Hogyan élte meg a Trump-kormány eltelt szűk négy évét? – kérdem Jamie Flyt, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió nemrég menesztett amerikai elnökét, aki Prágában dolgozott, most azonban Berlinbe tette át székhelyét, ahol a German Marshall Alapítvány vezető elemzője.
– Mégha veszít is Donad Trump, az amerikai politikusoknak azzal a kihívással kell szembenézniük, amit az amúgy is megosztott Amerika további szétszakadása okozott az elmúlt négy évben. Trump eleve azt a választói réteget célozta meg, amelynek reményei teljesen szertefoszlottak, látva a hagyományos politikai szekértáborokat. Ezzel győzött, de az elnökségi agendát nem lehet a megosztottság politikájára, a csalódottságra és az illúzióvesztésre építeni. Talán ezért sem tudott igazán kézzelfogható eredményt elérni az elnök. A gazdasági mutatók a világjárvány berobbanásáig valóban látványosak voltak, de az szertefoszlott. A második terminus választási programját azonban nem látom. Nem elég csak megint azt szajkózni, hogy «Tegyük Amerikát ismét naggyá!»
Ugyanakkor Biden konkrét programját sem nagyon érzékelem, pedig ő az elnök hibáira alapozza a kampányát. Trump hibái vissza is ütöttek a közvélemény-kutatásokban, Biden előnye a jelen pillanatban leküzdhetetlennek látszik. Még a „csatatér államokban” is. Az emberek frusztráltságára épít Biden, amit Trump idézett elő a szavazók többségében.
– Mi történt a republikánusokkal? Hogyan alakult át a párt? A külső szemlélő szerint felsorakozott az elnök mögött.
– Azok a pártvezetők, akik már az előválasztáson is elégedetlenkedtek, most megint mögé álltak, mert látják, a republikánus párt szavazói bázisa él-hal érte. Azonban a pártnak ki kell józanodnia, ha az elnök elveszíti a választást, mert nem lehet a jövő pártprogramját csak azokra a negatív érzelmekre alapozni, amelyekben nem tudtuk felfedezni a konzervatív politika egységes és előremutató programját. El kell dönteniük majd Trump nélkül, hogy visszatérnek-e a Trump előtti, hagyományos konzervativizmus politikájához, vagy folytatni akarják-e azokat az ellentmondásos programokat, amelyeket az elnök elindított. Ez persze a vereség mértékétől is függ. Ha kicsi lesz a különbség Biden eredményéhez képest, akkor feltehetően ott folytatják, ahol Trump elkezdte, hisz’ «a szavazók is ez akarják». Ellenkező esetben viszont vissza a gyökerekhez! S akkor a Trump-szkeptikusok bátorítani fogják ezt a pártbeli vitát.
– Mi tetszett önnek a legjobban Trump politikájából, intézkedései közül?
– Európában sokan bírálják a külpolitikáját. Ugyanakkor szerintem ebben elég világos irányvonalat fogalmazott meg, elvárásait a szövetségeseivel szemben, lásd a NATO-hozzájárulások követelését. Noha retorikája miatt sokan felvonták a szemöldöküket. Közel-keleti politikája is sikeres volt, sokkal jobb lett Amerika kapcsolata Izraellel, lásd Jeruzsálem fővárosként való elismerését, a Golan-fennsík rendezési terve megkezdődött. De említhetem az iráni atomalku felmondását is, amit hosszú távon jó megoldásnak tartok. Barack Obamához képest Trump a közel-keleti stratégiája sokkal erőteljesebb és egyértelműbb lett. Nem beszélve a legutóbbi arab–izraeli megállapodásokról, amelyek szintén a térség javát szolgálják.
– Az orosz meg a kínai viszonylatban nem ilyen rózsás a kép…
– Kínával kiélezte a kapcsolatokat, ebben tovább kell előre menetelni, tekintve az európaiak kínai kapcsolatait is. Az oroszok tekintetében pedig a védelmi vonalat kezdte újra kiépíteni a kelet-európai országokkal, de Trump második terminusában vagy a Biden-kormányzás idején ezek nem elegendőek ahhoz, hogy az oroszok európai előretörését, provokációit megakadályozzák. Itt sok még a tennivaló. Nem volt erőteljes Trump kritikája Putyin irányában sem. Határozottan el kellene határolódni mindazoktól az antidemokratikus és emberi jogokat sértő orosz intézkedésektől, amelynek eredményét látjuk például abban is, hogy a belorusz helyzet továbbra is megoldatlan. s ezt a sort is hosszasan sorolhatnánk.
