Ha lehet a fővárosi V. kerületnek szíve (amelynek európai uniós pénzből megvalósított beruházásait éppen a napokban vizsgálta az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Szakbizottsága), akkor miért ne lehetne Győrnek is szíve? Van! – jelentem tisztelettel. (A képen: Győr, Kazinczy utca 6., 8., 10.)
Hazánk egyik kiemelkedően gyönyörű barokk településének belvárosa, a folyók városának a szíve évszázadok óta együtt dobog lakóiéval. Nemzedékek sora mutatja büszkén a városba látogatóknak nem csupán a Káptalan dombi, a valamikori végvár épített örökségének ékköveit, hanem a belváros koronaékszereit is, a rokokó, a barokk, a klasszicizmus korának pompás emlékeit.
Legyünk tárgyilagosak: a legtöbbet csinosan fölújították az utóbbi évtizedekben, ám éppen ezért különösen kirívók azok az épületek (lakóházak!), amelyekre – itt most ne firtassuk, miért!? – nem jutott a szépítő-renováló igyekezetre szánt pénzből. Az eredmény lesújtó, helyenként szégyellni való. Kameránkkal alig 150 méteres körzetben jártunk, és örökítettük meg Győr szívének sebeit.
Az élete virágában elhunyt vasminiszter Baross Gáborról elnevezett út a város promenádja azóta, hogy eléggé el nem ítélhető módon, éppen a millennium évében elbontották a valamikori Fehérvári kapu/Tűztorony épületét. A Győrt a II. világháborúban ért 13 szőnyegbombázás ezt az utat sem kímélte, a foghíjakat az ötvenes években szerfölött jellegtelen lakóházakkal igyekeztek eltüntetni. Talán jó is, mert a megmaradt, többségében 19. századi társaik pompája így még inkább vonzza a járókelők figyelmét. Követett el, persze, a későbbi kor is – a krónikás véleménye szerint – hibákat, amikor például a valamikori Hungária kávéháztömb helyén, a Baross útra nézően, újra csak jellegtelen homlokzatú ingatlant húztak föl, minden bizonnyal a városvezetés beleegyezésével.
A Baross út északi kezdetén, a Csillag köz és a Kisfaludy utca között magasodik Győr egyik pompás, igazán nagyvárosi palotája, amelynek földszintje jó hírű étteremnek adott helyet néhány esztendeig. Az év elején azonban családi tragédia következtében a „kiülős” étterem bezárt, miként vele átellenben a kávéházként működött vetélytárs is. Nem tudható, lesz-e mostanság felelős beruházó, aki újra nyitja a még nem is olyan rég nagy helyi, nemzetközi vendégforgalomnak örvendett lokálokat.
És ki nyitja ki újra az említettektől nyíllövésnyire, évtizedeken át forgalmas könyvesboltként szolgált sarokföldszinti üzletet? Az Alexandra csődje idáig hullámzott, és ha lenne a sok kirakatos üzletnek redőnye, lehúzhatná a rolót.
Ugyane saroképület, tehát a Baross Gábor út/Kazinczy utca találkozásában emelt sarokerkélyes (Győr egyik jellegzetessége a sok-sok sarokerkélyes épület!) házat legalább annyira megtámadta a csúnyánál is rondább enyészet, miként ugyanennek a háznak a másik oldalát, amely a Sarló közben emelkedik. (Az utcanévtábla is figyelmet érdemel: miért 2–17. a számozás a páros oldalon?) A mostaninál sokkal jobb sorsra érdemes köz egyike Győr legrégebbi közterületeinek, nagyszerű hangulatot kölcsönöz a belváros jellegzetes, egymással párhuzamos, egymásra merőleges utcahálójának. Ez az alaprajzi szerkezet nagy valószínűség szerint még a római korban alakult; az viszont biztos, hogy miután 1529-ben a történelem egyik leggyávább várkapitánya fölgyújtatta a várat, a várost, amelyet később (az eredeti hálós szerkezetet alapul véve) hadmérnökök építettek újjá.
A nyugat–kelet irányú Kazinczy a négy folyó városának kiemelkedően pompás utcája, bár a bezárt könyvesboltot magába foglaló épület nem az egyedüli ebben a körzetben, amely sürgős fölújításra szorul. Itt van mindjárt a másik nagyvárosi palota, amely a városi patikájáról (is) ismert, ma a kiválóan fölújított Kisfaludy Könyvtár otthona. Ám ha a várost járó fölnéz a tetőig, elhűlve látja, hogy a legfelső szint csúnyán beázott (vagy vihar rongálta meg, vagy a hanyag munka következménye), bármikor leomolhat nem csupán a vakolat…
Még mindig Kazinczy utca: szépen kicsinosították a páros oldalát, de maradt sebhely bőven. Nyugat felé sétálván mindjárt a Sarló köz sarki és a mellette álló épület. Építészeti különlegesség mindkettő, de nem így, mint a képen látható! Mellettük, a 8. számú épület méltó a műemléki környezethez (sajnos, a belsejét nem láthatta a krónikás, ám bízik abban, hogy nem csupán kívülről újították föl).
A 6. szám viszont elszomorító látvány, alighanem a felvétel (középütt) mindennél többet elmond róla. Sokkal, de sokkal több tiszteletet érdemelne a mintegy 160 esztendővel ezelőtt Fruhmann Antal tervei szerint épített romantikus stílusú, műemlék lakóház.
(Csukjuk be a szemünket, ne nézzünk a Kazinczy utca északi felére, ahová egy valamikori irodaházat ékeltek be az ízlésficamos tervezők a városképért felelős hivatalnokok egyetértésével!)
Innen néhány lépés csupán Közép-Európa egyik legszebb tere, déli oldalán a barokk építészet gyémántjával, a karmelita templommal. Előtte a fekete gránit alapzaton álló bronz Kisfaludy Károly mutat a Rába, Újváros, Nyugat felé. Talán azért – írhatnánk némi íróniával –, hogy ne is lássa a Bécsi kapu téren az omladozó Schäffer-házat, a város szégyenét, amiről kétszer is írtunk [Győr többet érdemel(ne) – Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán; Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán (2.)], ám semmi foganatja…
Itt ér véget egy időre kis sétánk, Ady Endre 116 esztendővel ezelőtt megjelent „Egy kis séta” című emlékezetes glosszájára gondolván, azzal az ígérettel, hogy folytatjuk.