Hazánk nem írta alá a lengyelek kezdeményezte Putyin-ellenes NATO-nyilatkozatot

Elkezdte a hétvégén működését a Görögország és Bulgária közti 182 km-es gázvezeték, ami az orosz gáztól való függőség megszűnését hozta el Bulgária számára – írja az Euronews. Bulgária április óta küszködött az energiahordozó-beszerzéssel. Akkor ugyanis a Gazprom teljesen leállította a gázszállítást, miután a balkáni ország nem volt hajlandó orosz kérésre rubelben kiegyenlíteni a számlát.

Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnök részt vett a vezeték ünnepélyes átadásán, mert szerinte a csapok szombati megnyitása nemcsak Bulgária, de Dél-Európa számára is kulcskérdés. Több mint 1000 millió köbméter azeri gáz érkezik majd. Várható, hogy 3-5000 millió köbméter gáz áramlik majd évente a vezetéken, Moldova és Ukrajna részesül a szállítmányból. Egy nappal előtte egyébként a bolgár, a román, a magyar és a szlovák gázipari üzletfelek megállapodtak abban, hogy fokozatosan az azeri földgázt terítik szét Közép-Európában.

Eközben pedig a Norvégiából és Dániából kiinduló baltikumi gázvezetéken is megkezdődött a szállítás Lengyelországba. A vezeték évente 10 000 millió köbméter gáz szállítását teszi lehetővé. A lengyelek máris jól állnak e vonatkozásban, miután már évekkel az orosz–ukrán háború előtt elkezdtek fokozatosan függetlenedni az orosz energiaforrásoktól.

Az Euronews is közli: a dánok és a svédek szerint egyértelmű, hogy több száz kilónyi robbanóanyaggal lebonyolított szabotázsakció okozta az Észak Áramlat-1 és 2. vezetéken. A nyomozás folytatódik.

A The Washington Post észrevette, hogy a CPAC vezetője, Matt Schlapp új hangot ütött meg az orosz–ukrán konfliktus megítélésében, mert a Twitteren nemcsak arról írt, hogy abba kellene végre hagyni az ukránok támogatását az amerikai adófizetők pénzéből, de arról is, hogy szimpátiával szemléli Putyin referendumának sikerét, aminek köszönhetően négy ukrán régiót elcsatolt az anyaországtól. Ami nem is meglepő azok után, hogy a konzervatív CPAC évek óta Orbán Viktorral flörtöl, aki Amerikában, a CPAC dallasi rendezvényén járva szembehelyezkedett a hivatalos amerikai állásponttal, s beszédéből kicsengett a burkolt oroszpártiság. A The Washington Post igencsak kritikus hangot üt meg a szélsőséges republikánus pálfordulás láttán, hisz’ Putyin retorikája egyre veszélyesebb, amikor az atomfegyver bevetésével fenyegetőzik. A cikkből megtudtuk azt is, hogy Orbán kedvenc amerikai újságírója, Tucker Carlson (aki ugyebár terjedelmes interjút készített Orbánnal a budai Karmalitában), most az orosz tévé fő műsoridejében szintén amerikai szabotázsakcióról beszélt, és gyakorlatilag ugyanezt hallható vissza a magyar kormányzati médiakörökből. Emellett Trump felajánlotta: részt vesz az ukránok és oroszok közötti békeközvetítésben. Michigani kampánykörútján megint arról beszélt, ha ő lenne az elnök, meg tudta volna állítani Putyint, s most nem lenne háború.

Az Al Arabiya angol nyelvű híroldalán is megjelent az a francia hírügynökségi jelentés, ami szerint a lengyel elnöki hivatal közzétette kilenc közép- és kelet-európai ország államfői által aláírt azt a  nyilatkozatot, amiben kijelentik: nem tekintik legitimnek a Putyin-féle referendumot és a négy, ukrán régió bekebelezését sem, és felszólítják Putyint a nemzetközi törvények megtartására. A dokumentumot a cseh, az észt, a lett, a litván, a montenegrói, az észak-macedóniai, a lengyel, a román és a szlovák államfő írta alá. A tudósítás szerzője nem csodálkozik azon, hogy a magyar államfő neve nincs rajta. És nincs rajta sem az albán, sem a bolgár, sem a horvát, sem a szlovén vezető aláírása sem.