– Melyik volt a legfurcsább, legelrettentőbb momentuma Trump elnökségének?
– Annyira sok mini botránya volt Trumpnak, amit a médiában is rendre követhetünk, hogy nagyon nehéz egyet is kiragadni közülük – mondja nevetve. – Nekem talán az a legnagyobb kifogásom ellene, ami már a kezdetektől jellemezte őt, hogy sokkal jobban ki kellene állni a szabadságjogokért. A kisebbségek elnyomása ellen. És nem szeretném, ha az Egyesült Államoknak olyan elnöke lenne, aki hallgatólagosan szinte támogatja azokat az autokratákat, akik elnyomják a népüket. A minimum lett volna, hogy elítélje Hszi Csin-pinget vagy Putyint, de emellett még számtalan példát felsorolhatnék, amely a múlt négy évben nemegyszer előfordult.
– Nem említette, hogy egyetlen elnök sem támadta olyan mértékben a médiát, mint Trump, aki a nép ellenségének nevezi az újságírókat.
– Valóban, ez az, ami hihetetlenül aggaszt mind a mai napig, hisz’ engem is érintett akkor, amikor menesztettek a Szabad Európa és a Szabadság Rádió elnöki posztjáról. És nemcsak Trumpra igaz ez, hanem azokra a nyugatinak számító, mégis autokrata vezetőkre is, akik fokozatosan számolják fel a sajtószabadságot. Így például jellemző ez Magyarországra is, ahol már sok médiát felszámoltak. Szerencsére azonban Amerikában még nem sikerült megtörni a sajtó szabadságát, a többi között az alkotmányban írtak miatt sem. Azonban egyre több újságíró van kiszolgáltatva az olyan önkényuraknak, akik korlátozzák szabadságukat. Az a baj, hogy már-már rutinná vált számos politikusnál a sajtó támadása és démonizálása. Nem csupán bírálják sokan a sajtót, hanem szó szerint ördögi jelenségként állítják be, amikor korrupciós ügyekről vagy a hatalommal való visszaélésről ír. Pedig hát ez visszaüt szerintem Trumpra és más vezetőre is.
– Oly sokszor és oly sokaktól hallottuk: Trump hazug ember. Ön szerint ez helytálló kijelentés?
– Amerikában régóta vita tárgya a politikusok sok-sok hazugsága, ami aztán a kampányban még vadabbá válik. Évtizedek óta górcső alá teszik a politikusokat, amikor csak nagyot mondanak, vagy amikor tényleg hazudnak, Ez már-már műfajjá vált a médiában. De azt kell mondjam, Trump elnök ebben újabb szintet ütött meg. Olyan szintre jutott, amit elnök még nem ért el.
Legutóbb is mi történt: a 60 perc című műsorban az elnök épp az ellenkezőjét mondta annak, amiről az újságíró állította, hogy nem ezt mondta, s amikor felidézte szó szerint a saját szavait, akkor fogta magát és kivonult a stúdiófelvételről. Az újságíró elképedve nézett utána. S attól tartok, hogy ez ma a divatos politikusi stílus, egyre több helyen tapasztaljuk, nem erősségük az igazmondás. S ez nem tesz jót a kampány hajrájában a választóknak sem. Nem tudják mire vélni a hallottakat. Ugyanakkor bombázzák őket a közösségi hálón annak ellentétével is. Tehát nagyon sokféle forrásból szerzik be a híreket, és könnyen meggyőződhet a választó a hazugság ellenkezőjéről, az igazságról. Itt van például az úgynevezett alt-right mozgalom is. Valóban: alternatív igazságot is állíthatsz, a tényeket sokféleképpen lehet taglalni, de épp a demokrácia lényege az, hogy az alapigazságokban egyezség legyen a republikánusok és a demokraták között, különben megszűnik a pártok közötti együttműködés, aminek most tanúi lehetünk.
