A többnyire tetemes összegű beruházások fejében felajánlott letelepedési lehetőség korántsem ismeretlen megoldás, más országok is éltek, illetve élnek vele. Az viszont vélhetőleg „hungarikum”, hogy e speciális konstrukción épp az azt meghirdető állam bukjon. Méghozzá nem is keveset! Szakértők szerint a 2013 nyarán bevezetett és négy évvel később, tehát tavaly nyáron felfüggesztett, hivatalosan „Letelepedési Magyar Államkötvény” elnevezésű értékpapír forgalmazása körülbelül 30 ezer millió forint veszteséget okozott a nemzetgazdaságnak.

A konkrét összeg azon a konferencián hangzott el, amelyet a Transparency International Magyarország (TI-H), illetve a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) rendezett. A két szervezet átfogó kutatást végzett a letelepedési kötvényekről, arra keresve választ, mennyibe került e speciális konstrukció a hazai adófizetőknek.

A vizsgálatok alapján készített tanulmányt ismertetve a TI-H jogi vezetője úgy fogalmazott: hazánk – azaz az Orbán-kormány – „alaposan elszúrta” ezt a programot, túl olcsón adta a letelepedési lehetőséget, a kötvényeket nem az állam forgalmazta, s a rajtuk keletkező haszon is az átláthatatlan módszerekkel kiválasztott, zömében off-shore hátterű, ráadásul monopolhelyzetbe juttatott közvetítő cégeknél csapódott le. Dr. Ligeti Miklós, a Transparency International magyar joi igazgatója már nem egyszer élesen bírálta a magyar letelepedési államkötvények gyakorlatát: megfogalmazása szerint a velük folytatott business még a hazai korrupció mércéjével mérve is kimondottan durva, a törvényesített közpénzlenyúlás igazi iskolapéldája.

Romhányi Balázs közgazdász, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) ügyvezetője a kutatás pénzügyi vonatkozásait elemezte. A program keretében csaknem 20 ezer (pontosan 19 885) külföldi kapott 300 ezer euró befizetése fejében magyarországi letelepedési engedélyt, zömmel kínai állampolgár; sok volt a jelentkező Oroszországból, Irakból, Iránból, a Közel-Kelet más országaiból, s Észak-Afrikából is. Hazánk e kötvények értékesítéséből 1666 millió euróhoz (kb. 514 milliárd forinthoz) jutott, a kötvények lejártakor azonban 1844 millió eurót kell visszafizetni. A különbözet tehát 178 millió euró, 66,5 millió euróval (mintegy 21 milliárd forinttal) több, mint amennyibe a letelepedésre nem jogosító, szokványos államkötvények értékesítése került volna.

Ám a veszteség még ennél is több, hiszen fennállt a lehetőség, hogy olcsóbb forrásból, az Európai Beruházási Banktól jusson az ország hasonló devizaösszeghez – a kormány azonban ehelyett inkább megszüntette az EIB-hiteleket. Ha nem így tesz, akkor a magyar adófizetőknek közel 30 ezer millió forinttal kevesebbe került volna az állami pénzfelvétel – összegzett Romhányi.

Ráadásul – mutatott rá előadásában Bod Péter Ákos egyetemi tanár, volt jegybankelnök – a letelepedési kötvények révén szerzett bevételre a magyar államadósság finanszírozásához nem is volt igazán szükség, tartalékaink megfelelő szinten álltak.

Mi magyarázhatja akkor, hogy az Orbán-kabinet mégis, tudatosan a letelepedési kötvények mellett döntött?

A TI-H és a KFIB tanulmánya arra a következtetésre jut: a program a kormány „szabadságharcos gazdaságpolitikájának” a terméke, amely azt a célt szolgálta, hogy olyan befektetői kört találjon, amely nem támaszt semmilyen köetelményt a pénz felhasználásával kapcsolatban. Magyarán e százmilliárdos summák elköltésekor a kormányzatnak szabad keze volt.

A letelepedési kötvények történetét kezdettől fogva botrányok övezték. Már a közvetítő cégek kiválasztása, a számukra kiadott engedélyek kiadása közben is megannyi szabálytalanságra derült fény. Igazi skandalumot pedig azok az esetek okoztak, amelyek arra utaltak, hogy vitatható megbízhatóságú személyek sora juthatott magyarországi letelepedési lehetőséghez – ami nem is csoda, hisz’ a jelentkezők komolyabb háttérvizsgálatára adott idő rendkívül kurtára szabott: 20-30 nap alatt ilyenre nem is nyílt mód.

Oknyomozó sajtóportálok, például a Direkt36, közlése szerint a letelepedési kötvényprogramban jutott magyar papírokhoz például Atiya Khoury, Bassár al-Asszad szír államfő egyik fontos pénzembere, akit emberi jogi jogsértésekkel hozott összefüggésbe az amerikai külügyminisztérium. 

A 444.hu újságírói pedig alig pár hete közöltek információkat arról, hogy orosz államicég-vezetők, illetve az orosz külföldi hírszerzés (SZVR) főnökének, Szergej Nariskinnak a közeli családtagjai is szerepeltek a letelepedési kötvény haszonélvezői közt. Így juthattak magyar papírokhoz Vlagyimir Blockij, az orosz törvényhozás alsóházának tagja és családtagjai, Dimitrij Boriszovics Pavlov, egy vitatott tevékenységű orosz üzletember; Iliaz Muszlimov, a moszkvai duma volt képviselője, Alekszej Jankevics, a Gazprom energiagigász egyik leányvállalatának igazgatója, illetve Andrej Kalmikov, az orosz Aeroflot légitársaság egyik leányvállalatának vezetője. Vihart kavart egy másik orosz üzletember, Pavel Eduradovics Melnyikov ügye is. Ő szintén magyar letelepedési kötvényt vásárolhatott, miközben a finn hatóságok pénzmosás és adócsalás miatt vizsgálódnak cégénél, amely a múlt években egymás után vásárolta fel a stratégiailag fontos hajózási útvonalak mentén fekvő szigeteket a Balti-tengeren, Finnország délnyugati részén.

