Hazánk egyik kiemelkedően gyönyörű barokk településének belvárosa, a folyók városának a szíve évszázadok óta együtt dobog lakóiéval. Nemzedékek sora mutatja büszkén a városba látogatóknak nem csupán a Káptalan dombi, a valamikori végvár épített örökségének ékköveit, hanem a belváros koronaékszereit is, a rokokó, a barokk, a klasszicizmus korának pompás emlékeit.

Legyünk tárgyilagosak: a legtöbbet csinosan fölújították az utóbbi évtizedekben, ám éppen ezért különösen kirívók azok az épületek (lakóházak!), amelyekre – itt most ne firtassuk, miért!? – nem jutott a szépítő-renováló igyekezetre szánt pénzből. Az eredmény lesújtó, helyenként szégyellni való. Kameránkkal alig 150 méteres körzetben jártunk, és örökítettük meg Győr szívének sebeit.

Az élete virágában elhunyt vasminiszter Baross Gáborról elnevezett út a város promenádja azóta, hogy eléggé el nem ítélhető módon, éppen a millennium évében elbontották a valamikori Fehérvári kapu/Tűztorony épületét. A Győrt a II. világháborúban ért 13 szőnyegbombázás ezt az utat sem kímélte, a foghíjakat az ötvenes években szerfölött jellegtelen lakóházakkal igyekeztek eltüntetni. Talán jó is, mert a megmaradt, többségében 19. századi társaik pompája így még inkább vonzza a járókelők figyelmét. Követett el, persze, a későbbi kor is – a krónikás véleménye szerint – hibákat, amikor például a valamikori Hungária kávéháztömb helyén, a Baross útra nézően, újra csak jellegtelen homlokzatú ingatlant húztak föl, minden bizonnyal a városvezetés beleegyezésével.

A Baross út északi kezdetén, a Csillag köz és a Kisfaludy utca között magasodik Győr egyik pompás, igazán nagyvárosi palotája, amelynek földszintje jó hírű étteremnek adott helyet néhány esztendeig. Az év elején azonban családi tragédia következtében a „kiülős” étterem bezárt, miként vele átellenben a kávéházként működött vetélytárs is. Nem tudható, lesz-e mostanság felelős beruházó, aki újra nyitja a még nem is olyan rég nagy helyi, nemzetközi vendégforgalomnak örvendett lokálokat.

És ki nyitja ki újra az említettektől nyíllövésnyire, évtizedeken át forgalmas könyvesboltként szolgált sarokföldszinti üzletet? Az Alexandra csődje idáig hullámzott, és ha lenne a sok kirakatos üzletnek redőnye, lehúzhatná a rolót.

Ugyane saroképület, tehát a Baross Gábor út/Kazinczy utca találkozásában emelt sarokerkélyes (Győr egyik jellegzetessége a sok-sok sarokerkélyes épület!) házat legalább annyira megtámadta a csúnyánál is rondább enyészet, miként ugyanennek a háznak a másik oldalát, amely a Sarló közben emelkedik. (Az utcanévtábla is figyelmet érdemel: miért 2–17. a számozás a páros oldalon?) A mostaninál sokkal jobb sorsra érdemes köz egyike Győr legrégebbi közterületeinek, nagyszerű hangulatot kölcsönöz a belváros jellegzetes, egymással párhuzamos, egymásra merőleges utcahálójának. Ez az alaprajzi szerkezet nagy valószínűség szerint még a római korban alakult; az viszont biztos, hogy miután 1529-ben a történelem egyik leggyávább várkapitánya fölgyújtatta a várat, a várost, amelyet később (az eredeti hálós szerkezetet alapul véve) hadmérnökök építettek újjá.

A nyugat–kelet irányú Kazinczy a négy folyó városának kiemelkedően pompás utcája, bár a bezárt könyvesboltot magába foglaló épület nem az egyedüli ebben a körzetben, amely sürgős fölújításra szorul. Itt van mindjárt a másik nagyvárosi palota, amely a városi patikájáról (is) ismert, ma a kiválóan fölújított Kisfaludy Könyvtár otthona. Ám ha a várost járó fölnéz a tetőig, elhűlve látja, hogy a legfelső szint csúnyán beázott (vagy vihar rongálta meg, vagy a hanyag munka következménye), bármikor leomolhat nem csupán a vakolat…

Még mindig Kazinczy utca: szépen kicsinosították a páros oldalát, de maradt sebhely bőven. Nyugat felé sétálván mindjárt a Sarló köz sarki és a mellette álló épület. Építészeti különlegesség mindkettő, de nem így, mint a képen látható! Mellettük, a 8. számú épület méltó a műemléki környezethez (sajnos, a belsejét nem láthatta a krónikás, ám bízik abban, hogy nem csupán kívülről újították föl).

