Csathó Kálmán (1881–1964) író, rendező,a MagyarTudományos Akadémia tagja. Miután Budapesten jogot végzett, Berlinbe ment színházi tanulmányokat folytatni, aztán Párizsban lett ösztöndíjas. Hazatérését követően a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban lett a színházi ügyek referense. 1909-től előbb a Nemzeti Színház rendezője, később főrendezője, illetve 1940–41-bena MagyarSzínház és az Andrássy Színház művészeti vezetője. Eközben prózai és színműírói tevékenysége is kibontakozik (Te csak pipálj, Ladányi! – egy úri penzió története – regény 1916, Az új rokon1922, Aházasságok az égben kötetnek 1924, Te csak pipálj, Ladányi! – dráma 1927, Lilla 1928, Az én lányom nem olyan 1936, Fűszer és csemege 1938 stb.). Felesége, Aczél Ilona színésznő is gyakran szerepelt a darabjaiban, így pl. a Te csak pipálj, Ladányi!Hevesi Sándorrendezte premierjén, Rózsahegyi Kálmán oldalán ő játszotta Linkát. A műből 1938-ban Keleti Márton forgatott filmet.
Csathó prózai munkásságának is gyakran témája a színház és irodalom világa, emlékezései forrásértékűek (Mi van a kulisszák mögött, Ilyennek láttam őket, A régi Nemzeti Színház, Írótársak között). A konzervatív írói magatartás, és mertHerczeg Ferenckövetője volt, azt eredményezte, hogy a felszabadulástól egyre visszavonultabban kellett neki is élnie: darabjait nem játszották, prózáját alig adták ki.
A Karinthy Színház tiszteletadásként épp az író halálának 50. évfordulóján, 2014. február 14-én mutatta be a darabot, pontosabban Deres Péternek az eredeti 1916-i kisregényből és az 1927-i színműből összeállított változatát. Ezáltal a mű alapvető problematikája, amely szerint a világ megváltozik körülöttünk, amire reagálnia kell annak, aki nem akar lemaradni, a korabeli váltókezesség és a mai devizahitel-csődök között megújul, s a mai néző is érezhet finom, aktuális áthallásokat. Ebben a műben szinte csehovi módon nagyon kevés történik a felszínen, annál több érződik ki a kedélyesség mögött felvillanó személyes tragédiákból, ahogy ez a Pató Pál-karakterű, kedélyesen pipázgató és vendégeket jól tartó vidéki földbirtokos kényszerűen is városi kispolgárrá válik, mert a dzsentri világ rohamosan elbukik – csak itt kicsit másként, mint ahogy Jókai, Mikszáth, Móricz ábrázolta.
A darab címszereplője Ladányi Miska (Mikó István) 800 holdas alföldi földbirtokos imádjaa nagytraktákat, számolatlanul költi vagyonát vendégeivel elköltött ebédjeire és vacsoráira, és legfeljebb a menüre meg kedvenc pipájára van gondja. Pedig jobban tenné, ha odafigyelne a banktól érkezett jelzésekre és felszólításokra, hiszen Ladányi a maga adósságai mellé még Tamás sógorának is kezességet vállalt a rövidesen esedékes adósságaira, vagy intézőjének, Pókai Péternek (Varga Tamás)a viselt dolgaira, akiben vakon megbízik, miközben az, ahol tudja, kilopja még a szemét is.
Csak hát a konzervatív öregúr kényelmes, nem vesz tudomást a figyelmeztető jelzésekről, Linka mama (Zsurzs Kati) pedig, akinek konyhája messze földön híres, nem lát bele a család gazdasági ügyeibe. Kettejük közösen csak az árván maradt unokájuk, Katica (Végh Judit) méltó férjhez adásával gondolnak. És akkor jön egy távirat, amely Tamás sógor öngyilkosságát adja hírül, és ettől Ladányi Miskának is rá kell ébrednie: tönkrement! Hogyan lehet ezek után talpra állni?
Ladányi Miska a fellegekben jár, a birtokától megválni nem akar, de gondot sem visel rá jó gazda módjára, csak feléli annak javait. Mikó István kicsit szenilisre is vett, de alapjában szerethető öregembert állít színre, akinek legnagyobb szerencséje, hogy két olyan nő áll mellette, akinek a bajban helyén van az esze. Pedig elsősorban ő a hibás a bekövetkezettekért. Öntudatlan optimizmusa, jóhiszeműsége és az, hogy magával sem tud, nem mer szembe nézni, lényegében a legnagyobb bajba sodorja a családját. Nem látja át, hogy a bank nem jószívű, sőt, a barátjának hitt Darázs Berci (Szirtes Balázs) a takarékpénztári ügyészi információk ismeretében épp az ő kifosztásán, birtokainak megszerzésén fáradozik minden erejével. Ráadásul hasonló módon: a fiatal földbirtokos,Vincze József(Széles Tamás)kezességét kicsalva, kölcsön pénzen, nem is a sajátján. Praktikáján Vincze sem lát át, vállalja a kezességet, későn ébred rá, hogy ezzel épp azt sodorhatja bajba, akit szeretne feleségül venni: Katicát és annak családját.
