Stevan Sefer, a kamara elnöke bevezetőjében elmondta, hogy 1995 óta minden évben készítenek konjunktúra-jelentést, amely összegzi a tagvállalatok tapasztalatait, véleményét. Hangsúlyozta: „a Magyarországon működő német vállalatoknak ugyanolyan érdeke, hogy hazánkban jól menjenek a dolgok, mint a magyar cégeknek”. Sajnos, az összkép – melyet 27 ismérv alapján 200 cég megkérdezésével állítottak össze – a tavalyihoz képest tovább romlott.
Az április 10-én lezárt elemzés szerint Magyarország gazdasági helyzetének, és hazánknak, mint befektetési és működési környezetnek a megítélése egyre kedvezőtlenebb, és ma semmivel sem jobb, mint a mélypontként ismert, a 2008-i pénzügyi világválságot követő évben volt. A német vállalatok 68 százaléka kifejezetten rossznak ítéli a gazdasági környezetet, és a kilátások romlására számít 55 százalékuk.
A megkérdezett cégek 67 százaléka elégedetlen a magyar adórendszerrel. Az adóterhek még a legjobban prosperáló feldolgozó-ipari vállalatok szerint is egyre súlyosabbak, és veszélyeztetik a versenyképességet. A jogbiztonság hiányára 62 százalék panaszkodott, míg a gazdaságpolitikai kiszámíthatóságát és folyamatosságát 87 (!) százalékuk tartotta elégtelennek. Mindez lehetetlen helyzetbe hozza a szigorú éves (terv)gazdálkodás szerint működő vállalatokat, és megakadályozza a középtávú tervezést is – figyelmeztetett Stevan Sefer.
Ez a helyzet – Dirk Wölfer, a kamara osztályvezetője, a jelentés készítője szerint – egyáltalán nem beruházásösztönző. Az állammal és a kormánnyal szemben tehát a vállalatok kritikája élesen fogalmazódik meg, és a helyzetet súlyosabbnak tartják, mint esztendővel ezelőtt. Különösen igaz ez az adórendszerre, az adóhatóságokra és az adóterhekre vonatkozóan. 2005 óta négyszeresére nőtt a jogbiztonságot elmarasztaló cégek aránya. A dolgozók motiváltságáról, termelékenységükről, szakmai felkészültségükről viszont lényegesen kedvezőbb a munkáltatók véleménye, mint a kormányról. Azt is nehezményezik, hogy a tavaly elfogadott szakmunkásképzési törvény hatása még nem érződik.
Dirk Wölfer szerint a súlyos aggályok – melyek címzettje elsősorban a Nemzetgazdasági Minisztérium – annál is inkább orvoslásra várnak, mivel a külföldi befektetők kb. 600 ezer munkahelyet (a versenyszférában minden harmadik állást) tartanak fenn. Ebből a 900 kamarai német cég alkalmazásában 250 ezren állnak. A magyarországi beruházások egyharmada külföldi vállalatoktól származik, és teljesen félrevezetőek a kormány részéről elhangzó azok a vádak, hogy a külföldi cégek kiszivattyúzzák a pénzt az országból. Magyarországra a német külföldi beruházásoknak csak 1,72 százaléka jut ugyan, de ez több, mint amennyit Japánban, Ausztráliában vagy Brazíliában fektetnek be német cégek. A hazánkba irányuló külföldi befektetések negyede hagyományosan Németországból származik, és a megtermelt nyereséget rendre visszaforgatják a vállatok a fejlesztésébe.
A megkérdezett vállalatok 71 százaléka még a jelenlegi körülmények közepette is Magyarországot választaná befektetési helyszínként. Ezért különösen sajnálatos, hogy a német érdekeltségű vállalatok, amelyek két évvel ezelőtt optimizmussal és várakozással tekintettek az új kormány működése elé – csalódtak, mert az ígéreteket nem követték megfelelő kormányzati tettek.
A cégek vezetői egyre türelmetlenebbek, ami érthető, mivel az ígért pozitív fordulatból a vállalatok semmit sem éreznek. Sajnos jól érzékelteti ezt, hogy a kelet-közép-európai új uniós tagállamok és a régió feltörekvő piacai (összesen 20 ország) vonzóképességi rangsorában Magyarország a negyedikről a tízedik helyre esett vissza – áll a DUIHK idei konjunktúra-jelentésében.
A teljes tanulmány itt olvasható.
A sajtótákékoztatón bemutatott prezentáció.