Más EU-tagállamok letelepedési programjai

ország                  elvárt befektetési összeg

Málta                    370 ezer euró

Görögország       400 ezer euró

Portugália           500 ezer euró

Spanyolország   500 ezer euró

Ciprus                   2 millió euró

A Szabadságharcos gazdaságpolitika = 30 ezer millió forintot veszített az ország a letelepedési kötvényeken bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A számítógépes cég tagadta, hogy mindehhez bármi köze lenne, vagy hogy tudott volna az orosz titkosszolgálat akciójáról. Ám az izraeliek szerint a washingtoni kormányzati gépekről épp e figyelmeztetés miatt tiltották ki a Kaspersky programját.

Az egész ügy onnan indult, hogy titkos dokumentumokat loptak el az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének azon számítógépeiről, amelyeken megtalálható volt az orosz vírusirtó. A gyanú szerint a szoftvergyártó sokkal szorosabb kapcsolatokat ápol Moszkvával, mint azt jelenleg bárki feltételezi.

Közben azonban a kiberbűnözés elleni együttműködésről írt alá újabb megállapodást az Interpol és a Kaspersky.

A Gyanúban a Kaspersky – megcsípték az orosz kémeket bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A 159 képviselő szerint az antidemokratikus törvénnyel szemben az emberi jogok védelmébe beletartozik, hogy az oroszoknak joguk van az anyanyelvükön tanulni. A TASZSZ utal arra, hogy Oroszországgal egy platformra került ebben a kérdésben Magyarország, Bulgária, Románia, Moldávia, Lengyelország és Görögország. Sőt, kiemeli, Szijjártó Péter bejelentését, hogy Budapest megakadályoz minden olyan lépést, amellyel Ukrajna közelebb kerülhetne az Európai Unióba bejutáshoz.

A magyar véleményt gyakorlatilag minden mérvadó orosz hírügynökség közölte, így az Interfaksz is, idézve Szijjártót, aki azt mondta: Ukrajna elfelejtheti az uniós integrációt. Porosenko ukrán elnök döntését pedig, hogy aláírta az új törvényt, egyenesen szégyenteljesnek nevezte.

A The New York Times is beszámol az Audi bejelentéséről, amely győri összeszerelő üzemében is fognak elektromos autókat gyártani. A következő nyolc évben legalább 20 elektromos, zero szennyezőanyagot kibocsátó modellt tervez piacra dobni a cég. A 7000 dolgozó előtt tartott ingolstadti bejelentés azért volt nagy horderejű, mert a Brüsszelben megkezdett gyártást a szakszervezetek nem nézték jó szemmel és követelték, hogy Németországba hozzák át e modellek összeszerelését. Erre az Audi úgy döntött, hogy minden gyártóegységében, így Mexikóban és hazánkban is elkezdi a jövő évtől az elektromos autók összeszerelését.

A bajor CSU ugyancsak megnehezíti a koalíciós tárgyalásokat a vasárnapi választások után, mert Manfred Weber, az Európai Néppárt EU-parlamenti képviselőcsoportjának a vezetője, a CSU elnökhelyettese azt mondja, amit a menekültügyben ígért testvérpártja, a CDU nevében Angela Merkel, azt most be fogják vasalni rajta – számol be a Politico portál. Itt is visszaköszön, bár visszafogottan, az a nézet, amelyben menekültválság kialakulásáért részben Magyarországot is felelőssé teszik. Hisz’ 2015-ben Orbán hagyta feltorlódni a menekülteket, majd a hirtelen, nagy tömegben Európára szabadította őket, mire a német kancellár kinyitotta előttük az ország kapuját.

A CSU most azt követeli Merkeltől, hogy szabja meg a menekültek befogadásának felső határát. Minderre az országszerte megerősödött AfD miatt kényszerül a CSU, mert a parlamenti választások után gyakorlatilag azonnal megkezdődött a jövő évi bajor választási kampány.

A menekültek befogadásának újabb kétéves programját jelentette be az Európai Bizottság: 2019 októberéig 50 ezer olyan menekültet akarnak befogadni Afrikából, akinek helyzete bizonyítottan reménytelen. Evégett 500 millió eurót különítenek el, hogy sikeresen felvehessék a harcot az embercsempészekkel és arra bátorítsák a menekülteket, hogy legális úton rendezzék státuszukat – számol be erről a brit The Daily Mail.

A tegnap befejeződött, első körös, sürgősségi menekültprogram kapcsán a cikk megjegyzi, hogy sem Magyarország, sem Szlovákia nem volt hajlandó részt venni a menekültválság kezelésében, amit az Európai Bíróság nemrég hozott döntésével el is utasított. Emlékezetes, a tervezett 160 ezer helyett mindössze 29 ezer menekültet volt képes legálisan befogadni Európa. Dimitris Avramopoulos menekültügyi főbiztos ennek kapcsán a twitteren is üzente, itt az ideje egy új, a korábbinál szorosabb egységes menekültpolitika és a teljes szolidaritás megteremtésének.

A Die Zeit online kiadása terjedelmes cikkben mutatja be a Momentumot és elnökét, akit nemegyszer a magyar Emmanuel Macronnak is neveztek. A magát sem jobb, sem baloldali pártnak nem tartó szervezetről Török Gábor – akit a cikk szerzője az egyik legbefolyásosabb politikai elemzőnek tart – azt mondja, a momentumosok reálisan ítélik meg a helyzetet, a szétdarabolódott ellenzékhez nem akarnak tartozni, hosszú távon építkeznek, és profi politikusokká akarnak válni.