– Ugyanakkor elképesztő, hogy milyen hatalmas tömegek jelennek meg Trump kampánynagygyűlésein, sok embert képes magával ragadni.
– Igen, egyre több embert bűvöl el a retorikájával, zömében azokat, akik úgy érzik, a társadalom peremére sodródtak. Ugyanakkor attól is tartok, hogyha a demokraták nyernek, akkor ők a továbbiakban sem fogják őket felkarolni, talán épp amiatt, mert Trump-hívők lettek, és ezzel megint ártanak nekik, és megint nem lesz kisebb a hátrányos helyzetűek tábora, akik most Trumpban megváltójukra találtak. Akiket most úgy jellemezhetnék, hogy idegengyűlölők, rasszisták. De attól ez még probléma, amit kezelni kell. Különben oda jutunk, ahol voltunk Trump hatalomra kerülése előtt. Ha a demokraták jutnak hatalomra, ezt nem söpörhetik a szőnyeg alá, ahogy tették ezt eddig.
– Az új alkotmánybíró, Amy Coney Barrett megválasztása, ami Trump egyértelmű sikere, noha a szenátus republikánus többsége adott volt hozzá, vajon mennyire segíti Trump kampányát a hajrában?
– Szerintem mindkét oldalt mozgósítja az ő rendkívül gyors megválasztása. De ezzel együtt Trump nem tudta átvinni az üzenetét. Épp azért, mert túl hirtelen történt minden. A baloldalt talán épp emiatt sokkal jobban képes lázba hozni, és elvinni a szavazóurnákhoz, mert provokációnak tartják.
– A republikánus elnök által kinevezett hat alkotmánybíró soha nem látott túlsúlyba jutott a három demokratával szemben a taláros testületben. Biden már fel is állított egy bizottságot, hogy megvizsgálják, mi a teendő ilyenkor. Ön szerint az egyensúly megteremtése végett kibővíti az alkotmánybíróságot?
– Szerintem ezt most még nem lehet megmondani. Mindesetre óva inteném a demokratákat attól, hogy elbillentsék a mérleg nyelvét, és bírókat nevezzenek ki a testületbe. Ez rontana az ő megítélésükön is. Elhibázták az obstrukciót akkor is, amikor a szenátusban a bírákról döntöttek, és Trump ennek köszönhetően tudott most sok szövetségi bírót kinevezni. Demokrata barátainkat csak figyelmeztetni szeretném, visszafelé sülhet el a fegyver, ha most ebben a kérdésben lépnek.
– Érdekelne, szavazott már? És mondja el nekünk, ön szerint mi várható november 3-án?
– Igen, én már leadtam itt, a tengerentúl a szavazatomat. De 2016-ból kiindulva, nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor jóslatokba bocsátkozunk. Ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon meg lennék lepve, ha Donald Trump újra nyerne. Nézze: tekintve a koronavírus-járványt, amit nem volt képes megfelelően kezelni, és aminek nyomában akkora káosz és felfordulás keletkezett az országban, amit elképzelni sem tudtunk. Nos, ez valóban Joe Biden malmára hajtja a vizet. Az előre hozott szavazások felmérései és a levélszavazatoké is ezt mutatják. De még az elektori szavazatok száma is ezt jelzi. Ugyanakkor érdekes jelenséget tapasztalunk Arizónában, Texasban, Georgiában, ahol a szenátusi székek ingadoznak a republikánusok alatt – ezek mind váratlan fejlemények. Hosszú idő óta megkérdőjelezhetetlen republikánus államok voltak. Ezek az államok a jelen pillanatban nemcsak lilára váltanak a pirosról, sőt, kékek is lesznek. És akkor visszatérnék ahhoz, amiről már beszéltünk: Trump alapvetően átalakította a republikánus pártot és az elektori rendszert is.
Ebből mindkét párt levonhatja a tanulságot és alkalmazhatja is a jövőben ezt az elektori stratégiáját – mondta befejezésül Jamie Fly, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió nemrég menesztett amerikai elnöke, a German Marshall Alapítvány vezető elemzője Berlinben.