Az olasz maffiáról, annak bukásáról is beszélt ma a parlamentben Magyar Péter miniszterelnök, aki „Tisztítőtűz” néven hirdett új, korrupcióellenes programot. Ha visszaidézzük mi történt 1992-ben Itáliában, akkor látjuk, hogy az akkori Olaszország története egyszerre szól a maffiáról, a korrupcióról és egy teljes politikai rendszer összeomlásáról. Kevés európai országban fordult elő, hogy a korrupcióellenes harc ne egyszerűen politikusokat buktasson meg, hanem egész pártrendszereket töröljön el a történelemből. Olaszországban ez történt.

A „Tangentopoli”: a kenőpénzek köztársasága

1992 februárjában Milánóban letartóztatták Mario Chiesát, a Szocialista Párt egyik helyi vezetőjét, aki kenőpénzt fogadott el. A pártvezér, Bettino Craxi gyorsan „elszigetelt gazembernek” nevezte. Chiesa azonban válaszul beszélni kezdett. Vallomásai nyomán feltárult egy országos korrupciós hálózat, amelyben a közbeszerzésekből szinte minden jelentős párt részesedett. Ezt nevezték el Tangentopolinak, vagyis „Kenőpénzvárosnak”.

A „Mani Pulite” (Tiszta Kezek) ügyészei rövid idő alatt több ezer politikust, vállalkozót és hivatalnokot vontak vizsgálat alá. Egy ponton az olasz parlament tagjainak több mint fele ellen folyt eljárás.

Mi lett a kereszténydemokratákkal?

A Democrazia Cristiana (DC), a kereszténydemokrata párt 1945 óta gyakorlatilag megszakítás nélkül kormányzott. A hidegháború idején a rendszer tartóoszlopa volt. A korrupciós botrányok azonban szétverték a pártot. A DC már az 1992-es választáson történelmi visszaesést szenvedett el, majd 1994-ben feloszlott. Politikusai különböző utódpártokban folytatták pályafutásukat, de maga a párt eltűnt.

Mi lett az olasz szocialistákkal?

Még látványosabb volt az Olasz Szocialista Párt (PSI) bukása. Bettino Craxi az 1980-as évek egyik legerősebb európai szociáldemokrata vezetője volt, egy ideig miniszterelnökként is kormányzott. A Mani Pulite során azonban a PSI vált a korrupció szimbólumává. Craxi ellen több eljárás indult, 1994-ben Tunéziába menekült, ahol száműzetésben halt meg. A párt 1994-ben megszűnt létezni. Az európai szocializmus egyik legrégebbi pártját gyakorlatilag elsöpörte a botrány.

Andreotti: a túlélő

Giulio Andreotti hétszeres miniszterelnök és a kereszténydemokrata rendszer egyik ikonikus alakja volt. A korrupciós és maffiakapcsolati vizsgálatok őt is elérték. Politikai karrierje gyakorlatilag véget ért, de jogilag végül nem ítélték el olyan módon, hogy az életfogytig elkísérő bűnügyi státuszt kapjon. Politikai értelemben azonban ő is a régi rendszer bukásának jelképe lett.

Nemcsak korrupcióellenes, hanem maffiaellenes harc is volt

1992-ben a szicíliai maffia meggyilkolta Giovanni Falconét és Paolo Borsellinót, a maffiaellenes harc két legendás bíráját. Az egész országot megrázó merényletek tovább erősítették a politikai elit elleni társadalmi haragot. Az olaszok szemében a korrupció, a pártrendszer és a szervezett bűnözés összefonódott.

Magyarország: hasonlóságok és különbségek

A magyar közéletben az ellenzék és számos elemző használja a „maffiaállam” fogalmát a NER leírására. A párhuzam első pillantásra kézenfekvő: itt is gyakori vád, hogy az állami erőforrások egy szűk politikai-gazdasági kör érdekeit szolgálják.

A különbség azonban jelentős.

Olaszországban a rendszer összeomlását három tényező együttese okozta:

független és kezdeményező ügyészség,

erős bírói kar,

a politikai elit elleni elsöprő társadalmi felháborodás.

Magyarországon e három feltétel közül jelenleg még egyik sem áll fenn ugyanilyen formában. Az ügyészség nem a rendszer ellen, hanem annak részeként jelenik meg a kritikusok szemében; a bíróságok mozgástere korlátozottabb; a társadalmi elégedetlenség pedig nem koncentrálódott egyetlen korrupciós robbanáspont köré. Ugyanakkor a „Tisztítótűz” program, vagy akcióterv, amelyről Magyar Péter miniszterelnök beszélt ma az Országházban, és amelyet a parlamenti jóváhagyás után a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal indíthat el, már lehetővé teszi a hatékony fellépést a maffiaszerű összefonódások ellen.

A legfontosabb tanulság

Az olasz példa arra figyelmeztet, hogy a korrupció önmagában ritkán dönt meg rendszereket. A rendszerek akkor omlanak össze, amikor a politikai elit elveszíti a legitimációját, és az igazságszolgáltatás már nem hajlandó vagy nem képes együtt élni a kialakult gyakorlattal.

1992-ben Olaszországban nem egyszerűen kormányváltás történt. Eltűntek azok a pártok, amelyek fél évszázadon át uralták az országot. A kereszténydemokraták és a szocialisták politikai értelemben megszűntek létezni. Az első köztársaság összeomlott, és megszületett a második. Ahogy 2026-ban Magyarországon sem egyszerű kormányváltás volt, hanem rendszerváltás, amely megnyithatja a purgatóriumot is…