A Szolidaritást vár az unió Magyarországtól a menekültprogram iránt bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Bizottság korábbi kötelességszegési eljárásában a magyar kormány arra hivatkozott, hogy csak és kizárólag a Roszatom alkalmas Paks–2 megépítésére. Ennek állítólagos indokait az Energiaklub háromszor is szerette volna megtudni közérdekű adatigénylés alapján. Mindháromszor sikertelenül, a miniszterelnökség ugyanis cinikusan kikerülte a tényleges válaszadást. 

A per első tárgyalása ma zajlott le. A Fővárosi Törvényszék egyelőre elhalasztotta a döntést.

A kormányzat az atomerőmű-beruházás előkészítése közben vissza-visszatérően  úgy nyilatkozott, hogy a legjobb ajánlatot fogják kiválasztani az új paksi blokkok megépítésére egy nemzetközi tender alapján. Mindez 2014 januárjáig tartott, amikor Moszkvában a magyar kormányzat nagy hirtelen paktumot kötött Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Paks–2 megépítésére. Az ország legnagyobb beruházási projektjét látszólag az alternatívák felmérése nélkül kapta meg a Roszatom. Az Európai Bizottság ezért kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett a magyar kormány ellen. Az uniós közbeszerzési szabályok ugyanis sem a közpénzek elszórását, sem a mutyit nem támogatják.

A kormány akkor kezdte alkalmazni a bűvös fogalmat: „technikai kizárólagosság”. Csakhogy sem akkor, sem azután nem osztotta meg a nyilvánossággal, hogy mik lennének azok a műszaki sajátosságok, amelyek alapján egyedül a Roszatom ajánlata jöhetett szóba. A Bizottság mindenesetre megszüntette a kötelezettségszegési eljárást.

Az Energiaklub háromszor is közérdekű adatigénylést nyújtott be ezen „technikai kizárólagosságok” megismerésére. A miniszterelnökség válaszaiban hol nem a megfogalmazott kérdésekre válaszolt , hol a választ megkerülve, kioktatta a kérdéseket benyújtó Energiaklubot, hol felháborodott a megválaszolatlan kérdések újbóli felvetésén.

A Miniszterelnökség a mai tárgyalás előtt egy órával ellenkérelmet nyújtott be. Ebben a többi között ismerteti Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős államtitkárnak az MVM Paks II. projekttársaság honlapjára és saját blogjára  tegnap felrakott szövegét, amelyben a Roszatom technológiája mellett érvel. Ez a blogbejegyzés lenne az állítólagos megalapozása a bő három évvel ezelőtti paksi paktumnak.

„A tárgyaláson lényegében még a miniszterelnökség is elismerte, hogy nem volt megalapozott a szerződés az oroszokkal”, mondta Fabók Márton, az Energiaklub energiapolitikai szakértője. „Egy tegnap kirakott blogposzt nem helyettesíti azt a döntés-megalapozó dokumentumot, amelyet 2014-ben kellett volna a kormánynak bemutatnia a magyar lakosság számára. Úgy gondoljuk, hogy a kormány és a miniszterelnökség eddig semmilyen meggyőző érvet, dokumentumot nem tudott felmutatni amellett, hogy valóban az orosz technológia a megfelelő és biztonságos választás Magyarország számára”.

Az Energiaklub kérdései a miniszterelnökségnek:

1. Melyek azok a konkrét műszaki jellemzők, biztonsági követelmények, amelyek alapján a potenciális szóba jöhető reaktorok közül egyedül a Roszatom konszern által ajánlott VVER1200/AES2006 típusú reaktorok felelnek meg a paksi új blokkokkal kapcsolatos követelményeknek?
2. Mennyiben tekinthetők az előbbi kérdésben meghatározott műszaki jellemzők a fukusimai baleset tapasztalataiból levont tanulságoknak?
3. Készült-e arra vonatkozóan korábban elemzés, vagy bármilyen dokumentáció, amely összegzi, hogy a szóba jöhető reaktortípusok számát milyen technikai és biztonsági követelmények alapján szűkítették le az orosz típusra? Amennyiben igen, mikor készült el? Rendelkezésre állt ez a dokumentáció 2014. január 14-e, a magyar-orosz szerződés megkötése előtt? Kérjük, küldje meg részünkre az erre vonatkozó dokumentációt!
4. Ha nem készült ilyen dokumentáció, ismertessék, milyen folyamatok mentén döntöttek úgy, hogy kizárólag a Roszatom által ajánlott reaktortípusok felelnek meg a magyar követelményeknek.

Az Energiaklub közérdekű adatigénylései és a miniszterelnökség válaszai:

•    Az Energiaklub első közérdekű adatigénylése (2017. január 18.)
•    A Miniszterelnökség első válaszlevele (2017. február 2.)
•    Az Energiaklub második közérdekű adatigénylése (2017. február 13.)
•    A Miniszterelnökség második válaszlevele (2017. február 28.)
•    Az Energiaklub harmadik közérdekű adatigénylése (2017. március 20.)
•    A Miniszterelnökség harmadik válaszlevele (2017. április 4.)

