Forrás: hvg.hu, bbc.com Lemondott Keir Starmer, a munkáspárti kormányfőre hetek óta egyre nagyobb nyomás nehezedett saját pártja és kormányának több tagja részéről annak érdekében, hogy állítsa össze távozásának és utódlásának menetrendjét. Ezek a felhívások különösen felerősödtek azóta, hogy a legesélyesebbnek tartott utódjelölt, Andy Burnham, Manchester munkáspárti polgármestere fölényes, 55 százalékos – vagyis a párt 20 százalék körüli országos támogatottságát messze meghaladó – többséggel megnyerte a csütörtöki időközi parlamenti választást az északnyugat-angliai nagyváros egyik elővárosi választókörzetében. A választás annál inkább fontos volt, mivel az eddigi munkáspárti képviselő, Josh Simons kifejezetten azért adta vissza alsóházi mandátumát, hogy Burnham indulhasson a körzetben kiírt időközi választáson. Ahhoz ugyanis, hogy tisztséget töltsön be a brit kormányban, arra van szükség, hogy parlamenti képviselő is legyen.
A legbüszkébb pillanat volt az életemben, amikor két éve beléptem ide, megalakítva 14 év óta az első munkáspárti kormányt. Nem volt könnyű az ide vezető út” – idézte fel a Downing Street 10 előtt nem sokkal korábban bejelentett beszédében útját pártja elnökségéig a Keir Starmer.
A brit kormányfő ezt követően a kormányával elért sikerekkel folytatta, például azzal, hogy sikerült felülemelkedni a megélhetési válságon, megerősíteni a migrációs politikát, vagy éppen a fiatalokat eltávolítani a közösségi médiától. Azzal folytatta, mindez nem jelenti azt, hogy ő-e a legjobb személy, akivel a pártja a következő választásoknak nekiinduljon. Meghallottam a kérdést, és megválaszoltam – fogalmazott Starmer bejelentve: a királynak bejelentette távozási szándékát. Korábban felkérte a Munkáspárt Országos Végrehajtó Bizottságát, hogy készítsen egy ütemtervet, amelyben a vezetői jelölés július 9-én kezdődik, és a nyári politikai szünetre véget is ér. Ez azt jelenti, hogy az új vezető a helyére kerül, mielőtt a parlament szeptemberben visszatér. Addig is miniszterelnökként a posztján marad.
Starmer tíz éven belül – vagyis a britek EU-tagságáról döntő, a kilépéshez vezető Brexit-népszavazás óta – a hetedik kormányfő, aki idő előtt távozik posztjáról. Starmer pozíciója a Munkáspárt és a kormány élén azután rendült meg véglegesen, hogy a 2024-es parlamenti választások óta kormányzó Labour a májusi angliai tanácsi, illetve a walesi és a skóciai parlamenti választásokon szinte példátlanul súlyos vereséget szenvedett.
Starmer helyzetét előtte is súlyos belpolitikai botrányok gyengítették, mindenekelőtt az, hogy tavaly vissza kellett hívni Nagy-Britannia washingtoni nagykövetét, Peter Mandelsont, mert kiderült róla, hogy a korábbi évtizedekben igen szoros kapcsolatokat ápolt a kiskorú lányok elleni súlyos szexuális bűncselekményekért elítélt néhai amerikai pénzemberrel, Jeffrey Epsteinnel.
Kiderült az is, hogy Starmer számos figyelmeztetés ellenére nevezte ki Mandelsont a brit diplomácia legnagyobb presztízsű külszolgálati tisztségére, és a Munkáspárton belül sokan már ennek a botránynak a kirobbanása után követelték a miniszterelnök távozását a párt és a kormány éléről.
