az IK260 típusú, BPO-665 forgalmi rendszámú autóbuszunk 1989-es gyártású, melyet – nyilván az Ön által is ismert – gazdálkodási körülmények miatt kényszerűségből még a mai napig üzemeltetnünk kell.
A BKV Zrt. mindent megtesz azért, hogy az ilyen korú, hasznos élettartamán már bőven túljutott járművet forgalombiztonságilag kifogástalan, esztétikailag a körülményekhez képest a lehető legjobb minőségben üzemeltesse, de sajnálatos módon előre nem várt meghibásodások előfordulnak.
Az Ön által jelzett esetben a futómű és vázszerkezet közötti csillapítást végző légrugó tartószerkezete tört el, mely a jármű karosszériájának kismértékű berogyását eredményezte, illetve az ebből adódó padlót érő terhelés miatt a padló szerkezete is megrepedt.
Az Ön jelzése nyomán a jármű légrugó tartó szerkezete cserélésre került, továbbá mindkét tengelyénél átvizsgálásra kerül valamennyi légrugó-tartó, és csak a felülvizsgálatot, indokolt esetben cserét követően áll a jármű ismételten forgalomba…”