Szegénységről, kirekesztettségről, kulturális ellentétről, beilleszkedési nehézségről szóltak az első magyarázatok. Aztán már arról, hogy egy új hatalmi ágazat, a bűnözés éget magának utat, a társadalom mindent megbocsájtó, a durvaságra szép szavakkal válaszoló testén.
Nem arabok, feketék és őslakosok, nem muzulmánok és keresztények, nem sikeres és gyökértelen emberek égnek el a lángokban, hanem maga a hit, hogy a világ békében, előírások, hagyományok által működtethető.
Drogdílerek, embercsempészek, rablók, gyilkosok, mint légy a cukros papírra tapadnak a törvényekre, a kisebbségi jogokra, az állampolgári biztosokra. Amit lábbal taposnak, azt mástól számon kérik. Ez Irán, Szíria, Afganisztán, aztán Európa, benne Magyarország és a világ problémája.
Hogyan lehet gúzsba kötött kézzel védekezni?
Szabad-e nagyot ütni, kirekeszteni, keresztünktől elfordulni, ha. A világ menne a gyújtogatók, a gyilkosok ellen, de többnyire csak áldozatokkal, a gyilkosok, a gyújtogatók elől menekülő emberekkel találkozik.
A helyzet: langyos, meleg, forró. A demokráciák saját zsírjukban sülnek.