A 6. szám viszont elszomorító látvány, alighanem a felvétel (középütt) mindennél többet elmond róla. Sokkal, de sokkal több tiszteletet érdemelne a mintegy 160 esztendővel ezelőtt Fruhmann Antal tervei szerint épített romantikus stílusú, műemlék lakóház.

(Csukjuk be a szemünket, ne nézzünk a Kazinczy utca északi felére, ahová egy valamikori irodaházat ékeltek be az ízlésficamos tervezők a városképért felelős hivatalnokok egyetértésével!)

Innen néhány lépés csupán Közép-Európa egyik legszebb tere, déli oldalán a barokk építészet gyémántjával, a karmelita templommal. Előtte a fekete gránit alapzaton álló bronz Kisfaludy Károly mutat a Rába, Újváros, Nyugat felé. Talán azért – írhatnánk némi íróniával –, hogy ne is lássa a Bécsi kapu téren az omladozó Schäffer-házat, a város szégyenét, amiről kétszer is írtunk [Győr többet érdemel(ne) – Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán; Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán (2.)], ám semmi foganatja…

Itt ér véget egy időre kis sétánk, Ady Endre 116 esztendővel ezelőtt megjelent  „Egy kis séta” című emlékezetes glosszájára gondolván, azzal az ígérettel, hogy folytatjuk.

A Egy kis séta – nem Nagyváradon, hanem Győrött bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Nálunk ez reménytelen esetnek látszik, annak ellenére, hogy nem kerülne többe, mint egy stadion felépítése, viszont milliók utazását könnyítené meg és tenné olcsóbbá.

De ma már nemcsak erről van szó: ahogy az egyik ma reggeli turisztikai online magazin fogalmaz: „…Régi kellemetlenséget oldhat meg az új járat, hiszen a városból tömegközlekedéssel körülményes volt a kijutás a csomagokkal metrózásra és átszállásra kényszerített utasoknak, illetve országimázs szempontjából se lenne utolsó, ha az ide érkező turisták Budapestből a Deák teret látnák meg elsőként, nem Kőbánya-Kispest vasútállomást, ahonnan a rossz értelemben vett nosztalgiavonatra hasonlító hármas metróval juthatnak a belvárosba.”

Hát itt tartunk ma, hogy örülni kell az egyébként zsúfolt, de legalább a Belvárosban könnyen elérhető helyszínről, a Városháza Park elől, a 9-es busz megállójából induló busznak, amely kedvező, 900 forintos tarifáért visz ki, illetve hoz be Ferihegyről. Ez turisták millióinak lehet könnyebbség, főleg a fiataloknak, akik csak egy kis húzható bőrönddel, vagy hátizsákkal érkeznek. Hiszen mindössze 3 euróért bent vannak a városközpontban, nem szorulnak rá a taxis hiénákra, és nem várakoznak fél órákat a reptéren a kis buszra.

Az várható, hogy a Deák téren viszont sok taxira lesz majd szükség, mert ahonnan esetleg tovább utaznának egyes turisták, és nem mindegyik – régi, magas lépcsős – villamos vagy busz alkalmas arra, hogy nagy bőröndökkel közelítsék meg vele a szállodájukat. Az induló-érkező pontoknál pedig jól jönne egy stand, ahol Budapest Cardot, térképet, egyebet lehetne vásárolni.

De legalább ez is valami. Azért a vonat ötletét sem kellene elvetni, meg azt sem, hogy vezessen végre (csaknem nyolc évtized után!) egy normális gyorsforgalmi út a reptérre.

A Busszal a reptér és a városközpont között – végre! bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Duna House utánajárt, mekkora lakást kaphatunk a pénzünkért az egyes kerületekben és ezek mely vásárlói típust vonzzák leginkább. Kiderült: városon belül sem egységesek az árak, különösen, ha egy olyan nagyméretű településről van szó, mint Budapest.

Nem meglepő, hogy a külső városrészekben lehet ugyanakkora összegből a legnagyobb méretű lakást vásárolni, hiszen ott a legalacsonyabbak a négyzetméterárak. A belvárosban és a központi budai kerületekben sokkal kisebb lakásokat lehet ezért a pénzért kapni. Csaknem háromszoros a méretbeli különbség a legolcsóbb (XXI. kerület) és a legdrágább (V. kerület) között. Előbbiben 94, utóbbiban csupán 34 négyzetméteres ingatlan vásárolható.