Még a legnagyobb arab médiaszolgáltatót, az Al Jazeerat is foglalkoztatja az egy héttel az olaszországi választások után, hogy Giorgia Meloni el tud-e szakadni pártja újfasiszta szárnyától, amiben az olasz és a nemzetközi sajtó bizakodik, vagy pedig nagy a kockázata annak, hogy az olasz politikusnő Orbán Viktor nyomdokába lép, azaz megsérti az emberi jogokat, gyűlöletet szít a migránsokkal, a menekültekkel, a színesbőrűekkel és az LMBTQ-közösségekkel szemben. A bizakodást táplálja, hogy kampánya idején Meloni határozottan a NATO mellett állt az orosz–ukrán háború kérdésében, illetve uniópártiságát is hirdette, amikor jelezte, hogy a támogatások elnyeréséért cserébe tiszteletben tartja a költségvetési szabályokat. Ugyanakkor igencsak vehemensen támadta a baloldali centrumpártot, a demokratákat – szélsőjobboldalra és populistákra jellemző toposzokkal és stílusban. Ebben viszont már erősen Orbán politikájára hajazott.

Meglepő talán, de a dublini Sword Newsban bukkant e lapszemle szerzője arra a videóüzenetre, amiben Orbán Viktor Jair Bolsonaro mellett kampányol, s amit az újraválasztásáért küzdő brazil elnök munkatársai révén meg is osztott a közösségi hálókon – feliratozva. Hátha – a többi között a magyar kormányfő – hozza meg számára a szerencsét. A 270 milliós országban 165 millióan szavazhatnak.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu.

A CIA volt igazgatója biztosra veszi, hogy az Egyesült Államok szétzúzza az orosz csapatokat, ha Putyin nukleáris eszközt robbant Ukrajnában – írja a The Guardian. David Petraeus, aki négycsillagos tábornokként a nemzetközi erőket irányította Afganisztánban és Irakban, úgy látja, hogy a Kreml első embere kétségbe van esve, de nem tud mit kezdeni a fronton kialakult helyzettel, mert az immár visszafordíthatatlan.

Hozzátette, hogy az orosz hadfelszerelés sem ússza meg és az elsüllyesztés sorsa vár a fekete-tengeri flottára is, ha az orosz elnök elszánja magát a legsúlyosabb lépésre. Megjegyezte, hogy nem egyeztetett a nemzetbiztonsági tanácsadóval a leendő válaszról, de biztos, hogy az kollektív reakciót jelentene a NATO részéről, és érintené az összes orosz alakulatot ukrán földön, valamint a Krímben is.

Nem a híres-nevezetes 5. paragrafus alapján indulna meg az akció, hiszen Ukrajna nem tagja a szövetségnek, így nem vonatkozik rá a kölcsönös védelem elve. De megtalálnák hozzá a kellő jogi alapot. Akár éppen az említett klauzulát, pl. ha a sugárzás átterjed más tagállamokra is. Ám az orosz támadás semmiképpen sem maradhat megtorlatlanul.  Természetesen nem cél, hogy a helyzet nukleáris válságba torkolljon – hangsúlyozta, ám meg kell mutatni, hogy elfogadhatatlan, ha az oroszok ilyesmire vetemednek.

Kitért arra, hogy semmilyen kaotikus mozgósítás, megszállás, vagy nukleáris fenyegetőzés sem segít Moszkván. Ezt egy ponton túl Putyinnak is el kell ismernie és akkor jönnek a tárgyalások. De addig még rosszabbra fordulhatnak a dolgok Oroszország szemszögéből. Ezen még a harcászati harceszközök felhasználása sem változtat, ám a fenyegetést komolyan kell venni.

Közben Marco Rubio, a Szenátus Külügyi Bizottságának tekintélyes republikánus tagja kijelentette, hogy az orosz vezetés vagy beássa magát a védelmi vonalak mentén, vagy visszavonul és feladja az elrabolt területeket. De bőven elképzelhető, hogy akár Lengyelországban olyan pontokat támad, ahonnan a szövetségesek fegyverszállítmányait osztják el Ukrajna számára. A legrosszabb pont az volna, valamelyik NATO-tagállamban szemelne ki célpontot.

The New York Times A moszkvai főrabbi megerősítette, hogy azért kényszerült pár hónapja emigrációba, mert a hatalom őt is fel akarta használni a háború igazolására. Pinchas Goldschmidt a vendégkommentárban rámutat, hogy éveken át bíztak abban: gyökeret ereszt a demokrácia Oroszországban. Hogy a zsidó közösség távolságot tarthat Putyin egyre erősödő tekintélyuralmi rendszerétől. Ám szertefoszlott a társadalmi egyezség, mármint hogy az emberek élhetik a életüket, ha nem szólnak bele a politikába.

