A Fővárosi Közgyűlés tavaly november 28-án döntött a Budapesti Vidámpark bezárásáról, és emellett arról is, hogy a park 6,5 hektárnyi területét a Fővárosi Állat- és Növénykert bővítésére használják. A terület átvétele, a Budapesti Vidám Park Zrt. tevékenységének megszüntetése, illetve az állatkerti fejlesztések előkészítése és megvalósítása a határozat értelmében több lépcsőben megvalósuló és szervezetten haladó folyamat. A terület jogilag márciustól már az állatkerté. A Vidámpark idei őszi zárása szeptember 30-án egyúttal a társaság városligeti mutatványosi tevékenységének a végét is jelenti. Ezután az összevont, 17,3 hektáros terület egyedüli gazdája már az állatkert, amely miközben európai vonzerejű új attrakciókat készít elő, aközben gondoskodik a mutatványos hagyományok fenntartásáról, és már jövő tavasztól tovább fog üzemeltetni egyes patinás vidámparki létesítményeket.
Felvetődik a kérdés: Miért volt szükség a Vidámpark bezárására? Nem az állatkert miatt! Legalább 5–6 éve napirenden szerepel. 1997-től kezdve a játéküzemek vásárlásához, majd egyszerűen a működés fenntartásához egyre nagyobb és nagyobb hiteleket kellett felvennie, és az utóbbi négy évben a tulajdonos Fővárosi Önkormányzatnak az idei bezárásáig több, mint egymilliárd forinttal kellett támogatnia a céget.
Elsősorban azért, mert látogatottsága látványosan csökkent. Nemcsak a cég szolgáltatásainak színvonala miatt, hanem mert átalakultak az ifjúság szabadidős fogyasztói igényei és szokásai, ráadásul e szolgáltatások piacán is erős szabad verseny alakult ki. A rendszerváltás óta látogatóinak több mint háromnegyedét elvesztette. Ebből erednek a finanszírozásának problémái. Sorra létesültek Budapest térségében vidámpark jellegű egyéb szolgáltatások, pl. két új vízi vidámpark, rendszeres lett a vándor mutatványosok betelepedése a szezon közepén a Ligetbe is, sőt, a pesti Belvárosban, az Erzsébet téren, majd a Sziget-fesztivál helyszínén felállított a „Sziget Eye” is ugyanazt a közönséget, ugyanabban az évszakban célozta, nem beszélve a gombamód szaporodó bulihelyszínekről, romkocsmákról, fesztiválokról, illetve a kibertérről sem.
Az eladósodás miatt a cég már 2010-re a csőd szélére került, de végül a főváros tulajdonosi hiteleinek „vastüdején” az idei szezon végéig tovább tudott működni. Ahhoz, hogy a 2010-i szezon elejét a zrt. egyáltalán átvészelhesse, még az állatkert is segítséget nyújtott, pl. a gyereklovagoltatás megoldására területet és létesítményeket bérelt a Vidám Parktól.
A társaság az évről évre megkapott tulajdonosi hiteleket máig nem tudta visszafizetni. Pedig az utóbbi négy évben látogatói sokkal nagyobb arányban kaptak a közpénzekből, mint számos olyan intézmény, amelynek kifejezetten közcélú, közhasznú, közművelődési, oktatási funkciója is van. Például egy vidámparki látogatáshoz a hitelek révén kétszer annyi önkormányzati forrás jutott, mint amennyi egy állatkerti látogatáshoz, aminek komoly szerepe volt az állatkerti jegyárak kényszerű emelésében. Eközben a vidámparki belépő árai is igen magasak (nagyjából duplája például az állatkerti jegyáraknak), pedig a szolgáltatás kevésbé népszerű, és kevesebb látogatót vonz.
A Vidámpark nagyarányú korszerűsítésre szorulna, de erre sem alkalmas helye, sem elegendő bevétele, sem érdeklődő befektetője sincs. A mutatványos szolgáltatás nem közfeladat, hanem egyértelműen a piac dolga.
