Trump azonban azt gondolja, hogy a széleskörű szövetségi rendszer, benne elsősorban a NATO-val, valamint a szabad kereskedelem árt az amerikai értékeknek. Ugyanakkor nem hiszi, hogy az rossz Amerikának, ha bárhol meggyengítik a demokratikus kormányokat. Ezért tekint egykedvűen az orosz kapcsolatok javítására, pedig az veszélyeztetné Ukrajna és a balti köztársaságok függetlenségét. Az orosz erős ember hamarosan próbatétel elé állíthatja, ha nem erősíti meg, hogy kiáll a három utóbbi állam önállósága mellett. Nem véletlen, hogy szinte minden autokrata sietett a támogatásáról biztosítani a megválasztott politikust, az egyiptomi államfőtől kezdve a török és a kínai elnökig. Nem csoda továbbá, hogy Orbán Viktor, az illiberális demokrácia hirdetője dicsérte, amiért Trump le akarja állítani a demokrácia exportját.
Ellenállásra szólít fel a The Guardian Trumppal szemben, mert személyében a maradiság, a bigottság győzedelmeskedett, ám ha a világ beadja a derekát, akkor Amerika hamarosan tekintélyelvű lesz. Pedig a politikus kevesebb voksot kapott mint Hillary Clinton és minden idők legnépszerűtlenebb lakójaként vonul be a Fehér Házba. Nézetei olyanok, hogy ellenfeleinek nem szabad együttműködniük vele, hanem békés eszközökkel fel kell őrölniük erejét. Az amerikaiaknak a világ többi részéért is küzdeniük kell, hiszen az utolsó szuperhatalomról van szó. Bíztató, hogy már konzervatív vezetők is civil engedetlenségre szólítanak fel a tengerentúlon.
A trumpizmus természeténél fogva tekintélyelvű, amely nélkülözhetőnek tekinti a demokratikus normákat, ha azok nem szolgálják a politikai céljait. A törekvés egyértelmű: a magyar, orosz és török példát követve fenntartani a demokratikus látszatot, ám csak ürügy kell ahhoz, hogy lecsapjon a demokratikus szabadságjogokra. Mondjuk, ha vizsgálat indul pénzügyi tranzakciói, vagy üzleti érdekeltségei miatt. Vagy ha terrorakció történik bárhol a világban. Ám a sok millió amerikainak szembe kell szállnia ezzel a sarlatánnal, aki csak gazdagodik az ő bőrükön. Mindenütt tüntetni kell ellene. Az egész világ sorsa múlik azon, miként dönt az Egyesült Államok lakossága.
Noam Chomsky szerint a Republikánus Párt a világ legveszélyesebb szervezete lett, miután Trump az amerikai politikai legnagyobb felfordulását idézte elő – írja az EcoWatch. A fehér szavazók félelmére és az emberek legalantasabb ösztöneire játszott rá, de úgy, hogy az valószínűleg még Göbbelst is lenyűgözte volna. A világhírű nyelvész és filozófus úgy látja, hogy a párt fel akarja pörgetni a fordulatszámot, éspedig azzal a céllal, hogy megsemmisítse a szervezett emberi életet. Mint lelkes környezetvédő ezt abból vezeti le, hogy Trump tagadja a klímaváltozást és el akarja törölni a szénhidrogének korlátozását az energiatermelésben. Ideértendő az is, hogy túllép a Párizsi Egyezményen, meg sok más területen is visszakozna. Márpedig ez milliók életét sodorja veszélybe. Indiában pl. máris 300 millióan nem jutnak megfelelő ivóvízhez.
