Donald Tusk, a lengyel ellenzék jelenleg meghatározó egyénisége Orbánnal, Putyinnal és a Kremllel példálózott, amikor az ENSZ által 1948-ban meghirdetett emberi jogok világnapján beszédet mondott Varsóban fiataloknak – írja a The First News angol nyelvű lengyel portál. Az Európai Tanács egykori elnöke és volt lengyel kormányfő élesen bírálta Jarosław Kaczyńskit, a kormányzó párt elnökét, s úgy fogalmazott, hogy amikor Putyint, Kaczyńskit vagy Orbánt hallgatod, akkor mindig van beszédükben egy-egy passzus, amiben a kisebbségeket bántják, és megszégyenítik az LMBTQ-közösségeket is. Ők mind azt állítják, hogy mindez a Nyugatról jön, és megfertőzik az embereket.
Tusk ezzel arra is reagált, amit Kaczyński róla mondott: a Jog és Igazságosság párt elnöke ugyanis azzal riogatja az embereket, ha Tusk jutna hatalomra, akkor talán még a nemét is megváltoztatná, és nőnek adná ki magát, ezzel utalt szándéka szerint tréfásan arra, hogy milyen trendi nyugaton a nemváltoztatás.
A nemzetközi sajtóban hazánkról az a központi téma, hogy Orbánék szavazata nélkül, a vétójuk ellenére is az Európai Unió 10 évre szóló hitellel segíti Ukrajnát. A pénzt már 2023 januárjától folyósítja az orosz agressziótól szenvedő országnak – írja a többi között az angol nyelvű a New Voice of Ukraine portál. Brüsszel ezt a sürgősségi alapból adja Ukrajnának, hogy az oroszok támadásai miatt megrongált infrastruktúrát mielőbb helyreállíthassa.
Szintén a hírek élén szerepel a napokban várható döntés az uniós alapokról. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósít arról, hogy az Európai Bizottság álláspontja az ismételt ellenőrzések után is változatlan, be kell fagyasztani a 7500 millió eurós kohéziós alapot a magyar kormány számára. Johannes Hahn költségvetési biztos szerint az Orbán-kabinet unióspénz-elosztási módja továbbra is veszélyes, kockázatos az EU-költségvetés számára – még Budapest utólag benyújtott reformjavaslatai ellenére is. Időközben Németország kérte az Európai Bizottság álláspontjának a felülvizsgálását azzal a céllal, hogy mégse a teljes, hanem egy kisebb összeget tartsanak vissza. Az uniós pénzügyminiszterek erről dönthetnek egyébként másképp, de az biztos, hogy az EB álláspontja jottányit sem változott. Már ma megkezdődnek erről a miniszteri egyeztetések, és feltehetően még a csütörtöki uniós csúcs előtt már meg is hozzák ez ügyben végleges döntésüket.
Egyébként december 18-án kell végleg pontot tenni az ügy végére. A Frankfurter Allgemeine Zeitung információi szerint az Európai Bírósághoz fordul a magyar kormány, ha megvonják a forrásokat. Ugyanakkor ismert egy brüsszeli B-terv is, ami szerint Németország másokkal egyetemben állítólag a magyar kormány tudomására hozta, hogy a Kijevnek szánt hitel megvétózása nem marad következmények nélkül, ezen múlhat a covid-féle helyreállítási alap sorsa. A cikk sugallja, hogy nem kizárt a befagyasztott összeg tetemes mérséklése – a Balti-államok és Szlovákia is hajlanak erre –, ellenkező esetben az Európai Tanács kitart a Bizottság eredti véleménye mellett.
Gyanúsan sok olyan cikket olvashattunk a hétvégén, amelyek Orbán nemzeti politikáját vették a védelmükbe és bírálják az uniós hozzáállást. A gyanú mögött nyilván pénzes pr-munka is lehet, hisz’ ismert a magyar kormány kommunikációs eszköztára.
