Törőcsik 80, így a felvezető, a többi már matematika, ha kivonunk ennyit, a végeredmény 1935. Nem jó szám. Akkoriban nehéz volt gyereknek lenni. A zsidólányokra törvény, a parasztlányokra a robot és a jószág várt. A hölgyek Tormay Cécile-t olvastak, 1935-ben például bestsellerként a Csallóközi hattyút.

Mariann szülei Pélyen éltek, Mari soha nem tagadta parasztos gyökereit, ráadásul a szocialista életrajzban ez jól mutatott, első filmjében, a Körhintában jól hasznosult. Sokáig így őrizte a skatulya, vidéki menyecskékkel töltötte meg a színpadot és a vásznat, önön létével hirdette, hogy az erős emberek kiszakíthatják magukat a föld szorításából. Később persze lett minden, nemzeti nagyasszony, hősök nevelője, tudós, a rendezők már kapkodtak érte, külföldről is kínálták a szerepet, interjúkat adott, miközben maga is belekóstolt a riporterkedésbe.

Most, hogy eljött a nyolcvan, már többet pihen, mint dolgozik, már nem kell annyit memorizálnia, számolhat egy kicsit. Első korszaka 1955-től 90-ig tartott, benne volt Benke Valéria, Aczél György, Major Tamás, Makk Károly, Pozsgay Imre: pártkatonák, és pártos kollégák, taggyűlések, önkritikák és mellette a világhír.

Az „átkos” emelte fel, megbecsülte, szeretetével elhalmozta. Aztán az utolsó negyedszázad konzervatív és liberális kultúramogulokkal, Alföldivel a Nemzetiben, és kívül tágasabban Fekete Györggyel, Andy Vajnával, a vállalkozó L. Simon Lászlóval, Balog miniszterrel. Mindenki magának akarta Marit, illetve nem őt, csak a népszerűséget, az elismertséget. A háta kapaszkodónak kellett, a neve a nemzeti jelző suvickolásához, a sikere hivatkozásnak: ilyen az életpályamodell, pedagógusok, orvosok, tessék figyelni!

Mari szelíd mosollyal figyelte és tűrte a mesterkedéseket, a halhatatlanok csarnokában „a nemzet színészeként”, Kossuth-díjakkal teletűzdelve fogadta a falajánlást, hogy ezentúl ösztöndíj őrizheti a nevét, és közpénzből támogathat tehetségeket (Fekete György akadémiája nem vétózhat).

A gála végén barátai, tisztelői köszöntötték, egyszerűen, egy szál sárga rózsával. Néhányan az idő múlásáról beszélgettek, 1963-ban forgattak, Mari Évát játszotta, Párbeszéd volt a film címe.

Istenem, de rég volt, de sokan felejtették el!