Budapestet leggyakrabban kerületenként vizsgálják; egyes kerületek sem feltétlen mutatnak egységes képet. Egy-egy látnivaló, oktatási vagy szolgáltató intézmény, a jó közlekedési adottságok nagymértékben hatnak az ingatlanok árára.

Jellemzően a központi, turisták által kedvelt környékeken gyakoriak az Airbnb szállások, melyek piacszűkítő hatásuk miatt közvetve hatnak a piaci árakra. Az újlakás-építések is jellemzően megemelik környezetükben a régi építésű lakások árait is.

Ritkán vizsgált adatok az ügyfélprofilt érintő tulajdonságok, pedig az árakkal összefüggésben állnak. Mint az 1. ábrán is látható volt, belvárosi árak látványosan magasabbak, így sokkal kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a központban vegyenek ingatlant.

A Duna House ezért elemzést készített arról, hogy az egyes irányítószám-körzetekben milyen ügyfélprofil a legjellemzőbb. A vizsgálat öt kategóriát állapított meg a vásárlói adatok alapján:

Az 1. csoportban magas a nagyobb lakásba költözők és alacsony a befektetők aránya, közepes mértékű az elsőlakás-vásárlás.

Leginkább 30–40 évesek költenek lakásra, ingatlanra ezeken a területeken, elhanyagolható a náluk fiatalabb vevők száma. A 40–50 év közöttiek közepes mértékben vannak itt jelen.

A 2. csoportban az elsőlakás-vásárlók és a 30 évesnél fiatalabbak aránya nagy, a 40-50 évesek aránya viszont a legalacsonyabb.

A 3. csoportban minden mutató közepes értékű. A magasabb értékek felé közelít a nagyobb lakásba költözés szerepe, az alacsonyabb értékek felé pedig az elsőlakás-vásárlók aránya.

A 4. csoportban a befektetések dominálnak a 30–50 év közötti korcsoportokkal egyetemben.

Az 5. csoportban második legmagasabb a befektetések jelentősége, közepes a nagyobb lakásba költözés és az elsőlakás vásárlás mértéke.

Már a 2. ábrán is látszik, hogy a pesti belváros mennyire fontos befektetési pont; a 3. ábra ezt még inkább szemlélteti:

Jól kirajzolódik a Nagykörút vonala, melyen belül több, mint 55 százalék a befektetési célú vásárlások aránya. Az V. kerületben ez az érték meghaladja a 70 százalékot is. A „központi magot” övező területeken is még 35–55 százalék körüli a befektetők jelenléte, mely érték a városperemek felé egyre csökken.

Ezzel épp ellentétes az első lakásukat vásárló, jellemzően 30 évesnél fiatalabbak jelenléte:

A Nagykörúton belül arányuk minimális (12,5 százalék alatt), a külsőbb területeken pedig viszonylag magas számban vannak jelen.

A 30-40 év közötti vásárlók jellemzően nagyobb lakásba költöznek a család bővülésével összhangban. Ennek megfelelően arányuk a külső, sokszor családi házas övezetekben a legmagasabb .

Ezzel ellentétes folyamat játszódik le a többségében nyugdíjas korosztály körében, amelynek tagjai a gyermekek elköltözése után kisebb otthont keresnek maguknak.

Összegezve: az egyes fővárosi kerületek között hatalmas árkülönbségek adódhatnak. A belvárosi és a budai központi kerületekben többszörös áron lehet eladni hasonló paraméterű lakásokat, mivel döntő az ingatlan elhelyezkedése. Ennek megfelelően a belvárost a befektetők „uralják”, akiknek anyagilag nem okoz akkora megterhelést az ingatlan ára, mint például egy első lakását vásárló fiatalnak. A fiatalok jellemzően kisebb lakást vásárolnak azért, hogy ne kelljen nagyon elszakadniuk a belváros kínálta lehetőségektől és a nyüzsgő élettől. A város szélén ugyanis (ahogy az 1. ábrán is látszik) sokkal nagyobb lakást is vásárolhatnának ugyannyi pénzből. A kertvárosias területekre már jellemzően a családosok költöznek, így ők a külvárosok gyakori lakói.

A Budapesti ingatlanok – háromszoros árkülönbségek bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.