A kötet 75. oldalán a „III. Alkotmányunk” című fejezet újdonsült szenátorok szólásmondásával indít: „Olyan, mint tűzoltó fecskendőből inni”. Kifejezi e bonmot a szerző vakmerőségének és reménykedésének az elegyét is. Obama 2008-ban megjelent bestsellere újra olvasásra érdemes.
Bónuszként beilleszti korunk koordináta-rendszerébe legalább két dolog: a közelgő amerikai elnökválasztás és a rasszizmus körüli történések zűrzavara.
Barack Obama a könyv 88. oldalán – a kormányzás körülhatárolásáról, s a demokrácia gyakorlásának kijelölt irányairól szólva – ezt írja:
„A mi önigazgatási-önkormányzati rendszerünk nagyon kényes és bonyolult; e rendszer által és e rendszert tiszteletben tartva tudunk megfelelő kereteket adni értékeinknek és közös vállalásainknak. Hát persze, hogy elfogult vagyok. Mielőtt Washingtonba jöttem, tíz évig tanítottam alkotmányjogot a Chicagói Egyetemen…” Pár sorral később pedig: „Én a diákjaimmal kapcsolatban gyakran azt éreztem, hogy úgy gondolják: jól ismerik az alkotmány szövegét anélkül is, hogy valójában olvasták volna.”
Lentebb pedig (89. oldal) Obama (a derék amatőr kosárlabda-játékos) zsákol egy hárompontos kosarat: „A legjobban azt szerettem az alkotmányjog tanításában, és azt akartam elérni, hogy a diákjaim is értékeljék, egyes dokumentumok mennyire hozzánk közel állóak és érvényesek még két évszázad múltán is. Sőt: „…csak a demokrácia tudja kielégítően és egyszerre biztosítani a szabadságot és a rendet – az a fajta politikai berendezkedés, amelyben azok, akiket irányítanak, ehhez a beleegyezésüket adják, a szabadságot korlátozó törvények pedig egységesek, kiszámíthatóak és átláthatóak, és egyenlő mértékben vonatkoznak vezetőkre és vezetettekre egyaránt.”
Nem kell ehhez közjogásznak lenni. Más(ik) világban és szerény nívón bár, de oktatói és vizsgáztatói tapasztalatként ugyanezt képviseltem, s vallom rendületlenül.
A kötet hátsó borítóján szemelgetnek a műről írt értékelésekből. Két citátum:
1. „Apátiával, csüggedtséggel teli korunkban Obama humánus, ésszerű megoldási javaslatai – társulva az elegáns, lélekemelő prózával – valóban képesek reménnyel eltölteni olvasójukat.” (Michael Kazin, The Washington Post).
2. E könyv oldalain megpróbálja egyszerűen, közérthetően ismertetni politikáját …kiegyensúlyozottan, pártatlanul. (Michiko Kakutami The New York Times.)
A Vakmerő remények 12 évvel ezelőtti megjelenése óta – pusztán a politikai és jogi alapértékek szempontjából is – sötétség kezdi belepni az Újvilágot, meg a régebbit is. Morálmentes akarnokok ígérnek bármit, nyújtanak csecsebecsét a köznek. Nyertes pózt mímelve játszanak haragosdit; letörni vagy eltörölni igyekeznek mindent, ami önző ürességük útjában áll. Ma jobban szükség van igaz, őszinte és pozitív szóra-tettre, mint Obama későbbi, reményteli elnökösködésének idején volt.
Megjegyzésem: számtalan egyéb – kötetben bravúrosan kifejtett más téma(kör) és ok mellett – pusztán a fentiek miatt is letehetetlen, egyben felemelő kötet Obama 365 oldalnyi ars poetica-ja.
A magyar változat kiadója (Cor Leonis Films Kft.) a beajánlásában kellő okkal írja: „Tökéletesen tisztán látja Amerika helyét a világban, üdítően őszintén ír családi életéről, illetve a szenátusban töltött éveit illetően. Obama e könyvben tanúságot tesz politikai meggyőződéséről, és arra biztatja népét, hogy továbbra is őrizze meg optimizmusát, ami mindig is meghatározta társadalmukat, és ami a pozitív irányú változások egyetlen reménye lehet.”
