Újévkor megfogadtam: az idén nem lopom szét az országot

Szilveszter éjjel, legkésőbb az új esztendő első napjaiban sokan tesznek fogadalmat. Megígérik maguknak, hogy jobbak lesznek, mint amilyenek az előző évben voltak, egészségesebben fognak élni, leszoknak a dohányzásról, ritkábban isznak, és gyakrabban látogatják meg a szüleiket, többet lesznek együtt a gyerekeikkel.

Az ilyen fogadkozások leginkább arra jók, hogy az ember ne tartsa meg őket, és néhány nap elteltével rájöjjön, nem is olyan fontosak, mint hitte. Én most megfogadtam, hogy – akárcsak tavaly és az azt megelőző években – az idén sem fogom szétlopni az országot.

Továbbá: távol tartom magam a jogállam lebontásától, nem szállom meg a sajtót, nem korlátozom a szólás- és a vélemény szabadságát, nem harcolom le az egészségügyet, nem butítom le az oktatást. Semmi ilyet nem tervezek erre az évre, sőt, még azt is megfogadom, hogy nem gyengítem tovább a forintot, mert az embereknek már így sok kellemetlenséget okoz a 370 forintos, vagy azt is meghaladó árú euró, valamint a majdnem 500 forintos benzinár.

Nem növelem tovább az ország adósságát, nem veszek fel milliárdos hiteleket sok évre titkosított feltételekkel kínai és ki tudja még milyen bankoktól, mert nem szeretném, hogy a gyerekeim, de még az unokáim is ezeknek a hiteleknek a törlesztő részleteit fizessék.

Nem adósítom el az országot, mert az ízlésemnek már az sem felel meg, hogy az államadósság jelenleg több mint 42 ezer milliárd forint. Ez akkora összeg, hogy Feri bátyám, akit novemberben megdobtak egy nyolcvanassal és még az idén a 13. havi nyugdíjat is hozzávágják, fel sem fogja ésszel.

Nem rendezek vadászati világkiállítást a pandémia tombolásának kellős közepén, nem fertőzöm meg még jobban honfitársaimat, ráadásul úgy, hogy mindez mintegy 80 milliárd forintba kerül nekik. Megfogadom még, hogy amennyire csak lehetséges, tartózkodom mások, elsősorban politikai ellenlábasaim megfigyelésétől, nem vásárolok az izraeli NSO cégtől Pegasus kémszoftvert, s a meg nem vásárolt kémprogramot nem telepítem a kormánnyal nem szimpatizáló politikusok, üzletemberek, újságírók telefonjaira.

Nem nevezek ki egy lövészkancellárt a dzínművészeti egyetem élére, és úgy általában, nem töltöm fel fideszes pártkatonákkal az alapítványokba terelt egyetemek kuratóriumait. Igyekszem ellenállni a kísértésnek, vagyis, nem fogadok el – az ügyészség gyanúja szerint – kenőpénzt a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökétől, nem veszek át már az államtitkári eskütételem napján ötmillió forintot, majd – 2-5 millió forintos részletekben – mindösszesen 83 milliót.

Nem terjesztek be az éj leple alatt – sunyi módon – törvénytervezeteket, azokat államfőként nem írom alá, és különösen tartózkodom attól, hogy egy nemzetközi tiltakozást is keltő, gyermekvédőnek nevezett homofób törvényt elfogadtassak a parlamenti 133 bátor emberemmel. Ha pedig egy tajvani milliárdos ismerősöm 320 millió forintot ad egy a határon túli családokat segítő alapítványnak, ebből a pénzből nem vásárolok a kabinetfőnököm által használt villalakást, s a munkatársának sem veszek Audi személygépkocsit. Nem hazudok, nem keltek gyűlöletet, s áprilisban nem csalom el a választást.

Nagy vonalakban ezeket fogadtam meg az új esztendőre. Most már csak azon izgulok, hogy miként tudom ezt a sok fogadalmamat észben tartani.