A tavalyi torna hatalmas sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a már ma is klasszikusnak számító, egykori világelsők mellett a jelenlegi legjobbak képviselői – minden bizonnyal a jövő klasszikusai – is ütőt ragadtak. A recept tehát adott: vegyünk két egykori legendás kelet-európai bajnokot, adjuk hozzá minden idők legzseniálisabb amerikai ikerpárját és keverjük meg az egészet jelenkorunk két meghatározó játékosával… És ki ne felejtsük belőle a kortalan keleti fűszert se! Az eredmény egy hamísítatlan sportcsemege, melyet Tennis Classics néven ismer minden sportrajongó.
Az orosz Jevgenyij Kafelnyikov Szocsi leghíresebb 20. századi szülötte már hatévesen teniszütőt forgatott a kezében, pediga sportág akkoriban nem tartozott a legnépszerűbbek közé az egykori Szovjetunióban. Mindezek ellenére az orosz teniszezők már akkor is kemény játékerőt képviseltek, ám Kafelnyikov minden elődön túltett. 1995-ben már Top10-es teniszező négy tornagyőzelemmel, 1996-ban pedig John McEnroe óta az első játékos, aki egyesben és párosban is a legjobb öt között tudhatja magát, köszönhetően a Roland Garroson elért duplázásának is. 1999-ben elhódította második Grand Slam trófeáját és vele a világelsőséget, egy évre rá Sydney-ben pedig megszerezte az orosz tenisz első olimpiai aranyérmét. Sikerszériája egészen karrierje végéig kitartott, amelynek befejeztével Kafelnyikov másik két szenvedélyének, a golfnak és a profi pókernek szenteli ideje legjavát, igaz, a tenisztől sem tud, nem is akar elszakadni, aminek legfrissebb eredménye az októberi budapesti fellépés.
Goran Ivanisevic 1990-ben robbant be tenisz világába, amikor a Roland Garroson az első fordulóban búcsúztatta Boris Beckert és a legjobb nyolcig jutott. Néhány héttel később már a legjobb négy között volt Wimbledonban, ahol parádés játéka ellenére négy szettben alul maradt, a német klasszis azonban megjósolta, hogy egyszer bajnok lesz a wimbledoni füvön.
Ivanisevic hamar ismertté vált erőteljes támadó játékstílusáról és elképesztően erős szerváiról, melynek köszönhetően sok éven keresztül a legtöbb ászt produkáló játékos volt. A horvát sztár – ha jó formában volt – bárki ellen képes volt nyerni. Vérmérséklete miatt azonban gyakran váratlan vereségeket is kénytelen volt elszenvedni, látszólag könnyen legyőzhető ellenfelekkel szemben is.
Wimbledonról és az olimpiákról azonban szép emlékeket őrizhet. Az Andre Agassival vívott 1992-i gigászi csatában alulmaradt ugyan, de 2001-ben beteljesült a beckeri jóslat: Goran a csúcsra ért. Szöulban és Barcelonában Horvátország zászlóvivője volt, és részt vett az atlantai olimpián is. Barcelonában egyéniben és párosban is bronzérmet szerzett hazájának, és még abban az évben négy tornagyőzelemmel is gazdagabb lett.
A Davis Kupában 32–11-es mérleggel rendelkező horvát klasszis októberben visszatért 2008-i győzelme helyszínére: az első budapesti Tennis Classics döntőjében sérülése ellenére is diadalmaskodott Henri Leconte ellen. Milyen formában érkezik az idén?
Ha egy családban két teniszpálya is található a kert végében, nem kell különösebben csodálkozni azon, hogy a gyerekből, nevezetesen Fernando Verdascoból teniszező lesz. Persze ahhoz, hogy valaki a tenisz nagyhatalmának számító Spanyolországban kiemelkedjék a többiek közül, ennél jóval több kell.
Már a juniorok közül is magasan kitűnt, azonban a valódi kiugrást a felnőtt karrier hozta el Fernando számára. Második profiévében már Grand Slam döntős ellenfelet győzött le, röviddel később pedig honfitársa, az akkor még világelső Juan Carlos Ferrero ellen első tornagyőzelmét is megszerezte. 2007-ben már a Top30-ban, egy évvel később a legjobb 20 között, 2009-ben pedig már a 10-es elitben szerepel.