Az European Conservative-ban azért ütnek Brüsszelen, mert rá akarja kényszeríteni a maga politikáját az uniós tagállamokra. Sven Larson szerint ez fenyegetés hosszú távon az Európai Unió egysége szempontjából. A cikk a csütörtökön lezajlott szavazással foglalkozik, ami szerint Horvátország a schengeni övezet része lett, de Románia és Bulgária nem – az osztrákok, illetve a hollandok ellenkezése miatt – mert „nem tudja kellőképpen védeni a határait”. A cikk szerzője Magyarországgal példázódik: szerinte helyes volt, amit Orbánék tettek 2015-ben, hogy megállították a menekültek beáramlását, és ehhez képest az Európai Unió bünteti a magyarokat. Azt kérdi, miért ne lenne demokrácia Magyarországon? A szerző számára érthetetlen az is, miért akarja megvonni Orbánéktól Brüsszel az uniós forrásokat. Szerinte ugyanis kizárólag ideológiai alapon zajlik a vita Magyarország és az Európai Unió között – írja az Egyesült Államokban élő újságíró. A cikkel lehet vitázni, de nekünk ez most nem tisztünk.
Meglehetősen józan értékelést adott Orbán unióellenes politikájáról egy pakisztáni újságíró a bangladesi New Age portál számára. A The New York Times-ban megjelent elemzésekre is alapozva ír arról, hogy az Orbán által kitalált és a Frank Füredi által vezetett unióellenes, brüsszeli agytröszt, azaz a magyar állami pénzzel kitömött Mathias Corvinus Collegium teljes erőbedobással hirdeti az orbáni téziseket. A New Age portál szerzője bemutatja, miként süllyesztette Orbán az országot a választási autokráciába – szétosztva, például, a földeket, erdőket, mezőket a sajátjainak –, miként osztja szét az uniós pénzeket, így a mezőgazdasági szubvenciókat is a baráti körének.
A hosszú, lényeglátó elemzés azzal zárul, hogy egyáltalán nem zavarja a magyar kormányfőt az egyre nagyobb elszigetelődése és elszigetelése, annál inkább folytatja „alt-right”-ba (—> magyarul: alternatív jobboldal, újszerű politikai irányzat, ami elutasítja a hagyományos jobboldali konzervativizmus legnépszerűbb tanait) hajló, szélsőséges jobboldali játszmáit, és zavartalanul hirdeti oroszbarátságát.
A nemzetközi sajtószemle itt következő részének forrása www.muosz.hu.
Látszik, hogy az Európai Tanács be akarja fagyasztani a Magyarországnak szánt ezermilliók egy részét, ezért kellett a Bizottságnak sürgősen még egyszer felmérnie a magyar reformok állapotát. A tagállamok ugyanis úgy gondolják, hogy ha az eredetileg tervezettnél valamivel kisebb összegre vonatkozik a szankció, akkor könnyebb lesz összehozni hozzá a kétharmadot – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Az állam- és kormányfők maguk is hozhatnak ilyen döntést, ehhez nem kellene a végrehajtó testület mögé bújniuk. A Hogyan tovább?-ot várhatóan ma este vitatják meg a brüsszeli képviselet-vezetők. Az elképzelés az, hogy holnaputánig, tehát még a csütörtök-pénteki uniós csúcs előtt tető alá hoznak az Orbán-kabinettel egy nagyobb csomagot.
Egyébiránt ahhoz is minősített többség szükséges, hogy átmenjen a magyar újjáépítési terv. Ha nem jön össze az év végéig, akkor a magyar fél lemondhat a járványalap 4000 millió eurójáról. A megtorló intézkedéseket ugyanakkor még ezen a héten meg kell szavazni. Az Európai Tanácsból az szivárgott ki, hogy ezt inkább el lehet érni, ha csökkentik hozzá az anyagi büntetés mértékét.
Éspedig két okból:
1. azzal számolnak, hogy Budapest ismét az Európai Bírósághoz fordul, mivel az azzal a kikötéssel engedélyezte a jogállami mechanizmus alkalmazását, hogy a támogatás befagyasztásának arányban kell állnia a jogsértéssel. A Bizottság azonban nem ért egyet azzal, hogy csak kevesebb pénzt vonjanak el, mert változatlannak tartja a korrupciós kockázatokat.
2. A többi közt a baltiak és a szlovákok politikai megfontolásokból az összeg mérséklését szorgalmazzák. A finnek és a svédek pedig azért haboznak, nehogy a Fidesz ne szavazza meg NATO-tagságukat.
Németország más államokkal közösen egyértelművé tette, hogy szó sem lehet az újjáépítési program jóváhagyásáról, ha Orbánék előtte nem fogadják el, hogy az EU 18 000 millió euró hitelt vegyen fel Ukrajna részére.
