Fiókaáldás volt a koronásdarvaknál a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ezúttal három trónörökössel gyarapodott a dinasztia. Az utódok július legvégén keltek ki a tojásból és most már zavartalanul meg lehet őket szemlélni. Az apróságok nemcsak méretüket, hanem színüket tekintve is különböznek a felnőtt állatoktól. Tollazatuk pihés, vörösesbarna, illetve zsömleszínű, és a felnőttekre jellemző karcsú lábak helyett tömzsi lábakon szaladgálnak. A fejükön pedig még semmi nyoma az aranyszínű tollkoronának, amelyről egyébként a faj a nevét kapta.

A szülőket – nemes egyszerűséggel – Maminak, illetve Papinak hívják. Kettőjük frigye az elmúlt évek távlatában is igen gyümölcsöző, lényegében képtelenek szünetet tartani a család gyarapításában. Azóta, hogy 1999-ben Tanzániából Budapestre érkeztek, tíz fészekaljra való fiókát neveltek fel, s mivel egy-egy fészekalj egy, kettő vagy három fiókából szokott állni, könnyen kiszámolható, hogy Mami és Papi látványosan hozzájárult az európai koronásdaru-állomány gyarapításához.

A sikeres szaporulatnak talán az is a titka, hogy a szülőpár igen gondos. Egyetlen pillanatra sem hagyja magukra a fiókáikat, folyamatosan vezetgeti őket. Ezzel együtt táplálkozni is megtanítja a kicsiket: megmutatja, mit és hogyan érdemes felcsipegetni, hogy a fiatalok minél hamarabb eltanulhassák, hogyan lakhatnak jól.

A felnőttek gondoskodása kiterjed a trónörökösök védelmére is. Mami és Papi a biztonság kedvéért még a gondozókkal szemben is oltalmazzák őket: magasra szökkenve, rúgásokkal igyekeznek távol tartani mindenkit, aki a fiókák felé közelít.

Mami és Papi utódai több európai állatkertben is megtalálhatóak. A többi a németországi Erfurt, a hollandiai Emmen és a franciaországi Les Mathes állatkertje, az országhatárokon belül pedig Jászberény is kapott a Budapesten kelt és felcseperedett fiókákból. A nemrégiben kikelt új jövevények a szülőpárral együtt a keselyűröpdében laknak, amelyet több más madárfajjal, köztük fakókeselyűkkel, tarvarjakkal és különféle récékkel osztanak meg. A múlt két évben felcseperedett fiókákat is meg lehet látogatni, igaz, ők már átköltöztek az állatkert másik végében található szavannakifutóba.

A szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum gibbericeps) Kelet- és Dél-Afrika nyílt, szavannás területeinek lakója. Különösen folyók, vagy nagyobb állóvizek közelében érzi otthon magát. Nappal aktív. Alapvetően párban, vagy kisebb családi közösségekben él, de időnként előfordul, hogy egy táplálékban gazdagabb területen 80-100 madár is csoportosul. Tápláléka különféle növényekből, magvakból, valamint rovarokból, férgekből, apróbb halakból, békákból, kígyókból áll. Testfelépítését tekintve igen ősinek számít, és mivel az elmúlt 40 millió évben alig változott, „élő kövületként” tartják számon. A tojók általában 1-3 tojást raknak, amelyekből egy hónap elteltével kelnek ki a fiókák. A felnőtt madarak akár 25 évig is élhetnek.