A centrista Európa visszaütött – írja a Politico, annak nyomán, hogy újabb öt évre az Európai Bizottság elnökévé választották Ursula von der Leyent. Az amerikai portál brüsszeli kiadásának a helyzetértékelése kissé bővebben így hangzik: miután a szélsőjobb a múlt hónapban tartott európai parlamenti választáson megszorongatta a politikai elitet, a véraláfutásos arcú fősodorbeli pártvezetők leporolták magukat, és erőteljes ellencsapással válaszoltak, ismét a maguk veterán centrista politikusát ültették az Európai Unió legnagyobb hatalommal járó pozíciójába.
A brüsszeli bizottság régi-új vezetője a Politico szerint nem remélhet mézesheteket, amikor a populista és nacionalista erők szerte a kontinensen, sőt, az Atlanti-óceán túlsó partján is lendületbe jönnek. Mire Ursula von der Leyen második hivatali ciklusa véget ér, elképzelhető, magunk mögött fogjuk tudni Donald Trump újabb elnöki négy évét, lehet, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen fogja irányítani Franciaországot, és ki tudja, hány további populista telepedik le a magyar Orbán Viktor mellé az EU-csúcstalálkozók asztalánál – olvasható a cikkben.
Nehéz időszak következik tehát, és von der Leyennek – folytatódik az elemzés – figyelembe kell majd vennie azoknak a bírálóknak a véleményét, akik szerint vezetési stílusa túlságosan titkolózó és távolságtartó. Általában csak tanácsadóinak szűk körével konzultál, akik rendszerint németek. Hajlamos arra, hogy a legkomolyabb ügyekben kizárólag saját maga intézkedjék, ami időnként gondokat okozhat. Erre jó példa volt, amikor a covid idején a Pfizer vezérigazgatójával saját mobilján, sms-ben tárgyalta le a fontos oltóanyag-beszerzési ügyletet. Ebből máig tartó jogvita keletkezett, az átláthatósági szabályok vélelmezett megsértése miatt. Ennél frissebb ügy, hogy a Hamász tavaly október 7-i támadása után rosszul mérte fel az EU-országokban uralkodó politikai hangulatot, amikor találkozott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, és ezzel politikai válságot idézett elő.
A Politico valószínűsíti, hogy a bizottsági elnöknek a jövőben alighanem jobban meg kell hallania a zöldítési programmal szembeni aggályokat, amit a jobboldal erősen hangoztat.
Ennél is súlyosabb problémának tartja az elemzés, hogy most minden eddiginél valószínűbb Trump visszatérése a Fehér Házba. Joe Biden elnöksége az Egyesült Államok és az Európai Unió viszonyának az aranykora volt: von der Leyen egyik munkatársa, Björn Seibert szoros kapcsolatot tart Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóval, és ők ketten mindig egyeztetik egymással Ukrajna pénzügyi, illetve katonai támogatásának, valamint a Kínával kapcsolatos politikai irányvonalnak a kérdéseit. Trump viszont, elnöki időszakában emlékezetes módon fordult szembe az uniós vezetőkkel, köztük Angela Merkel akkori német kancellárral. Ráadásul Trump azt a James David Vance ohiói szenátort választotta maga mellé republikánus alelnökjelöltnek, aki olyannyira elszigetelődéspárti nézeteket hangoztat, hogy egy ízben kijelentette: a legkevésbé sem érdekli, mi történik Ukrajnában.
A Politico kitér arra, hogy Ursula von der Leyennek az unión belül is lesznek nehézségei. Közöttük elsőként említi, hogy foglalkoznia kell Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Itt fel kell hívnom a figyelmet egy szemet szúró szóhasználatra. A portál a rogue (magyarul: gazember, szélhámos, balhés ember, csaló, zsivány, csavargó, svindler) jelzőt használja Orbánra, amit az amerikai terminológia jobbára csak Észak-Koreára, Iránra, korábban a Szaddám Huszein által uralt Irakra vonatkoztatott, és ezeket az államokat a fordításban közmegegyezéses alapon lator államoknak szoktuk nevezni. Jegyezzük meg tehát, Orbán latorrá vált a Politiconál.
A portál fölveti, hogy Ursula von der Leyennek a következő öt évben talán jobban kell törekednie a szövetségkötésre más EU-vezetőkkel, ha ellenállást akar tanúsítani a populista erőkkel szemben, és meg akarja őrizni a tömb egységét a kihívások közepette. Képes lesz-e kinyújtani a kezét az eddiginél több embernek? – kérdi. A Politico szerint von der Leyen képességei most olyan területeken kerülnek próbatétel elé, ahol eddig a leggyengébbnek bizonyult: olyan hangosan kell kiabálnia, mint ahogy Trump és Orbán teszi, és közben alkut kell kötnie olyan vezetőkkel, akik az ő napirendi pontjait szeretnék aláásni.
Ördögűzők, antiszemiták, fasisztabarátok – ezzel a címmel ír a bécsi Der Standard az új összetételű Európai Parlament – fogalmazzunk finoman – leginkább ellentmondásosnak tekintett tagjairól. Az ördögűző egy román EP-képviselőnő, az antiszemiták közt egy szélsőjobboldali lengyelt említ a cikk, náci hajlamok egy cseh férfinél mutathatók ki.
De ne legyünk részrehajlók: a Der Standard ugyanebben a körben említi a szélsőbalos olasz Ilaria Salist, akit erőszakcselekmény miatt Magyarországon tartottak fogva, amikor EP-képviselővé választották.