A háború mindent megváltoztatott. A hatalom kezdett eltolódni a fél-önkényuralom felé. A megmaradt független sajtót elnémították, a tiltakozókat rács mögé zárták. És egy nap jött a felszólítás: a zsinagóga vagy kiáll a háború mellett, vagy megnézheti magát. A főrabbinak nem maradt más választása, mint hogy elhagyja az országot, így 30 év elteltével most először külföldön, Izraelben ünnepli a zsidóság legjelentősebb eseményét, a Jom Kippurt, vagyis az engesztelés napját.  

De még mindig jobban járt, mint elődje, aki 1933-ban, a nevezetes ünnepen alig burkoltan arról beszélt, hogy hagyni kell az embereket szabadon választani. Utána ugyanis elvitte a titkosszolgálat. De hát az egyházi vezetőknek nehéz időkben is állást kell foglalniuk erkölcsi kérdésekben bármennyire is kemény feladat ez. Mindenesetre amikor most, a nagy napon megszólal a sófár, a kosszarvból készült kürt, a szabadságra és az egyenlőségre emlékeztet. Arra, hogy a nemzetek békéjét is a szabadságra és az életre kell építeni, bár kiderült, hogy ezeket az értékeket nem lehet magától értetődőnek venni egy nyugati társadalomban.

És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hitnek ellensúlyoznia kell a gonoszt, harcolnia kell az alapvető emberi jogokért. Még akkor is, ha ezért időnként nagy árat kell fizetni, pl. úgy, hogy jön a KGB, vagy hogy az ember hirtelen emigrációban találja magát.

Der Standard Az Európai Parlament első alelnöke arra figyelmeztet, hogy aki kétségbe vonja az szankciókat, vagy azok beszüntetését követeli, az Putyin kezére játszik és a háborút támogatja. Az osztrák Othmar Karas, aki csaknem 25 éve EP-képviselő és Néppárthoz tartozik, több más strasbourgi törvényhozó társaságában kereste fel Kijevet.

Kifejtette: az orosz elnök katonai eszközökkel és erővel igyekszik visszafelé forgatni a történelem kerekét. Semmilyen szerződéshez, szabályhoz, joghoz nem tartja magát. Nem fogja vissza más országok szuverenitása sem, nem szabad hinni neki, eljátszott minden bizalmat. Hosszú távon el kell érni, hogy egy fitying se folyjék be az orosz hadikasszába. Egyúttal egyértelmű, hogy csökkenteni kell a Nyugat függését a nem demokratikus rendszerekkel szemben, mind az energia, mind az élelmiszerellátás területén.

Az is látnivaló ugyanakkor, hogy legutóbbi beszédével Putyin elmélyítette a válságot, így jogos az ukrán kérés, hogy Kijevet vegyék fel a NATO-ba. Moszka ugyanis nem adja fel a terveit, ezért biztonsági garanciákat kell adni Ukrajna részére. Persze a tagság még odébb van.  Ám az ország az európai értékeket védi, lakossága a demokrácia, a béke, a szabadság és a jogállam oldalán áll. Az uniós belépéshez azonban teljesíteni kell a demokratikus normákat, mind a korrupció elleni harcban, mind a sokszínűség, valamint a kisebbségvédelem ügyében. De az látszik, hogy az ország el van szánva a reformokra, azok segítéségével képzeli el az újjáépítést. Ezért megérdemli, hogy a Nyugat szigorítson a Kreml elleni megtorló lépéseken.

Die Welt Putyin Nagy-Oroszországról álmodik és ebben fölöttébb hasonlít Hitlerre, aki pedig a Nagynémet Birodalmat szerette volna megteremteni. Így vélekedik Serhij Plohij, aki Ukrajna történelmét tanítja a Harvardon. Emlékeztet arra, hogy az elnök annyi területet igyekszik elhódítani, amennyit csak bír, és csupán azért tért át a B-tervre, azaz Kelet-Ukrajna megszállására, mert Kijev alatt hatalmas pofont kapott a védőktől.

