Az MNB elnökhelyettese szerint megnőhet Magyarország mozgástere a pénzügyi lazítás ügyében, ha az EKB új intézkedései még inkább lenyomják a helyi kockázati felárat és az inflációt. – írja a Reuters. Balogh Ádám hozzátette, hogy az Európai Központi Bank néhány napja bejelentett kamatcsökkentése, illetve az a terve, hogy pénzt szivattyúz az euró-övezetbe, erősítheti a forintot és csökkentheti az importtermékek árát. Egyben jelezte, hogy a jegybank a jövő kedden módosíthatja inflációs előrejelzését, továbbá a várható növekedési ütemet…

A Die Welt „Ellenségek” felcímmel (Die Feinde: Viktor Orbán) mutatja be a magyar kormányfőt a Bizottság leendő elnökének személyéről folyó vitában. Ezt írja: Orbán Viktor ugyanahhoz a pártcsaládhoz tartozik, mint Juncker és Merkel, ám súlya az uniós miniszterelnökök sorában lényegesen csekélyebb, mint Cameroné. Ám hogy nemet mond Junckerra, az dühíti az Európai Néppártot, mert az belső véleménykülönbségről árulkodik. Brit kollégájával ellentétben azonban a magyar politikus elsősorban személyes okokból utasítja el a volt luxemburgi miniszterelnököt, akinek nem bocsátotta meg, hogy az erősen támogatta a brüsszeli igazságügyi biztost, amikor Reding élesen bírálta a helyenként demokráciaellenes magyar alkotmányreformot…

„Nehéz társaságban” címmel a Süddeutsche Zeitung című bajor napilap arról számol be, hogy a német elnök Budapesten fejet hajtott a kommunizmus áldozatai előtt, ám közben a magyar emlékezetpolitika malomkövei közé került.

Itt van mindjárt Nagy Imre, akinek az újratemetése tömegtüntetéssé vált és olyan gyújtószikra lett, ami hamarosan egész Kelet-Európára átterjedt. Akik akkor, 25 évvel ezelőtt tisztelegtek előtte – sok antikommunista és keresztény egyetemista – mára kormányon ülnek – és a nemzeti-konzervatív táborban kötöttek ki. Lásd Orbán Viktort, Áder Jánost. Az ő beszédéről a tudósítás azt írja, hogy keveredett benne a pátosz és történelemfestészet, ami talán nem mindenkinek nyeri meg a tetszését. Utóbbiak közé mindenképpen beletartoznak ismert 89-es polgárjogi harcosok, akik mára ismét távolságot tartanak a kormánytól, ezért nem mentek el a Rákoskeresztúri temetőbe, vagy nem is hívták meg őket. 

Joachim Gauck előző este – a sajtó kizárásával – találkozott a meggyötört magyar civil társadalom néhány képviselőjével, aki a hírek szerint kerek-perec megmondta neki a véleményét. Egy olyan országban, amely csak vonakodva váltja valóra a forradalom, tehát a sajtószabadság, a jogállamiság és a demokrácia ígéretét, az egykori szabadságharcosoknak alaposan meg kell gondolniuk, hogy mi keresnivalójuk van egy olyan ünnepségen, amely a nemzeti önazonosságot szolgálja.

Meg kell jegyezni, hogy a vendég egyáltalán nem érzi jól magát a házigazdák körében. Ő is tudja ugyanis, és ennek időnként hangot is ad, hogy a történelem hatalom a ma élők kezében. Kihasználják, elferdítik, manipulálják vele a kortársakat. Hogy miképpen, az megmutatkozott a Terror Házában, ahol nagy lendülettel egyszerre két diktatúrát vesznek egy kalap alá.

Bírálók hiányolják, hogy Magyarországot a kiállításon áldozatnak állítják be, kihagyták viszont, hogy együttműködött a náci Németországgal. Schmidt Mária pedig arról beszélt, hogy a kommunizmus bűnei világméretekben vetekedtek a nemzeti szocializmus által elkövetett vétkekkel. Gauck itt már elkezdte csikorgatni a fogait, de később szónokként csak annyit mondott, hogy a „hatalom képmutatása és az, hogy miként gyűri le a jogállamot, a történelem tanulságát jelenti”. Ennél egyértelműbben nem akarta kifejezni magát a politikus.

A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!