Hosszú évek vizsgálatai vezettek ahhoz a döntéshez, hogy a Budapesti Vidám Park Zrt. szüntesse be egyre nagyobb veszteséget halmozó tevékenységét az 1950 óta használt ligeti telephelyén. A döntést a Fővárosi Közgyűlés 2012. november 28-án hozta meg 20 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett. A 2465/2012.(11.28.) számú határozat értelmében a Budapesti Vidám Park Zrt. 2013. szeptember 30. dátummal megszünteti alaptevékenységét a Városliget területén. A terület megszerzése iránt évek óta különféle kereskedelmi célú vállalkozások, befektetők is érdeklődtek, de a városatyák a helyhiánnyal küzdő Fővárosi Állat- és Növénykert, a legnépszerűbb hazai kulturális-turisztikai attrakció jövőjét szem előtt tartva adták át neki a területet.
A megszavazott közgyűlési határozatok foglalkoznak a Vidámpark területén található, védendő értéket képviselő létesítményekkel, illetve egyes vidámparki és mutatványos szolgáltatások további üzemeltetésének lehetőségeivel is. A műemléki játékokról szintén a 2465/2012.(11.28.) szám határozatban esik szó, eszerint ezek megóvásáról a terület jövőbeni gazdája, a Fővárosi Állat- és Növénykert gondoskodik. A 2470/2012.(11.28.) számú határozat pedig egy olyan hatástanulmány elkészítéséről szól, amely vizsgálja a vidámparki üzleti potenciál hasznosítását. Ez azokhoz az intézkedésekhez szükséges, amelyek segíthetik, hogy a főváros vonzáskörzetében a jövőben is legyen vidámparki, mutatványos szolgáltatás. Ha ugyanis a szolgáltatás iránt valóban van kereslet, azt a piac közpénz felhasználása nélkül ki tudná elégíteni egy alkalmas másik helyszínen.
Például 2008–09-ben volt egy ilyen lehetőség. Egy tőkeerős befektető „Fővárosi Vidámparkot” akart létesíteni, elvitte volna az arra alkalmas játéküzemeket, átvette volna a dolgozókat, át akarta vállalni a gépvásárlások hiteleit, ha a régi Vidámpark bezár, de a döntés akkor elmaradt. Ez is arra utal, hogy befektetői érdeklődésre csak azután lehet számítani, ha a közpénzekből, ingyen telken drágán fenntartott cég beszünteti a ligeti hagyományoktól egyébként is idegen és még rengeteg közpénz mellett is veszteséges nagygépes mutatványos tevékenységét.
Régi igény az állatkert területének növelése; erről már a két világháború között is szó esett, az 1960-as években ugyancsak foglalkoztak azzal a tervvel, hogy a városligeti intézményt kitelepítsék a Hűvösvölgy térségébe. A későbbiek folyamán más bővítési elképzelések, meg egy iker-állatkert, szafáripark létesítése is szóba került, de az állatkert területe végül sosem gyarapodott. Sőt, az idők folyamán inkább csökkent.
Az állatkert 1866-i megnyitásakor a létesítés céljaira 18 hektárnyi területet jelöltek ki a Városligetben. Az idők során azonban ebből a területből újabb és újabb részeket csatoltak el. A Fővárosi Nagycirkusz, a Gundel és a Bagolyvár éttermek, illetve a Dózsa György út egy része által elfoglalt területet mind-mind az állatkert telkéből hasították ki különböző korszakokban, a legnagyobb veszteséget pedig az a terület, amelyet éppen a Vidámpark céljaira vettek el az állatkerttől a második világháború után. Így az eredeti terület 10,7 hektárra csökkent.
A területcsonkítások ilyen sorozata egyébként példa nélkül áll az állatkertek világában. Az állatkertek területét ugyanis jellemzően gyarapítani szokták. Nemcsak a szerencsésebb történelmi és gazdasági helyzetben lévő nyugati országokban, hanem az egykori vasfüggöny innenső oldalán is ez volt az általános. Az pedig, hogy egy állatkert területe még csökkenjen is, egészen egyedi esetnek számít. Mindezek miatt az európai fővárosok közül csak Belgrád, Tirana és Szkopje állatkertjei működtek 2013-ig a budapestinél is kisebb területen.
