– Tudom, hogy milyen egy-egy angol–magyar szótár, helyesírási szótár, szinonimaszótár, de fogalmam sincs, hogy milyen a Tulajdonságszótár.
Dormán Júlia: A Tulajdonságszótár az emberi tulajdonságokat sorolja fel és magyarázza. Leginkább talán egy pszichológiai lexikonhoz hasonlítható. Összesen 3150 olyan szót tartalmaz és magyaráz, amely emberek jellemzésére használatos.
– Ki volt a szótár ötletgazdája?
Kiss Gábor: Gárdonyi Géza. Amikor az 1970-es években végre megfejtették a nagy író egyéni titkosírással írt naplóját, mindenki azt hitte, valami fantasztikus új dolgot tudunk meg. Aztán kiderült, hogy Gárdonyi titkos naplója tulajdonképpen egy munkanapló, amelyben írói fogásokat vetett papírra. A többi között feljegyezte, hogy mely szavakkal lehet ilyen vagy olyan típusú embereket hatásosan leírni, jellemezni. Amikor a naplót évtizedekkel ezelőtt fiatal fejjel olvastam, az jutott eszembe, össze kéne gyűjteni az összes tulajdonság nevét.
– Honnan gyűjtötték a tulajdonságjelölő szavakat? Gondolom, nem úgy készült a szótár, hogy bezárkóztak egy szobába üres papírlapokkal és néhány jól kihegyezett ceruzával…
D. J.: A szótár készítéséhez több mint három éve kezdtünk hozzá. Először A magyar nyelv értelmező szótárának hét kötetét böngésztük végig. Aztán a Tinta Könyvkiadó Idegenszó-tárát céduláztuk ki. Végignéztük a Pedagógiai lexikon négy kötetét, és még számos lexikont és kisebb-nagyobb szótárt is. Napjainkban kiadott pszichológiai folyóiratokból ugyancsak gyűjtöttünk gyakori és közismert kifejezéseket. Például egy ilyen folyóiratból került be a szótárba az IQ-harcos szó.
– Egy embert annyi minden jellemezhet: sovány, fiatal, asztalos, főnök, okos, náthás, szegény, evangélikus, házas, magyar stb. Ezek a szavak mintha nem mind egyforma súlyúak lennének. Közülük melyeket vették föl a Tulajdonságszótárba?
K. G.: A munka elején mindenféle tulajdonságot jelölő szót gyűjtöttünk, aztán a szerkesztés közben szigorúan rostáltunk az összegyűjtött anyagból. A válogatás szempontjait pontosan leírtuk az Előszóban. Nem vettük be a szótárba egyebek között a nemzeti hovatartozásra utaló szavakat (magyar, szlovák…), a ruházatra, viseletre utaló kifejezéseket (cilinderes, gatyás…), a politikai meggyőződést jelző szavakat (centralista, liberális…), illetve a foglalkozásneveket (fodrász, építész…).
– Milyen külföldi és hazai előzményre támaszkodhattak?
D. J.: Nem ismerünk sem külföldi, sem hazai hasonló szótári előzményt. A pszichológiában viszont több kutatás során igyekeztek összegyűjteni a belső tulajdonságokat, hogy ezeket néhány alapvető személyiségvonás mentén csoportosítsák. Az 1990-es években igen népszerű Big Five-modell a következő öt vonásra vezeti vissza a tulajdonságokat: extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, emocionalitás és intellektus. Az ilyen kutatásoknak az eredményeit azonban nem tudtuk felhasználni.
– A nyelvművelők első számú figyelmeztetése, hogy kerülni illik az idegen szavakat. Például ne azt mondjuk, hogy optimista, hanem azt, hogy derűlátó; ne használjuk azt a szót, hogy labilis, hanem mondjuk azt, hogy ingatag. A szótárban benne vannak az idegen szavak is?
K. G.: A szótár szerkesztői a nyelvet írják le. Nyelvünkben pedig itt vannak – akár tetszik, akár nem – az idegen szavak is. Ezért szótárunk tartalmazza az idegen tulajdonságneveket is. Mondhatjuk, hogy a Tulajdonságszótár kínálati szótár, amely például egy író ember számára felkínálja a szavakat, melyek közül saját nyelvérzéke, ízlése szerint választhat. No, és a Tulajdonságszótár értelmező szótári funkciót is betölt, tehát egy-egy ritkább, homályos jelentésű szónak megtaláljuk benne a pontos jelentését. Megnézhetjük, kire mondhatjuk, hogy hedonista, lakonikus, nímand, prűd vagy éppen parafenomén.
– Említette, hogy mostanában keletkezett szavak is vannak a szótárban. A régiekhez hogyan viszonyultak?
D. J.: Célunk az volt, hogy segítsünk a régi magyar irodalom olvasóinak is, ezért felvettünk elavult tulajdonságneveket is. Ezeket a szó mellett a régies minősítéssel jelöltük meg. Például alamizsnás, bájdús, balog, galamblelkű, körmös, kufárlelkű és széplélek.