A Kinek jó a paksi paktum? – pert indított az Energiaklub a miniszterelnökség ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Steve King iowai republikánus képviselő egyenesen azt állítja, hogy a történelem úgy fog emlékezni Orbán Viktorra, mint a nyugati civilizáció Winston Churchillre. Orbán rendszere példaként szolgált a lengyelek, franciák, hollandok és osztrákok számára, de aligha importálható a tengerentúlra. A szerző, John Shattuck –, aki 2016-ig hét éven át volt a Közép-európai Egyetem rektora – szerint Magyarországon 2009-ben a gazdasági világválsággal kezdődött az a folyamat, amelyben aztán az emberek kiábrándultak a liberalizmusból. Nem találták jobbnak az életüket, mint a kommunizmus idején, a magyar politikusok egy része pedig „új Moszkvának” titulálta Brüsszelt. Vidéken felütötte fejét a nacionalizmus, ahol a lakosság 70%-a él. Ebben a helyzetben tudott hatalomra jutni Orbán Viktor. Rendszerének gyengeségei azonban visszaüthetnek, mint például a legsúlyosabb, a korrupció elharapózása. Erőforrások híján az ország uniós segítségre szorul, amiből az is következik, hogy az Európai Uniónak vannak hathatós eszközei az orbáni rendszer gyengítésére. Ami pedig Amerikát illeti: a decentralizációnak és az egymásra épülő kormányzati pilléreknek köszönhetően az illiberalizmus kivédhető, hacsak nem üt be a Reichstag felgyújtásával azonos esemény, ami Hitler hatalomra jutásának mintájára Amerikában is teljhatalmat adna Trump kezébe. Az Amerikai Egyesült Államok Reichstagja lehet például egy észak-koreai nukleáris konfliktus, egy kínai kereskedelmi háború vagy az «iszlám állam» támadása Amerika földjén. – De a populisták összehangolt támadása is. Mindezekre a civilek együttműködése adhat megoldást. 

Szexizmus és rasszizmus címmel közölt cikket a lengyel alapítású, közép-európai baloldali Political Critique az új magyar tankönyvekről. Mint alcímében is egyértelműsíti: ezek az új tankönyvek megtanítják mindazt a gyerekeknek, amit nem szeretnél. Kezdve például azzal, hogy óvodásoknak olyan jutalomkönyvet ajándékoztak, amelyben a menekültügyet akarják lenyomni a torkukon. A rendkívül alapos gyűjtéssel és kritikus merítéssel készült cikk sorra veszi azokat a kísérleti tankönyveket, amelyek a múlt években kormányzati propagandaként szolgáltak. Milyen témákat érintenek? A házasságon kívüli szexuális kapcsolattól kezdve, a homofóbián, a tradicionális női és férfiszerepeken, Trianonon és a kisebbségi népcsoportok megbélyegzésén át a Hitler- és Horthy-szimpátia sugallatáig számos, a liberális gondolkodással össze nem egyeztethetőt.

Miért jött Putyin Magyarországra? – erre keresi a választ az orosz Gazeta. Részletesen elemzi az egyre több szállal egymáshoz kötődő magyar–orosz gazdasági kapcsolatokat, kitér az előnyeikre, ám kritikusan megjegyzi, hogy hiába ágált Orbán az oroszországi szankciók ellen, az unióban mégsem vétózta meg a többségi döntést. Túlzás így az oroszok részéről azt feltételezni, hogy számukra Magyarország az Európai Unió kapuja lehetne. Ez Magyarország uniós szerepének a túlértékelése. A migrációs politika és általában az uniós politika tekintetében viszont igencsak szkeptikus Orbán – félti az ország szuverenitását. Ebben viszont valóban azonos érdekek mentén politizál Orosz- és Magyarország.

Mintha börtönben tartanák a menekülteket, olyan szánalmas a helyzetük Magyarországon – ezért Németország úgy döntött, nem küldi őket vissza hazánkba, noha a dublini egyezmény szerint ezt minden menekültnek abba az uniós országba kellene visszatérnie, amelyikbe először betette a lábát. – Ennek hátteréről ír a Deutche Welle, s megtudjuk, áprilistól egyetlen menekült sem került Magyarországra Németországból. Egyébiránt Görögországba sem küldik vissza a menekülteket – hasonló megfontolásból. Ugyanakkor a cikk figyelmeztet a májusban az Európai Bizottság által Magyarországgal szemben kezdeményezett szabályszegési eljárás következményeire.

Angela Merkel Brüsszellel együtt élesen bírálta a lengyel igazságügyi rendszert, amely olyan szinten figyelmen kívül hagyja az uniós értékrendet, hogy az a 28 ország együttműködését bénítja meg – számol be a kedden elhangzottakról a The New York Times. Nemcsak Beata Szydło lengyel kormányfő tartja méltatlannak a hazája elleni uniós eljárást, hanem Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is, aki azonnal a lengyelek segítségére sietett és úgy fogalmazott, Brüsszelnek nem ilyen, hanem ennél fontosabb ügyekkel kellene foglalkozni, mint például az Európai Uniót fenyegető biztonsági kérdésekkel. Kijelentette, ha szankcionálni akarják Lengyelországot, akkor Magyarország határozottan meg fogja a döntést vétózni. Ma találkozik Angela Merkel Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel Berlinben, s a találkozó egyik kiemelt témája a lengyel–uniós viszony lesz.

A Oroszok mondják: nem szabad túlértékelni Magyarország uniós szerepét bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Soha nem fogom elfelejteni ezt a mészárlást – civilek estek csapdába Rakkában című jelentés bemutatja, hogy az «iszlám állam» (IÁ) „fővárosa” elleni offenzíva utolsó szakaszának júniusi kezdete óta hogyan halt és sebesült meg több száz civil.

Túlélők és szemtanúk beszéltek az Amnesty Internationalnek arról, hogy miként vadászik az IÁ aknákkal és orvlövészekkel a menekülni próbálókra, és hogy a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) tüzérsége és a velük együtt harcoló Egyesült Államok vezette koalíció légicsapásai hogyan veszik zárótűz alá a várost. Arról is beszámoltak, hogy az oroszok által támogatott szíriai kormány a várostól délre eső civilekkel teli falvakat és táborokat támad betiltott kazettás bombákkal.