A fiatal spanyol játékos nemcsak a pályán, azon kívül is nagy népszerűségnek örvend, legyen szó szívtipró-szerepről, vagy ruhátlan címlapfotózásról a férfiak egészségének megőrzésére figyelmeztetve. Sztárként azonban egyelőre inkább a pályán, mint a médiában csillog. Meglátjuk, mivel kápráztat el bennünket Budapesten.
Szinte minden amellett szólt, hogy Gael Monfils előbb-utóbb profi sportoló legyen. Testalkatának és profi labdarúgó édesapjától örökölt küzdőszellemének köszönhetően bármely más sportágban is megállta volna a helyét, ő azonban a tenisz mellett maradt. Töretlen fejlődésének eredményeként a junior korosztályt elérve már a legjobbak közé tartozott, és a szakemberek a jövő nagy bajnokát látták benne. Mindezt tökéletesen megerősítette 2004-ben, amikor Gael három Grand Slam trófeát is elhódított és értelemszerűen az első helyen zárt a világranglistán.
Sok más kortársával ellentétben a sikerek a felnőttek között sem maradtak el, tehetségét tovább kamatoztatva két év alatt mintegy 900 helyet javított a világranglistán. Akkor már a harmadik számú francia játékosként tartották számon és megszerezte első ATP-tornagyőzelmét is. 2008-ra már Top 20-as játékos, elődöntős a Roland Garroson, egy évre rá pedig immár a Top 10 tagja.
Lenyűgöző atletizmusa, senkihez sem hasonlítható játéka különleges színfolttá teszi a világ minden pontján, ő az a játékos, aki ellen soha, senki nem mehet biztosra. Egy azonban biztos, Monfils neve garancia a szórakozásra.
Mansour Bahrami, a labdazsonglőr nemcsak a sportág, de a budapesti torna történetében is klasszikussá nőtte ki magát: immár negyedik alkalommal szerepel a hazai közönség előtt. Ha tovább kívánjuk vinni a párhuzamot, ugyanazt adja a Tennis Classics-nek évről évre, amit a nemzetközi teniszvilágnak is. A kiélezett küzdelmek közepette egy kis trükköt, megmosolyogtató figurát, olykor meghökkentő mutatványokat, színt… Bahrami, az iráni születésű francia zseni az idén is gondoskodik róla, hogy a rekeszizmok se pihenjenek!
Bob és Mike Bryan, a két testvér, talán sohasem tudja meg, milyen lehet egymás ellen játszania – ezt ugyanis a szülői intelem tiltja. Ma már talán nem kellene túl komolyan venni mindezt, Bob és Mike azonban mára a párosban érte el azt, amire a legtöbb játékos egyesben törekszik: a világelsőséget.
Ha egymás ellen nem, hát együtt mindenki más ellen! – valahogy így hangozhatott az elhatározás, amely megalapozta Bob és Mike páros karrierjét. A múlt másfél évtizedben mindenkit maguk mögé utasítva a ranglista tetejéig meneteltek, közben rengeteget emelve a páros tenisz megbecsültségén.
A junior korosztály után a felnőttek között is egymás oldalán küzdöttek, eredménylistájuk pedig elképesztő: 11 Grand Slam diadal, 73 ATP tornagyőzelem és Davis Kupa-siker. Az ikerpár a pályán kívül is egy csapatot alkot, Bryan Brothers néven zenekart alapított, amellyel rendszeresen fellép. Bob zongorázik, Mike pedig itt is maradt a húroknál: gitárral a kezében szórakoztatja a nagyérdeműt. A múlt években kétszer is volt rá példa, hogy a pályára lépett játékosok zenével vezették le a torna feszültségét. Most is így lesz Budapesten?
A Tennis Classics IV torna idejére az idén is kékbe öltözik a Papp László Budapest Sportaréna küzdőtere. A meghívottak listáját látva, biztosak lehetünk abban, hogy lesz, aki gondoskodik az élvezetes, színvonalas szórakozásról.
A program október 29-én, szombaton délután háromkor kezdődik, és az egyesek mellett természetesen páros mérkőzéseket is láthat a budapesti közönség. A Tennis Classics kiemelt támogatója ismét a Szerencsejáték Zrt.