A most véget érő hét nem volt egy jó hét Vlagyimir Putyin számára. A Nyugat olyan egységgel száll szembe a Kremlben ülő agresszív hadúrral, amilyet senki sem gondolt volna lehetségesnek. Ugyanakkor az orosz hadsereg Ukrajnában nemhogy nem halad előre, de még ellentámadásba is kezd – olvasható a RedaktionsNetzwerk Deutschland (RND) Der Tag című kiadványának összefoglalójában. (A nyitó képen Joe Biden amerikai elnök szelfit készít a Lengyelországba vezényelt 82. légideszant hadosztály amerikai katonáival. Az 1944-ben alapított legendás alakulat a világ legnagyobb és legtapasztaltabb légideszant hadereje, mintegy 14 000 katonával. Már a normandiai partraszállásban is részt vett. © Source: IMAGO/Adam Schultz/Fehér Ház)
Egyhónapi háború után a lényeg: Kijev még nem veszett el. Ki gondolta volna? A magyarázat nem csak az ukránok elképesztő önvédelmi akaratában rejlik. Ehhez jön még az orosz hadsereg minden szintjén csendesen növekvő vonakodás Putyin parancsainak végrehajtására.
Az ukránok által átvett orosz katonai járművek fele nem sérült meg a harcban: harc nélkül hagyták hátra. Hallani olyan orosz tisztekről, akik az utóbbi időben naponta több üzenetet kapnak a nyugati „pszichológiai hadviselés” egységeitől, mint a saját vezetésüktől. Minden háború egyben a szívekért folytatott harc is. Úgy tűnik föl, hogy Putyin éppen ezt a csatát veszíti el.
Tagadhatatlan: Putyinék rendelkeznek nukleáris fegyverekkel. És az is igaz, hogy még mindig minden borzasztóan rosszul sülhet el. De itt is a pszichológiáról van szó. Jó, ha a NATO most is erőt mutat, mint a hidegháborúban. A nyugati szövetség abban a helyzetben van, hogy az orosz csapatok számára pusztító erejű ellencsapással válaszoljon Oroszország bármilyen ukrajnai nukleáris eszkalációjára.
Az amerikai elnök ma késő délután fontos beszédet mond Varsóban. Erős jelre van szükség. A Kennedy-korszakból tudjuk, hogy ha a fenyegetéseket mindkét oldalon világosan megértették, a feszült helyzet újra megnyugodhat, akár évtizedekre is.
Sok német eddig Putyin ukrajnai háborúját csak úgy fogta fel, mint egy szomszédos ország orosz megszállását. Csakhogy Ukrajnában sokkal több forog kockán, végső soron nem kevesebb, mint a világ jövője. Meg tudja-e semmisíteni a Nyugat dominanciáját Moszkva és Peking együttesen? Vagy: Biden és a NATO sikerrel osztja meg újra az új szövetséget Oroszország és Kína között?
Ennek fényében a német kormány részéről a mostaninál világosabb, magabiztosabb álláspontot vár el Európa, a világ. A többi NATO-partnerrel ellentétben azonban Németország továbbra is tétovázik, például az Ukrajnának történő fegyverszállítások mértékét és jellegét illetően. „Csak azért, mert hallgatunk, az nem jelenti azt, hogy nem történik semmi” – védekezik Christine Lambrecht (SPD) védelmi miniszter az RND berlini munkatársainak adott interjújában. Lambrecht rámutat a biztonsági szempontokra: „az orosz fél bármelyik szállítmányt kikémlelheti, és célponttá válhat”.
Nem szabadulhatunk azonban a gyanútól, hogy a német kormány a lehető legtöbbet akar tisztázatlanul hagyni a fegyverszállításokkal kapcsolatban, főként azért, mert fél a politikai vitáktól ebben a kényes kérdésben. De ezeket a vitákat valóban meg kellene tartani.
Alekszandr Rodnyánszkij ukrán elnöki tanácsadó – ugyancsak a RND munkatársának adott interjújában – arra utal, hogy Kijev szempontjából nem állunk jól: „Az USA és Nagy-Britannia sokkal előbb rájött, hogy Oroszország mire készül, és hogy fegyverekkel is segíteniük kell Ukrajnát. Ezzel drágábbá és nehezebbé tette a háborút Oroszország számára. Sajnos, Németország ezt elmulasztotta, és túl sokáig tétovázott. Ezért van most nagyobb problémánk, mintha Németország kezdettől fogva támogatott volna minket katonailag.”
Igaza van, vagy jó okunk volt a lassúságra? Egy dolog biztos: ezek olyan idők, amikor minden cselekedet, sőt minden mulasztás is nyomot hagy a nemzetek történelmében.