„Miközben egyre kíméletlenebb harc dúl Rakka felszabadításáért, civilek ezrei, akikre minden irányból lőnek, estek csapdába egy halálos labirintusban. Mivel tudjuk, hogy az IÁ embereket használ pajzsként, az SDF és az USA vezette erőknek meg kell kettőzniük az erőfeszítéseiket, hogy megvédjék a civileket, el kell kerülniük az aránytalan és nem célzott támadásokat, és egy biztonságos folyosót kell létesíteniük, hogy az emberek elhagyhassák a várost” – mondta Donatella Rovera, az Amnesty International tanácsadója, aki a szervezet helyszíni kutatását vezette.

„A helyzet egyre rosszabb lesz, ahogy a harcok a végükhöz közelednek a belvárosban. Többet lehetne és kellene is tenni, hogy megvédjék a csapdába esett civileket, és kimenekítsék őket a harctérről.”

Az SDF és a koalíciós erők június 6-án kezdték meg a Rakka visszafoglalásáért indított ostrom utolsó szakaszát. Július közepén az oroszok támogatta szíriai kormányerők elkezdték bombázni a város déli részénél található azokat a falvakat és táborokat, ahova az otthonukat vesztett emberek menekültek. Több száz ember halt és sérült meg mióta az offenzíva utolsó szakaszába lépett.

Nem tudható pontosan, hány ember esett csapdába Rakkában, az ENSZ becslései szerint a számuk 10–50 ezer között lehet. Sokan – az is lehet, hogy a többség – az IÁ által ellenőrzött területeken, köztük az óvárosban van, ahol emberi pajzsként tartják túszul a szerencsétleneket terrorszervezet fegyveresei.

A Rakkában csapdába esett civileket súlyos veszély fenyegeti a heves tüzérségi támadások és a koalíciós erők légicsapásai miatt. A vadászgépek számára a földön harcoló SDF-katonák szolgáltatják a koordinátákat.

A városból elmenekültek megerősítették az Amnesty Internationalnek, hogy a sokszor célt tévesztő támadásokban a múlt hetekben és hónapokban nagyon sok civil vesztette az életét.

Rakka belvárosának nyugati részét, Daraiyát például többször – köztük a június 8–10. között – hevesen bombázták a koalíciós erők.

Egy helyi lakos elmondta: „Pokoli volt, rengeteg lövedék csapódott be a környéken. A helyiek nem tudták, hogyan védjék meg magukat. Néhányan az egyik helyről a másikra rohantak… hogy aztán ott érje őket a bomba. Az SDF és a koalíció nem tudta, hogy ez a hely tele van civilekkel?! Ott ragadtunk, mert az «iszlám állam» nem engedte, hogy elmeneküljünk.”

Egy másik helyi elmondta: miként semmisített meg június 10-én egy tucat bomba egy sor lakóövezetben található egyszintes házat. A támadásban legalább 12 ember halt meg, köztük egy 75 éves férfi és egy 18 hónapos gyerek. „A bombák egymás után csapódtak a házakba. Leírhatatlan volt, mintha vége lenne a világnak – a zaj, a sikoltások. Sosem fogom elfelejteni ezt a mészárlást.”

A túlélők arról is beszámoltak, hogy a koalíciós erők többször az Eufráteszen átkelő hajókat vették célba: a folyó az egyetlen menekülő-útvonal, ami kivezet a városból.

Július 2-án a koalíciós erők főparancsnoka, Stephen J. Townsend a The New York Timesnak azt nyilatkozta: „Minden hajóra lövünk.” A koalíciós erők katonái még 2017 márciusában szórólapokat dobtak le, amelyeken ezt állt: „Az «iszlám állam» hajókon és kompokon szállítja a katonáit és a fegyvereit – ne használják őket, bombázni fogjuk őket.”

„A folyón átkelés a civilek számára az egyik legfontosabb menekülő-útvonal, szóval a „lövünk minden hajóra” megközelítés – ami azon a hibás feltevésen alapul, hogy minden hajó az IÁ-katonát vagy -fegyvert szállít – válogatás nélkülinek számít és tilos a háborús jog alapján.” – mondta Donatella Rovera.

Az «iszlám állam» több eszközt is bevet annak megakadályozására, hogy a civilek elhagyják Rakkát, és ezzel élő pajzsként használják őket. A terrorszervezet harcosai taposóaknákat és pokolgépeket rejtenek el a városból kivezető utak mentén, ellenőrzőpontokat állítanak fel, és lőnek mindenkire, aki megpróbálja elhagyni a várost.

A frontvonal folyamatos változásával a civilek állandó veszélyben vannak.

A Daraiyából elmenekült Mahmúd elmondta az Amnestynek: „Borzalmas volt a helyzet… Az «iszlám állam» nem engedett minket elmenni. Nem volt étel, nem volt áram. A környék tele volt a vallásrendőrség spiclijeivel. Orvlövészekkel tartottak minket sakkban a házakban. Ha eltaláltak, ott haltál meg. Nem voltak orvosok.”

Ahogy a végéhez közelednek a harcok, a civilek helyzete egyre kilátástalanabb.

A szintén daraiyai Reem elmondta, hogyan kényszerítették az embereket az átköltözésre az óvárosba, ahol a terrorszervezet katonái a végső összecsapásra rendezkednek be: “Kopogtattak az ajtónkon, és közölték, fél óránk van, hogy az óvárosba menjünk. Ha ellenálltál, megvádoltak, hogy a PKK (a Kurd Munkáspárt) tagja vagy, és megfenyegettek, hogy börtönbe zárnak.”

„Azzal, hogy az «iszlám állam» bevette magát a civilek lakta városrészekbe és pajzsnak használják őket, továbbra is tökéletesen semmibe veszi a hadviselésre vonatkozó nemzetközi szabályokat” – szögezte le Donatella Rovera.