A parittyát lengetik a rosszul fizetett magyar tanárok, miután pályájuk kezdetén a fizetésük nem éri el a törvényes minimumot. Továbbá miután a pedagógusi állásoknak már jó 10%-a betöltetlen és pusztulnak le az iskolaépületek, az látszik, hogy a Fidesz sorsára hagyta az oktatást. Közben több tanárt is elbocsátottak, mert sztrájkolt. Ezzel tért haza Budapestről a lap Magyarországgal foglalkozó újságírója, Nelly Didelot.
A szakma tiltakozó mozgalma hónapok óta felkavarja a politikai állóvizet. A részvevők a béremelésen kívül követelik a szakszervezeti jogok helyreállítását, a munkakörülmények javítását, az oktatás szabadságát. Az illiberális hatalom kemény kézzel reagált. Kormányrendelettel korlátozta a munkabeszüntetés jogát. Ezért marad lehetséges eszközként a polgári engedetlenség.
Törley Katalin azt mondja, azért őket rúgták ki a Kölcsey Gimnáziumból, mert így akarták megfenyegetni a többieket, ám pont az ellenkezője sült ki belőle. Megkezdődött a sztrájk, szülők és gyerekek is beálltak a tanárok mögé. Kollégája és sorstársa, Palya Tamás azt mondja, eltanácsolná, ha egy fiatal megkérdezné tőle, hogy válassza-e ma a pedagógusi pályát. Ugyanakkor Törley helyét két hónap után sem töltötték be az iskolában, így már elviselhetetlen teher a többiek számára a helyettesítése.
A magyar politika erősen megosztott, de a tanárok ügyét a fideszesek közül is jó páran támogatják: 72% áll ki mellettük. Stefano Bottoni történész ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az oktatásban nagyon sok a liberális felfogású szereplő, ezért a hatalom számára az a jó, ha hagyja, hogy nyugdíjba menjen ez a réteg, és helyére olyanok jönnek, akiket már egyházi iskolákban képeztek ki, így ideológiailag közelebb állnak a rezsimhez.
Törley ugyanakkor kiemelte, hogy csak egyetlen tankönyvet lehet használni a különféle tárgyakban. Bottoni ezt megtoldotta azzal, hogy ezekben a munkákban folyton előkerül a nemzet, a hagyomány, a népi folklór. Így aztán: ha a diákok más környezetből jönnek is, bizonyos mértékig ragad rájuk a hivatalos ideológia. Ha másért nem, hát ezért, mert meg kell tanulniuk, különben nem mennek át a vizsgán.
Daily Beast Orbán Viktor büszke lenne, ha az új izraeli miniszterelnök high-tech Magyarországgá változtatja át Izraelt – írja Lloyd Green, aki egykor a konzervatív idősebb George Bush kampánytanácsadója volt. Mint kifejti: az, hogy Benjamin Netanjahu visszatért a hatalomba, az ajándék a fundamentalistáknak, viszont rossz hír a bejáratott demokratikus normáknak, egyben pedig azt jelenti, hogy a mostani kormány elfordul az Egyesült Államoktól.
A politikus és szélsőjobbos szövetségesei még nem is vették át a hatalmat, de máris látszik, mennyire vonzódnak a vérhez és a röghöz, illetve hogy be akarják darálni az államot. A legszörnyűbb dolgokat hajtják végre, hogy magyar viszonyokat teremtsenek. Ennek megfelelően előtérbe kerül a közszférában a vallás és a többség uralma. Már megvannak a tervezetek, hogy az igazságszolgáltatás a törvényhozás szolgálólánya legyen.
Azon agyalnak, miként lehetne leállítani a miniszterelnök elleni korrupciós eljárást. Megélt már jobb napokat is a jogállam, illetve a bírói függetlenség. Egy LMBT-ellenes álláspontjáról ismerős figura lépett a Nemzeti Zsidó Azonosság hatóság élére, ami nagyon tetszik Orbánnak.
A külpolitikában a kormányfő együtt akar működni Kínával, az EU-ban a magyar vezető számít Peking legmegbízhatóbb partnerének. A magyar és az izraeli politikus igen közel áll egymáshoz. Mindketten keresték a jó viszonyt Putyinnal, ugyanakkor nem lelkesek, ha Ukrajna megsegítéséről van szó. Orbán aktívan igyekszik megtorpedózni az uniós erőfeszítéseket.