A terület szűkössége miatt a múlt két évtizedben sok esetben olyan állatokról kellett lemondania az állatkertnek, amelyek pedig igen népszerűek a közönség körében. Például az emberszabású majmok férőhelyeinek bővítése, korszerűsítése – a rendelkezésre álló terület korlátozott volta miatt – csak úgy volt lehetséges, hogy bár a gorillák és az orangutánok színvonalas új helyet kaptak, a csimpánzok tartásáról viszont le kellett mondani. Hasonló okok miatt hiányoznak az állatkertből a szarvasfélék, a bölények és más hasonló állatok.
A kert kis területe a fejlesztéseket is alapvetően korlátozza. Az állatkertben számos nemzetközi jelentőségű szakmai eredményhez és sokkal több látogatónak szóló értékes szolgáltatásokhoz is meglenne a potenciál, de kiaknázása nem lehetséges a terület szűkössége miatt. Például a világ első három mesterséges termékenyítés eredményeként világra jött orrszarvúja Budapesten született meg, de a természetvédelmi szempontból fontos, és a közönség körében is népszerű programok folytatásának már korlátai vannak a rendelkezésre álló terület méretei miatt. Hasonló a helyzet az elefántok esetében is, ahol Asha, a februárban született népszerű kiselefánt felnövekedése után lehetőség lenne további rendszeres elefánt-szaporulatra is, ha ennek nem lennének területi akadályai. Ha nem növekszik a terület, az elefántok tartását is fel kell adni Budapesten, éppúgy, mint a medve-, szarvasfélékét, medvékét stb. Helyhiány miatt a vízilovaknál 1994 óta nem vállalkozhattak szaporodó állomány kialakítására, mert bár a jelenlegi állatok elhelyezése megoldott, egy vízilóbika, illetve egy borjas anya számára viszont már nem tudnának a mai követelményeknek megfelelő helyet biztosítani. Pedig történelmi távlatban a világ összes állatkertje közül a Fővárosi Állat- és Növénykertben – Jónás óta – született a legtöbb vízilóborjú. A bővítés új állatfajok számára is megnyitná a lehetőséget (pl. sörényes hangyász, esetleg óriáspanda), de visszatérhetnének már eltűnt népszerű fajok (pl. szarvasok, csimpánzok).
Az állatkert területbővítésének szükségessége már több mint fél évszázada napirenden van, és nincs is olyan szakmai tényező, amely vitatná, hogy az állatkert területét növelni kellene. Az azonban, hogy ezt a Vidámpark területének átvételével lehetne megoldani, viszonylag új felvetésnek számít, és csak azóta foglalkozik az állatkert evvel a lehetőséggel, amióta a Vidámpark működésének fenntarthatósága kérdésessé vált. Az átmeneti időben az állatsimogatók, gyerek-állatkert, a honfoglalók állatainak bemutatása, illetve a Mesepark kialakítása az legelső ütem, jórészt már 2014-től, még nagyon sok hagyományos „szelíd” vidámparki játékelemmel.
A Pannon Park-terv az avult állapotú vidámparki területen bővített állatkerti és családi élményparki funkciókat példaértékűen, a fenntartható városfejlesztés és a klímavédelem zászlóshajó projektjeként hozza létre, segíti a „Liget Budapest” program koncepciójának megvalósulását, új nemzeti értékközpont létesítését és európai fontosságú családi attrakció-együttes kialakítását.
A Pannon Parkban két fő attrakció lesz: a terület egyik felén a Pannon Ősvilág kap helyet, benne a Pannon Ősvadon csarnok, Európa legnagyobb biodómja (legalább 2 hektáron), egy fedett, nagy belmagasságú (átlagosan 20, legmagasabb ponton mintegy40 m) szubtrópusi csarnok állatokkal, növényekkel, vízi szafárival, kalandpályával, játékokkal és a vele összekötött Pannon-tenger Akváriummal, valamint a hozzájuk csatlakozó kb. 1,5 hektárnyi külső állatkifutókkal és más állattartó helyekkel. A terület másik felén a Magyar Mesepark díszkerttel, játszóterekkel és játszóházakkal, műemlék és gyerekeknek szóló játéküzemekkel, vurstlihagyományok felélesztésével, az állatos magyar meséket feldolgozó Mesevárral („elvarázsolt kastély”), magyar majorral, madárkórházzal és gyereklovardával. A területen kiszolgáló infrastruktúra is létesül (pl. gépkocsi parkoló, raktárak, stb.).
