Könyvei több százezres példányszámban keltek el a múlt fél évszázadban: a júniusban elhunyt Moldova György legolvasottabb íróink egyike. Munkássága méltán ébreszt tiszteletet mindannyiunkban, ahogyan ő is tisztelettel adózott a bányászoknak Tisztelet Komlónak című művében.
Halála után most megjelent legutolsó kötete (Ha elhagysz, veled mehetek?) kalandos előzmények után került a könyvesboltokba. Szunyogh Szabolcs „ráhangoló” előszavából tudjuk meg: Palotás Katalin, Moldova özvegye juttatta el a kéziratot a kiadóba. Némi habozás után, mert eredetileg ő maga hevesen ellenezte a publikálást. S hogy miért? A sok-sok intim titok miatt, amit papírra vetett az író.
Moldova ugyanis ebben az írásában „coming outol”: nyilvánosan felvállalja csapodárságát, őszintén szembenézve lerántja a leplet önmagáról. Nem szégyelli gyengeségét, esendőségét.
A történet hétköznapiasan triviális: a nős férfi viszonyt kezd egy szingli nővel, Palotással, akivel aztán összekülönbözik. Sőt! Be is perli, mert nem kapja vissza tőle a kölcsönadott pénzt.
Ám a mély vonzalom búvópatakként lappangva megmarad, nem enyészik el, ezért aztán a férfi évtizedek múltán, túl a hatvanon újra szövi a kapcsolat elszakadt szálait. A szerelmespár kölcsönlakásokban, majd különféle bérleményekben randevúzik. Moldova felesége tudomást szerez a vetélytársról, de hallgat. S amikor véletlenül, hármasban összefutnak, akkor is csak – szelíden – odaszól a férjének: „Gyere haza.”
Meg kellett gyónnia az árulását: Moldova ezért is írta meg (vezeklésül?) ezt a műfajilag nehezen meghatározható kötetet. Amit olvasunk: félig emlékirat, félig szociográfia. A kínos részleteken, az intim jeleneteket taglaló lapokon fejcsóválva ámuldozunk. No hát…
Végül is megtörtént, ami megtörtént… De muszáj volt leírni és kiteregetni a „szennyest”?
Moldova György viszont sohasem az átlagos, halandó ember fejével gondolkodott. Saját házasságtörésének csapdahelyzetében is a kínálkozó alkalmat látja, hogy felmutathassa a gyarló férfi megalkuvástól mentes őszinteségét, szabadszelleműségét.
Két szerelem I. címmel adta közre az író lírai visszaemlékezéseit Zsuzsáról, a rákbetegségben később elhunyt első feleségről. Ennek a kötetnek a folytatása a Ha elhagysz, veled mehetek? Alapvetően Palotás Katalinról, a hajdani szeretőről, a későbbi második feleségről szól. De nemcsak róla. Az 1934-ben született szerző bőségesen szolgál önéletrajzi adalékokkal is. Olykor ismétlésekbe bocsátkozik, ami csak azokat zavarja, akik hetven kötete egyikéből-másikából már értesültek a kőbányai nyomortanyán töltött gyerekkorról, a gettóban megélt hónapokról a felszabadulás előtt, Moldova szívbetegségéről, a hazai egészségügyi ellátás fonákságairól. Azt is tudtuk, hogy hűséges Vasas-drukker és Kádár János nagy tisztelője, haláláig baloldali.
De azt nem, hogy ennyire szerette a nőket. Ami azért nem bűn…