Napról napra kisebb a távolság Budapest és Jeruzsálem között, ugyanakkor rájár a rúd a különleges amerikai–izraeli együttműködésre.
Der Spiegel Az egyik legtekintélyesebb osztrák migrációs szakértő óvja Nehammer kancellárt attól, hogy az Magyarországgal és Szerbiával próbálja megfékezni a bevándorlási hullámot a Nyugat-Balkán felől, mert az interjúalany szerint valójában mind Budapest, mind Belgrád a része a problémának. Judith Kohlenberger, aki a Bécsi Közgazdasági Egyetemen kutat és tanít, emlékeztet arra, hogy a magyar és a szerb hatóságok simán tovább engedik az érkezőket, vagyis korántsem megbízható partnerek. A két nacionalista kormányt felelősség terheli, amiért az idén már jó százezren kérhettek menedéket Ausztriában.
Mellesleg: az osztrák vezetés is azt csinálja, hogy menjenek csak tovább a migránsok isten hírével, mindegy hová, csak tűnjenek el. Amikor pedig Bécs hozzájárult Horvátország schengeni tagságához, valójában kettős mércével mért. A horvátok is buzgón alkalmazzák ugyanis a magyar és szerb gyakorlatból jól ismert azonnali visszatoloncolást.
Magyarországon az idén nem egészen 100-an folyamodtak menekültstátuszért, miután az érkezők többsége a hatalom asszisztálásával továbbáll Nyugatra. Azaz Nehammer bizonyos fokig hagyja, hogy Orbán és Vucsics megvezesse. Az osztrák politikust egyébiránt politikai megfontolások vezérlik, mert pártja erősen visszaesett a népszerűségi listán és a migráció meglovagolásával szeretne jó pontokat szerezni.
De kontraproduktív, amikor a visegrádi államokkal együtt állást foglal a menekültek igazságos elosztása mellett, mert az igencsak jól jönne Ausztriának. Amúgy pedig az EU nem torolja meg a határon lejátszódó jogsértéseket sem a magyaroknál, sem másutt – tétlenül nézi a fejleményeket.
Financial Times Európa kezd belefáradni a migrációba, miközben a tél és az orosz bombázások miatt újabb hullámra kell számítani Ukrajnából, és ezrek jönnek a 3. világból is, ám őket korántsem fogadják olyan lelkesen, mint az ukránokat, ami felveti a kettős mérce vádját. Putyin célja az, hogy menekültválságot robbantson ki és ezzel még nagyobb nyomás alá helyezze az EU-t – mondja a szociáldemokrata Ylva Johansson, az illetékes biztos.
A bevándorlás éppen akkor erősödött fel, amikor több tagállamban is megnövekedett befolyáshoz jutnak a szélsőjobbos pártok, így ez a kérdés visszasodródott a legégetőbb politikai témák közé. Tíz hónappal az invázió után már az ukránok iránt sem akkora a lelkesedés, mint hónapokkal ezelőtt; ebbe belejátszik az infláció és egyes kormányok feszített költségvetése. Január–szeptember között 4,4 millió ukrán kért ideiglenes védelmet. Egyre nehezebb gondoskodni róluk.
Piotr Buras, az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodavezetője úgy látja, hogy a lengyelek közül mind többen aggódnak, mert úgy vélik, hogy túl kedvező bánásmódban részesülnek az ukránok. Szlovákiában ezalatt több ezer, javarészt szír menekült bolyong a nyugati határ mentén, mert a csehek nem engedik be őket, Magyarország viszont nem veszi vissza azokat, akik a területéről jutottak át a szlovákokhoz.
The Washington Post/Bloomberg Oroszország érzi az európai olajembargó hatásait, miután elvesztette legfőbb piacát, ahová napi másfél millió hordóval szállított. És ehhez hozzájön az év végén további napi 500 ezer hordó, ha a németek és a lengyelek beváltják ígéretüket és leállítják a vezetéken érkező importot. Fontos ugyanakkor, hogy az árak nem lőttek ki, hanem éppen ellenkezőleg: estek.