A jelenlegi Vidámparkban több olyan létesítmény is van, amely műemléki oltalom alatt áll. Elsősorban az 1906-ban épült körhintáról, az 1912-ben kialakított barlangvasútról, illetve az 1922-ben létrehozott hullámvasútról van szó. Ezeket a Vidámpark 1950-i megnyitásakor örökölte meg: a hullámvasutat az egykori Angolparktól, a másik két játékot a vurstli mutatványos vállalkozóitól államosították. Most az állatkert veszi át őket. A Fővárosi Állat- és Növénykertnek egyébként is szándékában áll a régi Városliget hangulatát, a „lizsé” életérzést feleleveníteni, és az ehhez kapcsolódó, értéket képviselő játékokat megőrizni. Ráadásul ebben komoly tapasztalatai is vannak, hiszen az állatkertben található állatházak többsége is műemlék, legtöbbjük 1909–12 között épült, tehát az említett játékokhoz hasonló korú, és a múlt évek rekonstrukciós munkálatai nyomán ma mindegyikük felújítva, eredeti szépségében pompázva üzemel. A kert hasonló értékőrző szemléletű gondosságot kíván tanúsítani az egykori vurstli és Angolpark örökségét képviselő létesítmények esetében is.
A Budapesti Vidámpark 1950 májusában nyitotta meg kapuit. Területét akkor két telek összevonásával alakították ki, amelyet eredetileg a vasútig érő Hermina út választott el egymástól. A Hermina-mezei – vagyis a Vidámpark mai főbejáratától jobbra eső – oldalon működött 1910-től az Angolpark, még előtte pedig magántelkek voltak ugyanott. Az állatkert felőli területrész viszont az 1866-i alapításától kezdve az állatkerté volt, még akkor is, ha 1912 után ott jelölték ki a Városliget más részeiről kiszorult mutatványosok telepét (vurstli), akik viszont 1945-ig bérleti díjat fizettek az állatkertnek.
Mivel a háború után a Vidámparknak adták az államosított vurstli és az Angolpark területét, sőt létesítményeit is, ezeket sokan a Vidámpark elődjének tartják. Pedig jó néhány különbség volt az intézmények között. Az Angolpark és a vurstli ugyanis inkább „vigalmi negyed” volt. Jóval erőteljesebb mértékben koncentrált a felnőttekre, s sokkal kevésbe a családokra, a kisgyermekekre. Így aztán nemcsak körhinta és óriáskerék működött itt, hanem jövendőmondó, orfeum, „sörözőholdály”, sőt még tánclokál is. Emellett a szórakoztató szolgáltatások nem közpénzből, hanem vállalkozói alapon működtek.
Hiszen a Városligetben korábban is gyakorlat volt, hogy egyéni mutatványos vállalkozók bódékat nyitottak, játékokat állítottak fel, s őket a hatóságok többnyire egy kijelölt övezetbe telepítették – például a későbbi operaház környékéről, ahol a 19. század elején tanyáztak. Lényegében a „lizsében” változó helyszínt nevezték vurstlinak, ami tehát nem intézmény volt, hanem amorf és mozgó mutatványos telep. 1912 előtt jórészt amai Széchenyi Fürdőhelyén volt a vurstli, még korábban pedig a Városliget belsejében több felé, így amai Petőfi Csarnokkörnyékén is. Az első mutatványosok 1838-ban kezdték meg itt a működésüket, így a szórakoztató mutatványos tevékenység 175 éves múltra tekint vissza a Városligetben, és az Állatkert szándékai szerint igényesebb és nosztalgikusabb formában még nagyon sokáig folytatódni is fog.