Miközben a Rakkában ragadt civilek viselik a legnagyobb áldozatot, az Eufrátesztől délre fekvő, az IÁ által felügyelt falvak lakosait az orosz erők támogatta szíriai kormánycsapatok légitámadásai fenyegették július második felében. A támadásokban legalább 18 embert öltek meg és még többen sérültek meg.

A túlélők részletes beszámolói alátámasztják, hogy a szíriai kormány nemzetközileg betiltott kazettás, illetve irányítatlan bombákat dobott az Eufrátesz öntözőcsatornái mellett álló ideiglenes táborokra, ahol a konfliktus elől elmenekült emberek laknak.

Több szemtanú szerint az orosz repülők négy kazettás bombát dobtak július 23-án a Sabkha táborra. A támadásban legalább 10 ember halt meg, köztük egy 18 hónapos gyerek. További harmincan sérültek meg.

„Onnan tudjuk, hogy kazettás bombák voltak, hogy nem egy nagy robbanás volt egy helyen, hanem több kisebb robbanás történt szétszóródva egy nagyobb területen. A robbanásban sátrak kaptak lángra, mindenünk odaveszett” – mondta Zara el-Mula, aki négy családtagját vesztette el akkor.

Másnap újabb kazettás bombák hullottak a két kilométerre keletre fekvő Shuraiyda táborra. Az Amnesty International kutatói meglátogatták a túlélőket a helyi kórházban, köztük a 14 éves Oszamát, akinek a hasát és a combját érte súlyos sérülés. Oszama hét rokona halt meg a támadásban.

Rakkától délre fekvő más települések lakói is válogatás nélküli légicsapásokról számoltak be ebben az időszakban.

„Az ostromlott Rakkában csapdába esettek az «iszlám állam» brutális terrorjától szenvednek – ehhez nem fér kétség. De az IÁ jogsértései nem adnak felmentést a többiek számára a nemzetközi szabályok megtartása alól. A harcoló feleknek meg kell védeniük a civileket, jogszerű célpontokat szabad csak támadniuk, tilos válogatás nélkül, aránytalanul bombázniuk, és minden óvintézkedést meg kell tenniük, hogy elkerüljék a civil áldozatokat” – hangoztatta Donatella Rovera.

A Halálos labirintus ejti csapdába a Rakkából menekülőket bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Van azonban olyan, a biztos konzervatív győzelmet előrejelző közvélemény-kutatókra alaposan rácáfoló exit poll felmérés, amely szerint a kormányzó toryk a legtöbb mandátumot szerezték ugyan, ám elképzelhető, hogy nem lesz abszolút többségük. A Munkáspárt eszerint közel három tucat képviselői hellyel javította pozícióját, és vezetőjük, Jeremy Corbyn már fel is szólította Theresa Mayt, akinek a fejéből az előrehozott választások – ezek szerint nem is olyan jó – ötlete kipattant, hogy mondjon le.

A szalagcímek tehát egyelőre jobbára arról szólnak, hogy a briteken soha senki sem tud kiigazodni, lásd az egy évvel ezelőtti brexit-népszavazás hatalmas meglepetését is.

A „Merre tart London?” kérdéséhez képest egészen háttérbe szorult az, ami vezető sajtótémának ígérkezett mára, nevezetesen, hogy az amerikai szenátusban meghallgatták James Comey-t, a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI volt igazgatóját, akit az előző hónapban váltott le Donald Trump elnök. Comey meghallgatásának talán leginkább hírértekű eleme az volt, hogy a korábbi főnyomozó elismerte: Trump nem adta neki kifejezett utasításba, hogy függessze fel az orosz kapcsolati háló felderítése végett a Michael Flynn – időközben lemondatott – nemzetbiztonsági főtanácsadó ellen folyó FBI-vizsgálatot. De az elnök – kettőjük találkozóján – nyomatékkal dicsérte, jó embernek nevezte Flynnt, és Comey ezt a nyomozás felfüggesztésére irányuló utasításként értelmezte.

Ami a Magyarországgal kapcsolatos külföldi sajtóanyagokat illeti, a The Washington Post az AP hírügynökség, a The New York Times pedig az AP és a Reuters beszámolóját ismerteti arról, hogy Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter tegnap jelezte: a kormány kész figyelembe venni a Velencei Bizottság jogi aggályait a külföldről finanszírozott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényjavaslat ügyében, és annak megfelelően módosítja a parlament előtt lévő törvényjavaslatot.

A Reuters tudósítása „nyilvánvaló visszavonulásnak” minősíti a kormány részéről a módosításra való készséget. Az AP nem von le ilyen következtetést, csupán ismerteti, hogy mely pontokban hajlandó változtatásra a kormányzat. Megjegyzi emellett: a tervek szerint változatlan maradna a törvényjavaslat egyik legvitatottabb pontja, az, hogy az érintett csoportoknak minden nyomtatott, illetve online kommunikációjukban utalniuk kellene a számukra külföldről juttatott finanszírozásra.  

A Politico című amerikai hírportál Brüsszelben szerkesztett európai kiadásának három friss írása is kapcsolódik – közvetlenül vagy közvetve – Magyarországhoz.

Az egyikben Vera Jourovát, az igazságügyi kérdésekben illetékes cseh EU-biztost szólaltatja meg, aki a létrehozandó európai ügyészi hivatalban való részvételhez kötné a kohéziós támogatások kifizetését a tagországok számára. Az európai ügyészség gondolata mellett eddig húsz uniós tagállam kötelezte el magát – nincs köztük az uniós források tetemes kedvezményezettjének számító Magyarország, illetve Lengyelország. Az európai ügyészség kezdetben kifejezetten csak abban lenne illetékes, hogy nincsenek-e törvénytelenségek az uniós pénzalapok felhasználása körül.