A balti orosz olajkikötő továbbra is igen forgalmas, ez pedig azt illusztrálja, hogy Moszkvának nem sikerült máshová átirányítania a feleslegessé vált mennyiséget. Ráadásul a szankciók nyomán nem keletkezett hiány, mi több, egyes helyeken bőség tapasztalható a piacokon. Az oroszok csak tetemes engedményekkel tudják eladni az energiahordozót, mert ellensúlyozniuk kell, hogy a tankerek csak nagy-nagy kerülő árán jutnak célba a Balti-tengerről kiindulva.
Európában nincs hiány, de ez változhat, ha Kína enyhíti a járvány miatt elrendelt korlátozásokat és újra nekilendül a gazdaság. Viszont növelheti a jelenleg is érezhető dízelínséget, ha az EU elrendeli a feldolgozott orosz olajtermékek behozatalát. Putyin közben azzal fenyegetőzik, hogy teljesen leállítja a kitermelést, válaszul az Európai Unió által elhatározott ársapkára.
A The Guardian kommentárírója rámutat, hogy Putyinnak ki kell szélesítenie a válságot, ha túl akarja élni a háborús kalandot, ám addig nem lehet szó tartós békéről, ameddig ő a színen van. Viszont fel kell készülnie arra, hogy az ukránok további dróncsapásokat hajtanak végre orosz területeken, messze a határtól. Ily módon bekövetkezett az, amitől Amerika eleve tartott, csak éppen kudarcra volt ítélve igyekezete, hogy Kijev ne terjessze ki a harcokat, válaszul a kíméletlen orosz rakéta- és légitámadásokra.
Az ukránok új, hazai gyártmányú drónokat használnak, de ily módon a küzdelem új szintre emelkedik. Az ukránok azt mondják, hogy önvédelemről van szó, az orosz elnök ezzel szemben provokációról beszél és vissza fog vágni, ahol csak tud. A tél beálltával máris egész Európát sújtja, hogy fegyverként veti be a gázszállításokat. Még inkább igyekszik megosztani az ellenfeleit.
Putyin nagy csodálója, Orbán Viktor megakadályozta a Kijevnek nyújtandó kedvezményes kölcsönt.
A Kreml úgy állítja be, hogy történelmi küzdelem folyik Oroszország és a többi tekintélyelvű állam, illetve a nyugati demokráciák között. Ám saját magát szorította sarokba, ezért nincs más választása, minthogy nyomuljon tovább, katonai, ideológiai és stratégiai területen egyaránt.
Látszik, hogy vissza akar térni a 20. századhoz, az orwelli hidegháborúhoz, a kibékíthetetlen nagyhatalmi szembenálláshoz. Ahol az egyik oldalon bekalkulált gyűlölet, tömeges megfigyelés és félelem a jellemző. És ez így is marad, amíg hatalmon van és az orosz birodalom újracsócsált álmával házal. Továbbá jogtalanul megszállva tartja a szuverén Ukrajna egy részét.
A The Washington Post vezércikkírója megállapítja: az orosz elnök igyekszik belefojtani a szót mindazokba, akik nyilvánosan beszámolnak a háború borzalmairól. Putyin Sztálinhoz méltó korlátozásokat rendelt el, ha bárki véleményt akar nyilvánítani a hadseregről, illetve a katasztrofális invázióról. Pénteken 8 és fél évet kapott az ellenzéki Ilja Jasin, amiért felhívta a figyelmet a Bucsában elkövetett háborús bűnökre. Azaz Moszkva ismét csak megpróbálja kalodába zárni az igazságot.
Az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága azonban idevágó esetek százairól számolt be, ideértve az oroszok által végrehajtott statáriális kivégzéseket. A Kreml korlátlan ura valószínűleg abban bízik, hogy Jasin bebörtönzésével elhallgattathatja a többieket. Ám az igazság nem fog szép csendben csücsülni a rács mögött. Az ukrán földön történt barbár cselekedetek tetteseit bíróság elé kell állítani.
Oroszországból olyan titkos parancsok kerültek ki külföldre, amelyek a többi közt ukrán kormányzati személyiségek meggyilkolását, illetve a kijevi parlament elfoglalását rendelték el. Jasin különben az ítélethirdetés után úgy értékelte, hogy a hisztérikus verdikttel a hatóságok mindenkit meg kívánnak ijeszteni, ám csak saját gyengeségüket árulják el. Mert csak a gyenge vezetők kísérlik meg, hogy mindenkinek befogják a száját és felszámoljanak bármiféle elégedetlenséget.