Áron Imre (Klem Viktor) a fiatal parcellázó mérnök tisztességes hozzáállása már csak azért sem tűnik fel Ladányi Miskának, mert az csak egy egyszerű trafikos nő fia, tehát „nem partiképes” számukra, nem tartozik az ő köreibe. Mikó István játékában ezek az apró nüánszok a legtragikomikusabbak, ahogy nem ismeri fel a barátait és ellenségeit, mert felszínesen ítél. Nem tételezi fel a sógoráról, hogy az nem fogja tudni megadni az adósságait, az intézőjéről, hogy az ellopja a javait, a barátjának hitt ismerőségről, hogy az feni a fogát a birtokára. Tehát a bukása törvényszerű.
A belátása pedig csak akkor tér meg, mikor a darab végén vállalja, hogy nem akar már visszamenni vidékre, marad ebben a családja által működtetett pesti penzióban és az lesz neki a legjobb, ha csak pipázik, de nem szól bele azokba a dolgokba, amikhez nem ért.
A Ladányi família pozitív ereje a két nő. Zsurzs Kati végig egy nagyon jóságos, férjét még így is szerető feleség-karaktert épít fel, akia nagytraktákat sokallja ugyan, de párjáért vállalja, viszont megérezve a bajt és az előle elhallgatott gondokat, azonnal a megoldásokon kezd el gondolkodni. Természetes, hogy ezek között az unoka olyatén férjhez adása az első, ahonnan a megváltás érkezhet. Lám, már megint valakire áthárítani a megoldást, de aztán a közösen megnyitott penzióban végzett munka öröme őt is a helyére teszi. Tragikomikus az is, hogy eddig a vendégek ingyen etetése volt a legfőbb dolga, most pedig a szinte ugyanaz a tevékenység a fizető vendégekkel ad értelmet a munkájának. Ebben a vonatkozásban az unoka sikeres férjhez adása már másodlagos, mert a mentő kötelet már nem csak mástól, hanem a munkától lehet várni. (Ha úgy veszem, ez is áthallásos üzenet a mának!)
Végh Judit bájos jelenség, aki kellő pillanatban tud határozott nő lenni. Katicának jut eszébe a pesti penzió ötlete is, mikor látja, hogy a megoldás kulcsa ő maga. Egy 19. századi kiszolgáltatott, kiházasítandó báb helyett ő 20. századi, tudatos nő, akinek a munka sem megvetendő elfoglaltság. Van ugyan bizonytalanság benne, hogy melyik férfi lenne alkalmasabb párjának, de végül tud és mer a szívére hallgatni. Lehet, hogy Vinczét is megvezették, de férfiasabb magatartás Ároné, tehát ő lesz a nyerő. Már csak azért is, merta SzélesTamásalakította Vincze abban is gyenge jellem, hogy Darázsné szeretőjeként hazudozni kényszerül mindkét nőnek, és bizonyos értelemben érdekek mozgatják.
Ezzel szemben a Klem Viktor megformálta Áron mérnök – bár tetszik neki a lány – nem tolakszik előtérbe a vágyaival, viszont idejében gondolkozva keres megoldásokat a Ladányi család ügyeinek jobbra fordításához. A mese dramaturgiája szerint is ő a „jó”, neki kell győzni.
A darab számos jó karaktert vonultat fel, akinek plasztikussá tétele a jó rendezésen és színészi munkán múlik. A negatív oldalt egyértelműen a Darázs család jeleníti meg. Darázs Berci (Szirtes Balázs) minden hájjal megkent banki ember, akit csak a maga érdeke vezérel. Szemrebbenés nélkül eszik a Ladányi-asztalról, de barátsága nem őszinte, mert a család kifosztásán jár az esze. Az nem tudható, mennyire van tisztában felesége és Vincze erotikus szerelmi kapcsolatával, de még a feleségét is képes a céljai érdekében mozgatni.