„Nemcsak a kockán forgó pénzről van szó, hanem az adófizetők bizalmáról is. Logikus, hogy az ügyészség felügyelete alá kellene tartoznia azoknak a tagországoknak, amelyek további jelentős pénzügyi támogatásokat szeretnének” – mondta az uniós biztos a Politicónak.

Egy másik cikkében a hírportál arról számol be, hogy az Európai Bíróság kijelölt főtanácsnoka, Eleanor Sharpston a számára kijelölt menekültügyi jogvitákkal kapcsolatban olyan szakvéleményt terjesztett elő, amely szerint azok a tagállamok felelősek a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásáért, amelyekben először nyújtották be ezeket a kérelmeket. Olyan menekültekről van szó, akik nem abban az országban nyújtották be kérelmüket, ahol először léptek az unió területére – mégpedig azért nem, mert a tömeges beáramlás idején az elsőként érintett uniós országnak nem volt meg a módja és képessége az egyenkénti módszeres ellenőrzésre, és ezek az első belépési pontnak számító országok lényegében maguk is segítették a sokkal kisebb tömegekre alkotott dublini szabályok áthágását, és mintegy továbbterelték a célország felé a menekülteket.

Ilyen esetben a főtanácsnok szerint nem lehet úgy bánni a menekülttel, mintha kizárólag ő lenne a vétkes az unión belüli szabálytalan határátlépésért. Mindez annyiban kapcsolódik egyebek közt a menekültek befogadását elutasító Magyarországhoz, hogy a Politico úgy fordítja le a politika nyelvére Sharpston érvelését, amely szerint „Európának meg kell osztania a menekültek regisztrálásának terheit”. 

A harmadik Politico-cikk arról szól, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke igyekszik rábeszélni Prágát a minap bejelentett azon döntésének megváltoztatására, hogy nem hajlandó több menekült befogadására. Eddig sem voltak túlságosan nyitottak: a cseh kvóta 2691 személyt ír elő, de eddig összesen csak 12 embert vettek át.

„Azoknak, akik előnyökre számítanak a szolidaritásból, így az EU felzárkózási alapjából akarnak részesedni, arra is késznek kell lenniük, hogy ők maguk szolidaritást mutassanak” – idézi Junckert az amerikai hírportál.

A Az európai ügyészi hivatalban részvételhez kötnék a kohéziós támogatások kifizetését bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Vagyis arról, hogy a washingtoni külügyminisztérium nyilatkozatban szólította fel a magyar kormányt az amerikai megítélés szerint a Közép-európai Egyetemmel, a CEU-val szemben diszkriminatív magyar felsőoktatási törvénymódosítás alkalmazásának felfüggesztésére, a magyar külügyi tárca pedig szintén nyilatkozatban tagadta, hogy a szóban forgó jogszabály diszkriminatív jellegű lenne, és azt állította, hogy Magyarországon senki nem fenyegeti az akadémiai világ szabadságát.

A Politico beszámolója arra helyezi a hangsúlyt, hogy a magyar fél arra panaszkodik, nem kap támogatást az Egyesült Államoktól a CEU jövőjéről való megállapodáshoz. Kitér arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nemzetközi bírálatok kereszttüzébe került a törvény miatt, és hogy a CEU nem működhetne tovább Budapesten az új szabályok alapján.

Idézi a Politico az amerikai külügyi nyilatkozatot, amelynek értelmében Budapestnek közvetlenül a Soros György által alapított egyetemmel kell megállapodásra jutnia, az Egyesült Államok szövetségi kormányának nincs sem felhatalmazása, sem arra irányuló szándéka, hogy tárgyalásba bocsátkozzék egyetemek magyarországi működéséről.

Ugyanerről a témáról a The New York Times és a The Washington Post az AP, illetve a Reuters hírügynökség tudósítását ismerteti. Az AP anyaga megszólaltatja Colleen Sharkeyt, a CEU szóvivőjét, aki azon reményének ad hangot, hogy a magyar kormány odafigyel az amerikai külügyi nyilatkozatra. Az AP felhívja a figyelmet arra is, hogy azt Heather Nauert, a State Department egy hónappal ezelőtt kinevezett szóvivője jegyzi. Ez azért fontos – jegyzi meg az amerikai hírügynökség -, mert korábban magyar tisztségviselők azzal az érveléssel utasítottak vissza a CEU-val kapcsolatos amerikai megnyilatkozásokat, hogy azok olyan amerikai diplomatáktól származtak, akik még Donald Trump elnöki beiktatása előtt kerültek pozíciójukba.

Az AP megjegyzi azt is, hogy a Közép-európai Egyetem ügye része a magyar kormány Soros György elleni átfogó kampányának. A hírügynökség szerint Soros gondolatai a nyílt társadalommal kapcsolatban ellentétben állnak Orbán radikális migrációellenességével, illetve azon terveivel, hogy Magyarországot illiberális állammá tegye.

A Reuters beszámolója szintén utal arra, hogy Orbán Viktor az elmúlt hét évben felszámolta hatalmának fékeit, azzal, hogy ellenőrzése alá vonta a közmédiát, megnyirbálta az Alkotmánybíróság jogkörét, és saját hűséges híveit ültette közintézmények vezető pozícióiba.

Néhány további érdekes írásról nagyon röviden.

A londoni The Guardian közli Hans-Werner Sinn professzornak, a müncheni egyetem tudós közgazdászának, az Ifo gazdaságkutató intézet volt elnökének az írását arról, miként egyesítheti Európát Emmanuel Macron, az új francia köztársasági elnök. A professzor úgy véli, hogy ezt – most, hogy a britek távozni készülnek az unióból – az európai haderő kialakításának szorgalmazásával kezdhetné.