Trump azért nyerhetett, mert sokan elvesztették a jövőbe vetett hitüket, azt az érzést, hogy érdemleges szerepük van a világban. A magyarázat hiánya időnként elősegíti a kormányzat elleni gyűlöletet. Azután sokan azt gondolják, hogy az új elnök majd orvosolja a bajaikat, bár az ellenkezőjéről győződhetnek meg, ha csak egyetlen pillantást is vetnek pénzügyi vagy más javaslataira. A változások várhatóan kedvezőtlenek lesznek, csak ezt az atomizált társadalomban élő elszigetelt ember nem képes átlátni. A politikus sikerében nagymértékben közrejátszott a fehér felsőbbrendűség doktrinája is. Úgy tűnik föl, mintha veszélybe sodródott volna a hagyományos, konzervatív kultúra, tehát hogy az elit megveti a keményen dolgozó, hazafias, templomba járó (fehér) amerikaiakat, akik őrzik az igazi családi értékeket. Ezek a rétegek inkább a Bibliának hisznek, nem a tudománynak. Ugyanakkor az nagyon előnyös az üzleti világnak, hogy a düh a hatalom ellen fordult, nem pedig a vállalatok ellen.
Chomsky úgy véli, hogy határozott hasonlóság látszik egyrészt az amerikai fejlemények, másrészt a Brexit és az ultranacionalista, szélsőjobbos európai pártok felemelkedése között. Ezek vezérei, köztük Orbán, Le Pen és Farage gyorsan gratuláltak Trumpnak, mert úgy érzik, hogy közéjük tartozik. Márpedig ez riasztó. A német és az osztrák közvélemény-kutatások kellemetlen emlékeket ébresztenek a 30-as évekből. Nem tudható, hogy az elnök miként fogja kezelni, amit saját maga idézett elő. Legfőbb vonása talán éppen a kiszámíthatatlanság. Nagyon sok múlik azon, hogy kiket nevez ki tanácsadóinak. Az eddigi választások, enyhén szólva, nem kedvezőek. A legfelső bíróság pl. sok évre a reakciósok kezébe kerül. A gazdasági program előreláthatólag az igen gazdagoknak kedvez. Nagy jövő elé néz a a tőzsde, gyógyszer-, a fegyvergyártás és az energiaipar. Ígéretes lehet az infrastruktúra fejlesztése, amit már Obama is szorgalmazott, csak éppen a republikánus többség megvétózta a kongresszusban.
A tudós elképzelhetőnek tartja, hogy a külpolitikában Európa elhatárolódik a Trump-féle Amerikától, ahogy azt Merkel és mások is javasolták. Ebből kialakulhat, hogy a földrész a jövőben nagyobb erőfeszítéseket tesz a feszültséget enyhítésére.
Ismét éles bírálatok érik a digitális ügyek uniós biztosát, ezúttal azért, mert még májusban a Daimler volt vezérigazgatójának magánrepülőgépével érkezett Magyarországra, hogy tárgyaljon Orbán Viktorral, illetve részt vegyen a jövő autójáról rendezett konferencián – áll a Die Weltben. Csakhogy a gép tulajdonosa, Klaus Mangold Kreml-közeli lobbistának számít, olyannyira, hogy ő a tiszteletbeli orosz konzul Baden-Württembergben, Oettinger szűkebb hazájában. Az EU-biztos tagadja, hogy megsértette volna az unió etikai előírásait, mármint hogy 150 eurónál nagyobb ajándékot fogadott volna, pedig a repülőjegy ennél biztosabb többet kóstált volna. Azon kívül jelentenie kellett volna, hogy egy lobbistával találkozott. A politikus arra hivatkozik, hogy az idő szorításában nem volt más választása, ráadásul a lehetőséget a magyar kormány vetette fel, mert Mangold szintén Pestre jött. De hogy ki fizette a költséget, az továbbra sem világos. Oettingernek egyébként két hete bocsánatot kellett kérnie, mert vágott szeműeknek nevezte a kínaiakat és félreérthető kijelentéseket tett a női kvótáról, illetve a melegházasságról.
Oroszország helyre akarja állítani az egykori keleti tömböt és ebben részsikert aratott a bolgár elnökválasztással – írja a Die Welt. De az esélyei amúgy is jók, mert a térségben sokan mélyen kiábrándultak a nyugatból. A lengyelek, a baltiak és a románok félnek ugyan Moszkva terjeszkedési szándékaitól, ám másutt, Csehországtól kezdve, Magyarországon át Szerbiáig egyre erősödnek az oroszbarát erők. Trump pedig új teret nyithat ennek a politikának, mert bőven lehetséges, hogy az amerikaiak ezután kevésbé keményen hatnak oda, ha az európai periféria államai közelednek Putyinhoz. Nem kevesen már az orosz befolyási övezet reneszánszától tartanak, a zóna egészen Németországig terjedne. Nem titok, hogy a Kreml ezen dolgozik. A legfőbb fegyver hozzá a földgáz és a külkereskedelem, valamint a radikális nemzeti erők támogatása az unión belül.
