Addig azonban Amerikában reálisan kell számolni a recesszió bekövetkeztével, a túl erős dollár okozta feltörekvő piaci visszaeséssel, egyúttal az olajárak emelkedésével, az arany és az ezüst értékének erősödésével.
Zentai Péter: Mit gondol igaznak a jövő évre nézve – a friss fejlemények tükrében?
Steen Jakobsen: Egyrészt azt, hogy Donald Trump jobb elnök lesz, mint azt a liberális és baloldali politikai és piaci megfigyelők feltételezik, de rosszabb lesz ahhoz képest, mint amit a piacok, a Wall Street főszereplői várnak tőle. A tőkepiacokon zajló rali nagy valószínűséggel látványos árfolyamesésekbe fog torkollni a következő évben. A magam részéről ki merem jelenteni, hogy az, amit Trump nevéhez kapcsolódóan egy új korszak kezdetének gondolnak oly sokan, az nem más, mint egy korszak lezáródása, vége.
– Éspedig?
– Az utóbbi évtizedek politikai, gazdasági, szociológiai, pénzügyi történetét két esemény határozta meg. Az egyik 1989, a berlini fal leomlása, a kommunista–szovjet rendszer felszámolódása. A másik 2001. szeptember 11-e.
1989 jelentette az azt megelőző két-három évtizedben kialakult piaci szabadság, a globalizálódás, a liberális demokrácia győzelmét, a tervgazdaság totális csődjét. Az az év szimbolizálta ama korszak abszolút csúcspontját. 1989-től aztán szép lassan megkezdődött a liberalizmus erodálódása, a társadalmi, gazdasági- és pénzügyi igazságtalanságok mélyülése.
– Aztán jött 2001. szeptember 11-e, amely gyakorlatilag eltemette a szinte korlátlan liberalizmust, a nagy mozgási szabadságot. Akkor egy olyan korszak köszöntött az emberiségre, amelyet – a terrorakció nyomán előbb biztonsági és politikai, majd a 2008–09-i pénzügyi válság kitörése következtében gazdasági értelemben is – a bezárkózás, a felszín alatti protekcionizmus, a világkereskedelem lassulása jellemzett.
– Ma ott tartunk, hogy több a felülről irányított tervgazdaság a világunkban, mint 1989-ben volt. Az idén a Brexit és most Donald Trump megválasztása nem újdonságot hoz tehát a világra, hanem ennek a bezárkózási folyamatnak a végjátékát: Trump nem egy új korszak kezdetének, hanem egy letűnő, több mint másfél évtizede egyre protekcionistább korszak végének a szimbóluma.
– Ő és csapata nyilván egészen másként gondolkodik erről. De rajtuk kívül is a fél világ – beleértve óriás befektetőket, politikusok garmadát – azt gondolja, hogy valami új, egy „ Trump-korszak” kezdődött, amelynek lényege, hogy világszerte újraosztják a politikai, gazdasági, pénzügyi lapokat…
– Meglátjuk. Nekem meggyőződésem, hogy Donald Trump az égvilágon semmi újat nem jelent, csupán a felszín alatt már huzamosabb ideje kialakult realitásokat fejezi ki: a globálisan elterjedt protekcionizmust, a világkereskedelmi forgalom megbénulását. Várható és ígért válaszai, tervei e korszak végjátékát katalizálják csupán.
– Ez milyen konkrétumokban fog megmutatkozni?
– Mindenekelőtt abban, hogy már jövőre nagy valószínűséggel recesszióba fordul az amerikai gazdaság, s ennek következtében – számításaink szerint – a tőzsdék minimálisan 25 százalékot fognak esni. Zárójelben megjegyzem azok számára, akik nem hisznek az amerikai recesszió bekövetkeztében, hogy ez esetben az S&P-re vonatkozó számításaink plusz-mínusz öt százalékos mozgást jeleznek. Én azonban inkább recessziót prognosztizálok a következők miatt: Trump ígéretei közül meg kívánja tartani a kereskedelmi bezárkózási politika egy részét, s ez fel fogja nyomni az inflációt, tovább erősíti a dollár árfolyamát. Erre a Fednek egyre erősebb szigorításokkal kell reagálnia, ami a dollárt még inkább erősíti. A túl erős dollár pedig gyilkolja a világkereskedelmet, mindenekelőtt a feltörekvő piacokat. Amíg Trump politikája csak a fiskális gazdasági élénkítésre összpontosít, addig nincs baj, az nagyon is üdvözlendő, csakhogy ezt a jótékony élénkítést az új fehér házi csapat nagyfokú eladósodással és további protekcionizmussal, a nagy kereskedelmi megállapodások felmondásával fogja kiegészíteni. Olyan márpedig nincs, hogy a kereskedelem korlátozása növekedést tudjon produkálni. Az csak visszaeséshez tud vezetni.