– Régen a magyar nyelv nem volt olyan egységes, mint napjainkban. Egyes tájegységeken nemcsak más hangokat ejtettek, de sokszor különböző szavakat is használtak. Ezeket a tájnyelvi kifejezéseket is felvették a Tulajdonságszótárba?
K. G.: Forrásaink között voltak tájszótárak is, gyűjtöttük a tájszavakat is. A szótár végső változatában is megtalálhatók. Úgy gondoltuk, fontos bemutatnunk nyelvünk gazdagságát, változatosságát. A tájszavak igen sok esetben nagyon szemléletesek, képszerűek. A szótárban megtalálhatók a csajbókos, durák, fészekfentő, futrinka, kortyondi stb. szavak is.
– Honnan erednek az emberi tulajdonságok nevei?
K. G.: A szavak eredetével az etimológiai szótárak foglalkoznak részletesen, ám a szerkesztés közben felfigyeltünk arra, hogy igen sok tulajdonság nevében megbújik valamely emberi testrész neve. Például a kéz szavunk az alapja az aranykezű, bőkezű, enyveskezű, gyengekezű, kétbalkezes, kezes és a vaskezű szavaknak. A fej, a láb szó is sok tulajdonságszóba beépült. Ugyanakkor igen sok mindennapi közszó metaforikus, átvitt szóhasználatban tulajdonságszóvá vált. Ilyen szavak a deszka, disznó, kóró, nyuszi, savanyú stb.
– Az alcím szerint a tulajdonságok ellentétét is megadja a szótár. Miért gondolták, hogy ez szükséges?
D. J.: Ha jellemezni szeretnénk valakit, gyakran előfordul, hogy egy tulajdonság hiányával ragadjuk meg a lényeget: nem egy észlény, nem valami szép stb. Ezért fontosnak tartottuk, hogy ahol lehet, megadjuk egy-egy tulajdonság ellentétét, idegen szóval antonimáját is. Mivel Temesi Viola a Magyar ellentétszótárban már feltérképezte ellentétes jelentésű szavaink hálóját, elsősorban ebből a kiadványból merítettünk. Természetesen sok-sok érdekességre is felfigyeltünk. Hogy egy egyszerű esetet említsek: sok szavunknak több irányból is lehetnek ellentétei, például a középkorú szónak egyrészről ellentétei az idős, öreg szavak, másrészről ugyancsak ellentétei az ifjú és a fiatal kifejezések is.
– A Tulajdonságszótár végén fogalomköri csoportosításban is közreadják a szavakat, például együtt látjuk a derűs, jókedvű, örömittas kifejezéseket. A kötet így akár rokon értelmű szótárként is használható.
K. G.: A szótár végén található harmincoldalas fogalomköri mutató valóban használható szinonimaszótárként is, ha valakit változatos jelzőkkel szeretnénk jellemezni. De ennél sokkal izgalmasabb olvasgatni, mely kifejezések kerültek egymás mellé. A magyar szavak által igen finom rajzolatú térkép tárul elénk az emberről. A fogalomköri csoportosítás összeállításán nagyon hosszasan kellett gondolkodnunk, a legnehezebb annak a vázrendszernek a kitalálása volt, amire aztán felaggattuk a szavakat. Végül ennek a váznak 11 nagyobb és 194 kisebb ágát határoztuk meg, és ezekre fűztük fel a szótár 3150 tulajdonságszavát.
– Az elmúlt két évtizedben a nyelvészet izgalmas területévé vált a gendernyelvészet, amely a férfiak és a nők különböző nyelvhasználatával foglalkozik. A személyiség-leíró szavak mit mutatnak?
D. J.: Döbbenetes volt, ahogy többször is szembesültünk azzal, hogy a tulajdonságok igen nagy részébe mélyen kódolva van, hogy leginkább férfiakra vagy nőkre mondhatjuk.
K. G.: Például a gáláns, papucs, piperkőc szavakat többnyire férfiakat, a hajadon, kecses és szingli főleg nőket leíró tulajdonságok. A Tulajdonságszótár természetesen minden esetben feltünteti azt a megszorítást, hogy kikre vonatkoztathatjuk az adott szót. De a csak nőkre vagy férfiakra mondható szavak mellett van egy sor olyan kifejezés is, amelyekkel leginkább gyerekeket jellemezhetünk, például ördögfióka, szobatiszta, taknyos, tökmag.
– Kérem, foglalják össze a Tulajdonságszótár összeállítása közben szerzett tapasztalataikat!
K. G.: Az anyaggyűjtés és a szerkesztés folyamatában előttünk is csak lassan bontakozott ki a magyar nyelv ilyen irányú gazdagsága. Ezzel a gazdagsággal minden magyar beszélőnek élnie kell. Van szavunk bőven, de mielőtt másokat kemény szavakkal illetünk, gondoljunk arra, igaz-e, amit mondani szeretnénk, és dicséretünkhöz vagy korholásunkhoz nem illik-e jobban egy másik szó.