A cikk itt emlékeztet arra, hogy a bőnyi rendőrgyilkosság kapcsán egyértelmű orosz szálra derült fény, nem beszélve arról, hogy a Nemzeti Arcvonal honlapját nyilvánvalóan Oroszországból működtették. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az EU-szankciók sokat ártanak az egész övezetnek. Azon kívül Putyin a nemzetet, a vallást, a hazát és a nemzetállamot élteti, márpedig ezek a jelszavak nem csak Keleten találnak kedvező visszhangra. Oroszország a konzervatív gondolkodás helyreállítójának tekinti magát és gyengítené az EU-nak, mint nemzetek fölötti tényezőnek a szerepkörét. De pl. Magyarország és Bulgária is hirtelen irányt válthat, ha érezhető válik, hogy Moszkva tényleg uralomra tör.
Kovács Zoltán azt bizonygatta egy bécsi konferencián, hogy az Orbán-kormánynak nem volt köze a Népszabadság bezárásához – írja a Der Standard. A szóvivő azt állította, hogy a döntést a piac törvényei kényszerítették ki, merthogy a lap nagyon veszteségesen működött. Szerinte csakis az ellenzék mondja, hogy a hatalom szerepet játszott az újság leállításában. A tudósítás felidézi, hogy az előző tulajdonos puccsszerűen húzta le a rolót, majd a kiadó a kormányhoz közeli oligarcha, Mészáros Lőrinc érdekkörébe került. A tanácskozáson Gergely Márton főszerkesztő arról beszélt, hogy a volt lapgazda nem akarta eladni a Népszabadságot, hiszen fejlesztéseket jelentett be. Dojcsák Dalma, a TASZ-tól nem kétli, hogy a boltot azért csukták be, mert az újság bírálta az Orbán-kabinetet. Kovács ugyanakkor egyre indulatosabb lett, és a végén, amikor arról faggatták, hogy akkor kié is a tulajdonjog, közölte, hogy ez az egész rendezvény olyan, mint egy bírósági tárgyalás, ám ő nem mond semmit.
Ugyanakkor Busek volt konzervatív alkancellár arról beszélt, hogy a Nyugatot is felelősség terheli a történtekért, mert a rendszerváltás után nem gondolta végig, hogy mi legyen Keleten a médiával és rettenetes következményekkel járt, amikor főleg németnyelvű cégek bevásároltak az itteni sajtópiacon.
A Libération főszerkesztője úgy látja, hogy a Népszabadság története olyan veszélyt tár fel, amire a Nyugatnak és az unió minden demokratájának reagálnia kell. A vezércikk, amely abból az alkalomból íródott, hogy a Libération a szolidaritás gesztusaként négyoldalas mellékletet jelentetett meg a magyar újság munkatársainak elemzéseiből, szóval a vezércikk emlékeztet arra, hogy a Népszabadságot októberben brutálisan elhallgattatták. Éspedig olyanok, akik igazán közel állnak Orbán Viktorhoz. Mindenkit aggasztanak a fejlemények, amelyeket a magyar szerkesztők bemutatnak a francia olvasóknak. A magyar kormányfő liberálisként indult, de azután olyan lovat akart, amelynek segítségével megszerezhette a közvélemény támogatását, miután az emberek bénultan félnek a bevándorlástól, viszont csiklandozza őket a nagyság álma, a nacionalizmus. Magyarországon – Török- és Oroszország mintájára – új rendszert honosítottak meg, a demokratúrát, ami a felszínen pluralista, ám a valóságban nagyon is zsarnok. A jelszavak ugyanazok, mint amelyek Trumpot is hatalomra segítették. Orbántól Orwellig jutunk el, az unió egyik tagállamában.