Ám rosszul mérte fel a viszonyokat, a Krím elvesztése óta az ukránok, köztük oroszok is jó sokan ráébredtek, mely nemzetiség tagjai kívánnak lenni. Úgy lehet mondani, hogy az alap nem a nyelv vagy a vallás: itt egy politikai nemzet alakult ki. A hazafiak a demokratikus intézményeket támogatják, hogy szabadon elmondhassák a véleményüket, ami orosz földön lehetetlen. Moszkva törekvéseinek betett azután az is, hogy a támadó egységek rakétákkal lőttek orosz lakta területeket Ukrajna déli és keleti részén.

Viszont szó sincs arról, hogy Oroszország a Nyugat erőfeszítései folytán esne szét, a folyamat már az 1. világháború végén megindult, csak a bolsevikok 7 évtizedre összekalapálták az országot. Ám jött 1991. Most pedig a legrosszabb kísérlet tanúi vagyunk, mármint hogy a Kreml visszaszerezze az elvesztett területek egy részét. Ám a tét a rezsim túlélése, csakhogy a fenyegető zűrzavar minden ajtót kinyit az Orosz Föderáció összeomlása előtt.

A következmény az lehet, hogy pl. leválik a Kaukázus. Máris vannak demonstrációk Csecsenföldön, Dagesztán, valamint Szibéria több körzetében is a behívások miatt. Az emberek kezdenek mozgolódni az orosz központ ellen, ágyútölteléknek érzik magukat.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A német egység napja előtt egy nappal a legfőbb lengyel vezető azt mondta: Varsó nem tudja elfogadni, hogy Európai Egyesült Államok jöjjön létre, Németországgal az élen, szó sem lehet Berlin uralmáról. Jaroslav Kaczynski kijelentésének időzítése azért is megdöbbentő, mert az évforduló alkalmából a lengyel fővárosba várják a német külügyek vezetőjét. Annalena Baerbock részt vesz a nagykövetségen rendezendő mai ünnepségen, sőt, beszédet is mond, majd holnap találkozik lengyel kollégájával.

A lap magyarázatként hozzáteszi, hogy a jövő őszi választások előtt a PiS ráerősít a németellenes retorikára. Nagyjából egy hónapja az egyik parlamenti bizottság azt terjesztette elő, hogy Németország 1,3 milliárd eurós háborús jóvátétellel adós a lengyeleknek. Kaczynski azonnal lecsapott a követelésre. A kérdés feltehetőleg előkerül a keddi külügyminiszteri egyeztetésen is.

Die Welt Az egyik legtekintélyesebb migráció-szakértő attól fél, hogy történelmi léptékben özönlenek ki az emberek a télen Ukrajnából, ha ott tovább éleződik a helyzet és nem tudják megoldani a fűtést, illetve az áramellátást. Gerald Knaus, a berlini Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű kutatóintézet igazgatója akkor lát különösen nagy bajt, ha az orosz támadás megsemmisít egy erőművet, vagy ha az agresszor tömegpusztító fegyvert alkalmaz.

Szerinte arra az EU nincs felkészülve. Ráadásul, akik idáig érkeztek, azok igen egyenlőtlenül oszlottak el a földrészen. A fő terheket a lengyelek és a csehek viselik, ugyanakkor a franciák az érintetteknek csupán töredékét vették fel. Azaz itt több szolidaritás szükségeltetne. A civilek azonban megmutatták, miként kell csinálni: átláthatóan, kellő tájékoztatással, részvéttel. Erre szükség lesz akkor is, ha megindul az új áradat, másként nem lehet kezelni a rohamot.   

Kurier Az egyik belgrádi jótékonysági szervezet vezetője szóvá tette, hogy az Európai Bíróság hiába nyilvánította a törvénysértőnek az azonnali visszatoloncolásokat a magyar-szerb határon, a magyar hatóságok változatlanul folytatják ezt a gyakorlatot. Orbán arra hivatkozik, hogy az ítélet az alaptörvénybe ütközik. Naponta hozzávetőleg 600 embert zsuppolnak ki rövid úton, esélyük sincs menedéket kérni. Szerbiában pedig a jelek szerint nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. Az idén 2600 jelentkeztek be menekült státuszra, de mindössze tízen kapták meg.

Az újság annak kapcsán foglalkozik a kérdéssel, hogy ma Budapesten a megélénkült migrációról tárgyal az első számú magyar, osztrák és szerb vezető. Egyidejűleg Pozsonyban asztalhoz ül a szlovák, a cseh, az osztrák és a magyar miniszter, miután a rengeteg illegális bevándorló kiszűrésére Csehország és Ausztria visszaállította az ellenőrzést a szlovák határon. Szlovákia igen rossz néven vette a döntést.