Andrea Bocelli 1958. szeptember 22-én született Toszkánában. Gyerekkorában felfedezték zenei tehetségét. Gyenge látással született, és a zene volt az egyetlen dolog, ami képes volt megnyugtatni. Hétévesen kezdett zongorán tanulni, majd később furulyán, szaxofonon, trombitán, harsonán, gitáron játszott, szeretett dobolni is és énekelni.
Tizenkét évesen egy futball-labda fejen találta, melynek következtében teljesen elvesztette a látását. Azonban nem adta fel, és folytatta az énektanulást. Szülei így bíztatták: „Kisfiam! Ne csüggedj! Ez a világ mindenkié. Bár nem láthatod az előtted álló világot, de elérheted, hogy a világ meglásson téged.”
Bocelli a Pisai Egyetemen jogi diplomát szerzett, egy évig jogászként dolgozott. Csak 30 éves korábban folytatta az énektanulást. Amikor végleg elkötelezte magát a zenetanulás mellett, hogy a zongoraórák költségeit fedezze és szülei válláról levegye az anyagi terheket, esténként munkát vállalt a Piano bárban. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, az akkor 17 éves Enricával, aki az első tanára is volt.
Pavarotti azt a tanácsot adta Bocellinek, hogy érzéssel énekeljen, ne erőltesse meg a torkát.
Céline Dion így beszélt róla: „Ha isten tudna énekelni, akkor biztosan Bocelli hangján tenné azt.”
„Nem gondolom, hogy valaki maga eldöntheti: énekes lesz. Eldöntik helyette a környezete és annak reakciói” – mondja Bocelli, aki önmagát „modern, ám régi vágású” tenorként jellemzi legszívesebben.
A budapesti előadáson 80 tagú zenekar és 30 tagú kórus kíséretében ad koncertet; az örökzöld klasszikusok mellett legújabb, Passione című lemezéről is csendülnek fel dallamok.