Három momentumot emelek ki a műből.
1. Okosan, mértéktartóan és szelíd alázattal leküzdött hendikepjét mindjárt az 1. oldalon így említi: „Bármerre jártam, mindig a következő két kérdés valamelyikével szembesültem: ’Honnan van ez a fura neve? …Egész rendes pofának tűnik. Miért akarja magát összekoszolni olyan mocskos valamivel, mint a politika?…Ilyenkor válaszul csak mosolyogva bólintottam, és azt mondtam, hogy megértem a szkepticizmusukat, de azért a politizálásnak van – és mindig is volt – egy másfajta hagyománya is….és ha elég ember hisz valamilyen gondolat igazában és cselekszik is érte, akkor – ha nem is tud teljesen megoldani minden problémát, de – legalább valami hasznosat tesz.”
Világos – nekünk is?
2. A Rassz című fejezetben, a 245. oldalon megemlít egy fiatalembert, aki megrökönyödik azon, hogy egy privát klubba „feketék számára tilos a belépés”. Obama a rasszizmust negligáló férfiról írja: „Ha egy olyan fiatalember, mint Robert, képes arra, hogy szembe menjen a hagyományokkal és a félelmek árjával azért, hogy azt tegye, ami szerinte helyes, akkor biztos lehet benne, hogy a másik oldalon én várom, és partra segítem.”
3. Mai, 2020. évi szemmel a pandémia korából visszatekintve pedig „A határainkon kívüli világ” című fejezetben rendkívüli higgadtsággal; lekezelés és/vagy behízelgés nélkül szól ukrajnai tapasztalatairól. 314. oldal: „Egy Kijev melletti csendes külvárosban pedig körbe vezettek a járványmegelőzési központ ukrajnai megfelelőjén, egy szerény, háromemeletes épületen, amely úgy nézett ki, mint egy főiskolai laboratórium…láttunk nyitott ablakokat, nem volt légkondicionálás, az egerek ellen vaslemezekkel elzárt ajtónyílásokat, majd az egyik teremben odavezettek egy kisebb hűtőszekrényhez, aminek a zárását a köréje tekert kötél biztosította. Egy fehér köpenyes, maszkot viselő középkorú nő kivett néhány kémcsövet a hűtőből, meglengette azokat alig 30 centiméternyire az arcomtól, és mondott valamit ukránul. – Ez itt antrax – magyarázta a tolmács, a nő jobb kezében tartott fiolára mutatva. – Az a másik – folytatta a másik kémcsőre mutatva – pedig pestis.” Tessék elképzelni, egy fölényeskedő autokrata mindezt hogyan kezelné ma, és miként triumfálna a visszamaradott népek felett?!
Zárásul, magyarosan: dermesztő különbség formálódik az alkotmányos fékek, avagy a helyükbe tolakodó „fake-news”: álhírek, értéktagadások, alternatív igazságnak hazudott kamu szövegek, hamisságok viszonyában. Meglátás: a fiatalok nem vevők a rémes bornírtságokra. Obama, 153. oldal: „De ez nem az az Amerika, amit mi a gyermekeinkre szeretnénk hagyni.” Ám legyen!
Hozzáfűzni való? Talán nincs olyan mértékegység, amely összemérhetővé tenné Obamát és Trumpot ezen a Földön.
Barack Obama: Vakmerő remények. Gondolatok az amerikai álom újraélesztéséről. A magyar fordítás az alábbi kiadás alapján készült: The audacity os hope: thoughts on reclaiming the American dream / Barack Obama 1st edition Crown Publishers, an imprint of the Crown Publishers Group, a division of Random House Inc. , New York , 2006. Fordította Lantos István; olvasószerkesztő Balikáné Bognár Mária; felelős kiadó Dr. Vágási Emőke.
Hozzájutni könyvtárakban és antikváriumokban lehet. A könyvborító képe a kötet internetes bemutatásából való: köszönet érte.