A tér zsúfolásig megtelt a közönséggel. Középen pedig ott táncoltak az ország sok tájáról érkezett gyerekek, és akik már hónapok óta gyakorolták azt a koreográfiát, amit erre az estére alkottak nekik.
Jöttek Edelényből, Kisvárdáról, Nyíregyházáról, Hódmezővásárhelyről, Karádról, Zsámbékról, más falvakból és városokból. Nehéz sorsokból, de ott, a téren ezt nem lehetett látni, és senki nem is emlegette. Ott mindegyik gyerek egyformán örömmel táncolt, kék farmerben, fehér pólóban, a kiskamaszok szégyenlős mosolyával, nagy igyekezettel, kecsesen összerendeződve. Több mint kétszázan.
Mendelssohn a Szentivánéji álom történetéből azokhoz a részekhez írt zenét, ahol a tündérek jelentek meg – mesélte tovább Fischer Iván egy újabb tétel előtt, maga is a tündérek kedvességével. A papírszékeken üldögélő közönség, fáradt emberek, lassan oldódtak, felröppentek a tapsok, előbukkantak a mosolyok.
A Nászindulónál a gyerekek elegáns meghajlással, nemes mozdulatokkal táncoltak, huncutul kuncogva, fiúk és lányok – hiba nélkül.
Fischer Iván fontosnak tartotta, hogy egyenként felsorolja a különböző településeken működő koreográfusokat, akiket a közönség egyenként megtapsolt.
Mendelssohnnak volt egy lánytestvére, Fanny Mendelssohn, aki hasonlóan szép zenéket írt, de nőként nem tudott ugyanúgy érvényesülni. Ezen az estén a Budapesti Fesztiválzenekar zenészei és a nyíregyházi Pro Musica Leánykar közösen énekelték el Fanny Mendelssohn: „Gyorsan röppennek az éjszaka árnyai” című kórusművét.
A zenekar dél-amerikai turnéra készül, ennek jegyében szólt a tangó, és Bernstein West Side Story-jából a Mambó, amire már olyan hangulat volt a téren, mint egy víg karneválon.
Aztán az emberek fogták a papírszékeiket, hazaindultak, de akik akarták, azoknak Fischer Iván autógrammot írt a székére.
„Örök darab” – nevetett össze két asszony, kezében a székkel.