A The Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök vezető napilapja Donald Trump gazdaságpolitikájának – amit nem túl találékony módon Trumponomicsnak nevez – az ellentmondásairól közöl cikket James Freeman tollából. Az Amerikában dúló költségvetési hitvitában – miszerint elérhetné-e az Egyesült Államok az évi három százalékos növekedést is, vagy kénytelen megmaradni az Obama-korszak két százalékos szintjén – a Wall Street Journal szerzője az előbbi nézetet vallja, de megjegyzi: Trump bevándorláskorlátozási politikája jelentősen megnehezíti e cél elérését.

A Newsweek hírmagazin összeállítást közöl arról, hogy az oroszok állítólag célzottan a demokrata párti szavazókhoz juttattak el hamis híreket. A washingtoni kongresszus vizsgálatai most arra összpontosítanak, honnan tudhatták az oroszok, hogy dezinformációs kampányukkal mely választói rétegeket és konkrétan mely választókat kell megcélozniuk. A Newsweek egyúttal utal arra, hogy a Time magazin szintén oknyomozó riportban foglalkozott a kérdéssel, és annak megállapításai szerint Donald Trump kampánycsapatával kapcsolatban álló két szervezet lehetett az oroszok segítségére. A Cambridge Analytica adatbázis-kezelő cégről és a Breitbart News című szélsőjobboldali hírportálról van szó. 

Ausztria török nyomásra kiszorulhat a NATO partneri együttműködési programjaiból – írja a hamburgi Die Welt, NATO-forrásokra hivatkozva. A beszámoló szerint Ankara vétója miatt az osztrák haderő egységei nem gyakorlatozhatnak NATO-tagországok csapataival, és Ausztriát határozatlan időre kizárják az észak-atlanti szervezet partnerségi politikáját összefogó úgynevezett Partnerségi Együttműködési Menüből. A török vezetés azért szorítja ki Ausztriát, mert Bécs a török uniós csatlakozási tárgyalások megszakítását sürgeti, és osztrák politikusok bírálják Recep Tayyip Erdogan államfő tevékenységét.

A Washington nem segít Orbánnak a CEU elleni harcában bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Történt ez éppen annak a nyomozásnak a kellős közepén, amelyben az FBI azt vizsgálja, volt-e kapcsolat Trump elnökválasztási kampánya és a választási folyamat állítólagos orosz befolyásolása között.

A The New York Times szerkesztőségi kommentárban hangsúlyozza: az amerikai nép – nem kevésbé az amerikai demokrácia hitelessége – azt követeli, hogy alaposan, pártatlanul vizsgálják ki, milyen mértékben avatkozott be Oroszország a 2016-i elnökválasztási kampányba Donald Trump érdekében, és hogy Trump kampánycsapatának magas rangú tagjai összejátszottak-e az oroszokkal.

James Comey leváltása súlyos kételyeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy életképesnek bizonyulhat-e bármilyen további vizsgálat ebben a tekintetben – vélekedik a liberális szemléletű New York-i világlap. A szerkesztőségi kommentár szerint ez az ügy az amerikai történelem egyik legnagyobb politikai botrányának bizonyulhat. „Mr. Comey-t azért bocsátották el, mert aktív vizsgálatot irányított, amely az elnök megbuktatásához vezethet” – állítja a New York Times.

A témához kapcsolódik, hogy a Russia Today című angol nyelvű orosz állami hírportál és televízió interjút készített egy Ray McGovern volt CIA-alkalmazottal, aki szerint alig szól bármi az orosz beavatkozás mellett. Ezzel az állítással inkább két dolgot lehet elérni: az egyik, hogy meg lehet magyarázni, miért veszített Hillary Clinton – az oroszok miatt. Bizonyíték nincs, de nyilván az oroszok miatt. Másodszor: támadást lehet intézni Trump Oroszország felé való nyitása ellen – érvel az ex-CIA-s az angol nyelvű orosz állami médiában.

Magyarországgal viszonylag keveset foglalkoznak ma a külföldi lapok. A bécsi Der Standard Kelet-Európáról szóló blogjában olvasható, hogy mi magyarázhatja a populizmus előretörését a térségben? A szerző abban véli megtalálni a választ, hogy mind Magyarországon, mind Lengyelországban a rendszerváltástól kezdve a választásokon sorra leváltották az addig regnáló kormányokat, és kormányra juttatták az ellenzéket, de az egymás követő kormányok újra meg újra bőséges okot adtak az egyre növekvő mértékű elégedetlenségre.

A cikk emlékeztet arra, hogy Magyarországon a konzervatív MDF-et a szociáldemokrata MSZP, azt pedig a konzervatív Fidesz követte. Lengyelországban a konzervatív Szolidaritás után jöttek a szociáldemokraták, majd újra a Szolidaritás, majd újra a szociáldemokraták. Mivel az ismétlődő kormányváltások nem oszlatták el az elégedetlenséget, eljött a nemzeti populisták ideje – írja a Der Standard.

Említésre érdemes még, hogy a német nyelvű sajtó több orgánuma – így például a Bild című bulvárlap, a Frankfurter Rundschau és a müncheni Süddeutsche Zeitung ismerteti a dpa német hírügynökség előzetes beszámolóját arról, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Bíróságon ma tárgyalják a Magyarország és Szlovákia által az uniós menekültelosztási mechanizmus ellen beadott keresetet. A két ország mellett Csehország és Románia is a kvóták ellen szavazott annak idején, de minősített többséggel leszavazták őket. Az ügyben néhány hónap múlva várható ítélethozatal.

Az APA osztrák hírügynökség beszámol arról, hogy Josef Weidenholzer szociáldemokrata európai parlamenti képviselő Röszkén járt, és a látogatás után élesen bírálta a magyar hatóságokat a menedékkérőkkel szembeni, szerinte antihumánus bánásmódért. Ez – mondta az osztrák politikus – az európai és a nemzetközi jognak is ellentmond.

A Összejátszott-e az oroszokkal Trump kampánycsapata? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.