Titkolózó, néma buszok Győrött

Akárhányszor Győrött járván buszra szállok, bosszankodom. Pontosan: csak akkor, ha a Borkai utáni (kijelölt, majd megválasztott) polgármester által még a tél végén átvett/átadott autóbuszok valamelyikére lépek föl.

Később kiderült, hogy kapott még hasonlókat az Audi-város, ám az újabb Mercedes-buszok már a megválasztott polgármester hivatali idejében érkeztek. Szépek, fehérek, korszerűek ezek a társasgépkocsik, alighanem a többségük csuklós.
De nem hibátlanok!
Mert: bár több, mint fél év óta közlekednek (egyik ritkán, a másik még ritkábban) a városban, ám aki nem ismeri a győri buszmegállókat, az vagy az utastársától érdeklődik (tekintettel arra, hogy a folyók városa mindinkább az albérlők városává “fejlődik”, tehát nem biztos, hogy pontos választ kap a kérdező), vagy rábízza magát a szerencséjére, és találomra leszáll a járműről.

A Győrött valamikor bevezetett elektronikus utastájékoztató rendszer ugyanis az új buszokon nem működik. A tájékoztatási célból gyárilag fölszerelt képernyők legföljebb az autóbusz járatszámát mutatják és a pontos időt. A többi titok, mivel hiányzik a képernyőről. Eleve hiányzik, kezdettől fogva. Miként a hangosbeszélős utastájékoztatás is.

A régi (tehát a sárga) győri buszokon van képernyős és hangosbeszélős eligazítás – ami dicsérendő. Viszont: sasszeműnek kell lennie annak, aki szeretné megállapítani, éppen melyik busz érkezik a megállóba, vagy melyik után célszerű sietni. A járatjelzések ugyanis jóformán láthatatlanok. Mintha titkolnák őket.

Még szerencse, hogy a polginak nem kell busszal járnia. Az ő szolgálati járművének jól látszik a rendszámtáblája, csak be kell szállni az Audiba, és irány Surány!