Darázsné Boriska megformálásánál Balázs Andreának egy érdekes negatív karaktert kellett felépíteni. Ugyanolyan őszintétlen, mint a férje, de őt a szerelmi vágyai mozgatják. Arról nem tudunk ugyan semmit, hogyan és miért került intim kapcsolatba Vincze Józsival, de hiúsága és féltékenysége nem engedi, hogy bárkivel is osztozzék a férfin. Katica ellenfele, mert fiatal, és mert Józsi szereti, tehát minden áskálódása ez ellen irányul, még a férfi anyjánál tett látogatásakor is. Boriska másik jellemvonása, hogy majomszeretettel félti a fiát, és magára vállalja annak károkozását a tányér eltörésekor is. Darázs Marci (Rábavölgyi Tamás karakteres játékával) viszont egy hormonoktól duzzadó kamasz, csak erről a mama nem vesz tudomást, aki mindenáron el akarja csábítani a cselédet, vagy aki adódik.
Martin Márta roppant szórakoztatóan játssza Linka testvérét, egyben az öngyilkos Tamás özvegyét, Klementinát. A képmutatás belőle sem hiányzik, mert szívesen adja a megtört özvegyet, ugyanakkor minden ettől eltérő mondata arról tanúskodik, mennyire nem volt meg a harmónia kettejük között, és ahogy csak lehet, sárba rángatja volt férjét. Mulatságosan jellemző, ahogy a jól menő penzióról mindenáron csak azt hiszi el, amit hallott, hogy az rosszul megy, és nem amit tapasztalt. Martin Márta egész játéka olyan, mint egynagy fekete, holló károgása.
Ugyancsak zseniális kabinetalakítást láthattunk Voith Ágitól, aki Vincze mamájának epizódszerepét kapta. Ennek az öregasszonynak legfőbb baja, hogy egyedül van, és amikor pletykás barátnője Darázsné Boriska elébe tárja Ladányiék megromlott anyagi helyzetét, a leánykérés megakadályozása lesz legfőbb célja. Egy öreg, fehér pókot látunk, akinek női egyénisége egyetlen pillanatban jön elő, egy pillantásban, amit az öreg Ladányival vált. Voith és Mikó ezen pillantását tanítani kell, be is jön rá a nyíltszíni taps.
Ladányi intézőjének szerepétVarga Tamásjátsszaigen meggyőzően. Pókai gazember és még orcátlan is, mert meglopja, kihasználja a gazdáját, de hogy mitől lett ilyen, mert ilyennek született, vagy mert ilyenné tették a körülmények, azt nem tudjuk.
Vertig Timeának Zsuzsi a szobalány szerepe jutott. Dramaturgiailag picit belé sűrítették az összes cselédet a konyhalánytól a takarítónőig, sőt még Darázs Marci is mindig őt akarja elkapni, de a színésznő derekasan állja a folyton hajszolt, ugráltatott cseléd szerepét, kellemes pillanatokat szerezve a nézőnek színpadi jelenlétével.
Van egy jelenet, mikor a kikosarazott Vincze sírva vigad, részegen cigányozva. Ebben a jelenetben a szving hegedülés egyik legnagyobb hazai alakja, Frankie Lato kíséri, akinek játékán átüt, mennyire érzi a nótastílust is, de markáns egyéni frazírozásokkal díszítve. Csonka Gáborral ők szolgáltatják a darab zenei színeit. Örülök, hogy a Karinthy Színház ilyen pici dolgokban sem adja lejjebb a színvonalat.
Kőváry Katalin nagyon érzékenyen, jól értelmezve és láttatva vitte színre Csathó Kálmán művét, és adott lehetőséget egy kiváló színészgárdának az egyéni és közös sikerek learatására. Az előadás egyszerre korhű és modern, finoman megmutató, de nem szájba rágó. É. Kiss Piroska díszletei egyszerűek, mégis korfestően hangulatosak, ugyanakkor jól átjátszhatóak. Tordai Hajnal a jelmezek dolgában ismét igényeset alkotott, egyetlen gondom csak Darázs Berci műpocakra szabott mellényével volt, amit vagy párnával, vagy színészi játékkal ki kellett volna tölteni, ha már mindenáron testesebb figurát képzeltek el a szerephez.
A Karinthy Színház egyre karakteresebben vállalja az egykori polgári színdarabok felfedezését, felfrissítését, amihez szerencsére az erre érzékeny közönséget is meg tudja találni. A darabot nem a premieren láttam, mégis telt házas, vastapsos előadásnak örülhettünk, ami az igazgatóságnak és a színészeknek legalább annyira jó, mint a közönségnek.
Nagyon jó az a misszió, amivel nem hagyjuk feledésbe merülni azok nevét, akik egykor sikeres alkotók voltak, csupán csak azért, mert egy politikai eszme mellőzte őket. Azt hiszem, egyre több néző fedezi fel, hogy miért érdemes rendszeresen figyelni arra, mi is készül a Karinthyban.