– Trump komoly terve ugyebár a szénbányászat feltámasztása. Csakhogy a szénre sem Amerikában, sem a világ többi részén egyszerűen nincs kereslet – a világ túl van a szénkorszakon. A piac természetének figyelmen kívül hagyására tett kísérlet ugyancsak növeli a recesszió bekövetkeztének veszélyét.
– Infláció és recesszió…, és aztán befellegzik véglegesen a bezárkózási korszak?
– Az infláció már huzamosabb ideje itt van velünk, régóta szunnyad a felszín alatt. Egy évvel ezelőtt jeleztem, hogy Kína már akkor sem deflációt, a globális árszint csökkentését „exportálja” termékeivel a világba, hanem az inflációt már régóta. Erre rakódott és egyre inkább rakódik Kínában is és Amerikában, Nyugat-Európában, Magyarországon is a bérinfláció. Donald Trump semmi újdonságot nem hoz ezen a területen sem, csak a már létező inflációs folyamatot gyorsíthatja fel.
– Mit vár a következő egy évben a dollár, a részvények, a nemesfémek és a geopolitika alakulására nézve?
– Donald Trump nem fog az oroszok nyakába ugrani, de e tekintetben még mindig jobb lesz, mint amit Hillary Clinton csinált volna, ő ugyanis durván elmérgesítette volna a viszonyt Moszkvával és ezáltal geopolitikai dráma alakulhatott volna ki. Trump legalább megpróbálja távolságtartóan konszolidálni a geopolitikai helyzetet a világban.
Még „longban” vagyok a dollárt illetően, de már nem sokáig, a csúcs januárban, Trump beiktatása körül következhet be, addig tartom pozícióimat, majd szabadulok tőlük, mert végeredményben az ennyire bikaerős dollár nem tartható sem Amerika, sem a világ gazdasága szempontjából. A dollár helyzetének komoly várható változása, a részvénypiac nézetem szerint jelentős esése ismét ralit fog indukálni a nemesfémek piacán: tehát tartom az aranyat és az ezüstöt, de sokkal többet fogok hamarosan vásárolni.
– A dollár árfolyamváltozásához és ahhoz kapcsolódóan, hogy az OPEC (a nagy olajexportálók nemzetközi kartellje) most – tényleg – összeszedi magát, látványos olajár-erősödést várok. Mához egy évre 65 dolláros, esetleg annál is magasabb hordónkénti olajárat prognosztizálunk.
– Mindeközben tanúi leszünk az utóbbi időben követett nyugati monetáris politika befellegzésének, ha úgy tetszik: halálának. Végleg megszűnnek a jegybanki könnyítések, a mesterségesen nullán tartott kamatoknak vége.
– Új ciklus, új korszak kezdődik 2017 végétől: az infrastruktúra modernizálásába, s főként az emberi erőforrásokba, az emberi értelem fejlesztésébe, az oktatásba, a technológiákba fognak vándorolni a legnagyobb befektetések, s ezeken keresztül érünk el végre igazán nagy gazdasági növekedést világszerte. A bezárkózási, protekcionista, kereskedelmet korlátozó politikák – minden jelenlegi látszat ellenére – nem mélyülni, hanem gyengülni fognak. Egyébként kimondottan jó makrogazdasági alapokra épül fel Nyugat-szerte megint egy alapvetően nyitott, inkább tudás alapú társadalom.
– Olyan új korszak kezdődik, amely igyekszik felszámolni a szélsőségessé vált vagyoni elosztási igazságtalanságokat, ugyanakkor visszahozza a gyakorlatba az utóbbi időben teljesen elveszett esélyegyenlőséget a munkához, az oktatáshoz, a vagyonhoz jutáshoz.
