Egyetemisták egy csoportja a Libri pesti, Rákóczi úti könyvesboltja előtt minden délután 2 és 6 óra között olyan könyveket osztogat az érdeklődőknek, amelyeket a könyvterjesztő cég üzleteiben csak lefóliázva – idővel talán úgy sem – lehet megvásárolni. A demonstrációval nemcsak a fóliázás ellen tiltakoznak, hanem a kultúrát és az olvasást is szeretnék népszerűsíteni. Ettől persze nem változik meg Magyarország, a homofób törvényt nem fogják visszavonni, de a bátor, civil kiállás bíztatás lehet, hogy az elveinket nem szabad feladni. Azokért – akár ilyen módon is – ki kell állni. (A nyitó kép forrása: Hírnavigátor.)

A Libri július elején kezdte el fóliázni azokat a hatalomnak nem tetsző könyveket, amelyek a gyermekvédelminek nevezett – sokak által homofóbnak tartott – törvény alapján problémásnak ítéltettek a fiatalok fejlődése szempontjából. A helyzetet súlyosbítja, hogy bár már tetemes bírságot is kiszabtak az ügyben – a Lírát például 12 millió forintra büntették egy kiadványa miatt –, valójában nincs pontosan defíniálva, hogy mely könyveket kell fóliába csomagolni, vagy ez eredeti helyéről elmozdítva másik polcra tenni. A Libri elé kitelepült egyetemisták ebbe a helyzetbe nem kívánnak belenyugodni, mert mint elmondták, „a homofóbia üres és fantáziátlan, a jó irodalom pedig szabad és zabolázatlan”.

Nem tudhatjuk, hogy a Libri boltja előtt tiltott/tűrt könyveket osztogató fiatalok olvasták-e a 2011-ben Magyarországon is megjelent Civil bátorság című könyvet. A mű a hatalom nélküliek hatalmáról szól, és az a kiindulási pontja, amit idehaza mi is gyakran tapasztalunk. Jelesül: az átlagemberek a mindennapokban hajlamosak azt gondolni, hogy velük bármit meg lehet csinálni. És azért, mert ezt hiszik, tényleg meg is tesznek velük mindent.

Steve Crawshaw és John Jackson írta a könyvet, Václav Havel pedig az előszavát. Az egykori cseh ellenzéki vezető, későbbi köztársasági elnök ezt írta a könyv előszavában: „Ma a világban több millióan élnek abban a hiedelemben, hogy körülöttük soha semmi nem fog megváltozni. Ez a könyv azoknak adózik tisztelettel, akik tesznek azért, hogy igazságban éljenek, és tudják, ennek van hatása. Nem csak a jelenről és a múltról szól. Meggyőződésem, hogy a jövőről is.”

A civil bátorság minden korban fontos, mert vannak helyzetek, amikor az ember kockáztatni kényszerül. Az emberek egyes egyedei – nevezzük őket hétköznapi hősöknek – akkor is megtesznek bizonyos dolgokat, amikor tudják, hogy abból bajuk lehet. Kiállnak egy nagygyűlésen szónokolni, aláírnak egy petíciót, tiltakoznak a környékükön épülő akkumulátorgyár, vagy éppen a számukra elfogadhatatlan státusztörvény ellen. Van, hogy életüket, egészségüket, szabadságukat kockáztatják, máskor „csak” az állásukat, előmenetelüket, hivatali megítélésüket, azt, hogy a fensőbbség nem tartja őket politikailag megbízhatónak.

A Civil bátorság szerzői a világ minden tájáról gyűjtöttek történeteket. Például olyanokat, mint amikor a lengyelek Jaruzelski diktatúrája idején a közszolgálati híradó hazug műsora alatt tüntetőleg kitették a tévéiket az ablakaikba. Később a készülékeket babakocsiban sétáltatták, így demonstráltak a köztévé hazugságai ellen.

Minden diktatúra félelmetes és ijesztő. Legfőképpen azért, mert az egyes ember hajlamos azt gondolni, hogy a diktátorok hatalma végtelen. Örökké tart, és sosem lesz vége – aki ma uralkodik, az lesz a Főnök holnap is. Ez az elnyomók legfőbb eszköze, ez kezükben a csodafegyver: hogy félelmet keltenek, hatalmukat megingathatatlannak mutatják. Sok helyen bevált taktika ez: ha sokáig és hangosan sulykolják a hazugságokat, az egyszerű ember idővel kételkedni kezd magában, és azt gondolja, hogy talán mégsem neki van igaza. Hogy egyedül van, vagy csak nagyon kevesek állnak mellette.

Pedig sokan vagyunk, többen, mint gondolnánk, akik szeretjük a szabad választást – legyen szó pártról, párról, felekezetről, iskoláról. Mindenről, ami szép, és fontos az életben.

Ami most a pesti Rákóczi úti Libri előtt történik, nem fogja megdönteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, talán még rést sem üt rajta. De üzenet lehet azoknak, akik ma még félnek elmondani a véleményüket és kiállni az igazukért.